Még az ág is

Már a telefont sem hajlandó felvenni Vlagyimir Putyin orosz elnök, ha Angela Merkel német kancellár hívja – állítja a Daily Telegraph című brit napilap, amely szerint a berlini vezető a múlt hét végén többször is megpróbált kapcsolatba lépni a Kreml urával. Bár az értesülést Merkel szóvivője nem erősítette meg, több forrás is azt állítja, az orosz államfő az utóbbi hetekben egyre kiszámíthatatlanabbul viselkedik, s a maradék kompromisszumképessége is eltűnt.

A rugalmatlanság elpárolgása mögött az állhat, hogy Moszkva egyre teljesebb nemzetközi elszigeteltségbe kerül, miután úgy tűnik, valóban az oroszbarát kelet-ukrajnai szakadárok lőtték le tévedésből július közepén a maláj légitársaság gépét. Az USA után az EU is gazdasági szankciókat léptetett életbe Oroszország és az orosz vállalatok ellen – a bankokat, a védelmi és energiaipari cégeket, valamint a Putyint eddig támogató oligarchákat sújtó büntetőintézkedések részleteit lapzártánk után teszik közzé –, s úgy tűnik, Washington és Brüsszel már azt tervezi, hogy újabb lépéseket is tesz, ha Moszkva nem hagy fel a kelet-ukrajnai Luhanszk és Donyeck megyék egyes részeit ellenőrzésük alatt tartó szakadárok támogatásával. „A helyszínről érkezett legújabb beszámolók is arra utalnak, hogy Oroszország még a maláj gép lelövése után is folytatja a fegyverszállításokat, és gyakorlati segítséget nyújt a szeparatistáknak” – magyarázta a hitelpiacok bezárását és a vállalati együttműködés felfüggesztését is tartalmazó intézkedéscsomag szükségességét David Cameron brit miniszterelnök.

A szankciók egyelőre nem érintik a paksi atomerőmű bővítéséről született magyar–orosz megállapodást, ám ha tovább szigorodnak a büntetőintézkedések, Paks-2 jövője is kétségessé válhat. Igaz, a nyugat-európai összhang egyelőre nem teljes: Franciaország – amely hadihajókat ad el Oroszországnak – nem támogatja a katonai együttműködés teljes leállítását, az orosz gazdasági elit pénzét kezelő Nagy-Britannia pedig nem siet a pénzügyi szankciók kierőszakolásával.

Az USA, amely az EU-tagállamokkal ellentétben egyáltalán nem függ az orosz energiaszállításoktól, illetve az Oroszországgal folytatott kereskedelem alakulásától, szinte minden napra időzít egy-egy leleplezést. A múlt hét végén olyan műholdfelvételek kerültek napvilágra, amelyek azt hivatottak bizonyítani, hogy az orosz hadsereg is részt vett az ukrán kormányerők elleni támadásokban: a képeken tüzelő orosz rakétavetők, majd az ukrajnai becsapódási kráterek láthatók. Hétfőn pedig azzal vádolták meg magas rangú amerikai illetékesek Putyint, hogy országa évek óta megsérti a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverekről kötött 1987-es szerződést, és belekezdett egy szárazföldről indítható atomrakéta fejlesztésébe, tesztelésébe. A hidegháború idején aláírt szovjet–amerikai megállapodás a kétoldalú viszony rendezésének egyik legfontosabb alappillére volt, s a nevük mellőzését kérő külügyi források szerint Washington évek óta kéri Moszkvát, hogy hagyjon fel tevékenységével, és ellenőrizhető módon semmisítse meg újfajta katonai eszközeit.

Ugyancsak súlyos csapás, hogy a hágai Állandó Választottbíróság hétfőn közzétett határozata szerint Moszkvának 50 milliárd dolláros kártérítést kell fizetnie a már nem működő Jukosz orosz olajipari vállalat egykori részvényeseinek, mert a döntőbíróság megállapítása szerint a moszkvai hatóságok a múlt évtized közepén a nemzetközi egyezmények megsértésével darabolták fel és államosították a gazdasági bűncselekmények elkövetésével vádolt és közelmúltban szabadlába helyezett Mihail Hodorkovszkij nevével fémjelzett óriáscéget. Bár Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azonnal közölte, országa fellebbez – a Kreml azt sem ismeri el, hogy a hágai testületnek jogában állt foglalkozni az üggyel –, elemzők szerint valószínű, hogy Moszkva végül fizetni kényszerül. Ha ugyanis törvényerőre lép a döntés, a kárpótlásra jogosult személyek – egyelőre leginkább Hodorkovszkij egykori üzlettársai – lefoglaltathatnak bármilyen külföldön található orosz állami tulajdont, például műkincseket. A több mint 100 milliárd dollárt követelő felperesek igényeit csak részben kielégítő büntetés az eddigi legnagyobb, amelyet egy választott döntőbíróság egy államra kiszabott, s nem kizárt, hogy az ítélet nyomán a külföldi és ugyancsak hoppon maradt kisrészvényesek is hasonló eljárást kezdeményeznek.

Bár a hivatalos orosz álláspont szerint az országot sújtó büntetőintézkedések hatása elhanyagolható, a szakértők ezt másképpen látják. Oroszországból menekül a tőke – az első félévben 70 milliárd dollárt vontak ki a gazdaságból –, s közben a bankszektor gerincét alkotó nagybankok is egyre nehezebben juthatnak külföldi finanszírozáshoz. A helyzetet súlyosbítja, hogy a norvég szénhidrogén-kitermelésből befolyt pénzeket kezelő alapok is bejelentették: fontolóra veszik oroszországi érdekeltségeik leépítését, s ha az EU újabb szankciókat hoz Moszkva ellen, azt az EU-n kívüli skandináv ország is tiszteletben tartja majd. A pénzforrások kiszáradásának pedig az lehet a következménye, hogy még inkább romlik a tőkeszegénnyé váló orosz gazdaság teljesítménye: a szakemberek már az idénre is stagnálást, illetve kismértékű visszaesést jósolnak, s 2015-re még rosszabb adatok várhatók. A fejlett technika esetleges visszatartása tovább rontaná az orosz piaci esélyeket, hiszen az orosz fejlesztők az utóbbi években elhatározott befektetések ellenére sem versenyképesek nyugati társaikkal. A rubel árfolyamán is lemérhetők a gondok: bár a központi bank kamatemelésről döntött, az orosz fizetőeszköz értéke folyamatosan romlik, s a hágai döntőbíróság határozatának közzététele után újabb árfolyamesés következett be.

Alekszej Kudrin volt orosz pénzügyminiszter becslései szerint az ukrajnai szakadárok folyamatos támogatása, az újrafegyverkezés, illetve az ország elleni nyugati szankciók néhány év alatt húsz százalékkal ronthatják az orosz gazdaság teljesítményét. A Putyin által félreállított volt miniszterelnök, Mihail Kaszjanov szerint ha a nyugati államok valóban komoly szankciókat léptetnének életbe – például leállítanák az energiaimportot –, hat hét alatt térdre kényszerülne az orosz gazdaság.

A nyugati szankciók hatására – legalábbis a német hírszerző szervezetek értesülései alapján – törések jelentek meg az orosz politikai eliten belül, s hatalmi harc indult a keményvonalasnak számító, titkosszolgálati háttérrel rendelkező vezetők, illetve a Nyugaton üzletelő oligarchák között. Gerhard Schindler, a német titkosszolgálatok vezetője állítólag azt mondta a berlini parlament külügyi bizottságában, hogy a komoly politikai befolyást szerzett oligarchák némelyike aggódik személyi érdekeinek sérülése miatt, s ezért néhányan megpróbálják megfékezni és kompromisszumra kényszeríteni Putyint. A belső harcról szóló jelentések komoly fordulatról tanúskodnak, hiszen az ukrán válság kezdeti hónapjaiban az orosz társadalom és a hatalmi elit is egy emberként állt ki a „Krím félszigetet visszaszerző” államfő mögött.

NÉMETH ANDRÁS