Nem jobb későn

Két ember felelősségre vonásával büntették meg Kambodzsában közel kétmillió ember brutális lemészárlását. A délkelet-ázsiai országban 1975–1979 között hatalmon volt vörös khmerek egykori magas rangú vezetője, a 88 éves Nuon Chea és a 83 éves Khieu Samphan életfogytiglan tartó börtönt kapott azért, mert társaival együtt a négyéves rémuralom alatt szisztematikusan irtotta honfitársait, hogy létrehozzák az általuk idillinek tartott, pénz és értelmiség nélküli társadalmat, ahol az emberek gyakorlatilag kényszermunkával termelik meg a létfenntartáshoz szükséges javakat.

Bár a vörös khmerek tömegesen éheztették, kínozták és halálra dolgoztatták a fölöslegesnek gondolt értelmiségieket, illetve a rezsim vélt vagy valós ellenfeleit, sem Chea, sem Samphan nem bánta meg tetteit. A Pol Pot párton belüli helyetteseként tevékenykedő, a „második számú testvér” rangot viselő kommunista pártideológus csak annyit mondott, hogy a népi demokratikus forradalom győzelemre vitele érdekében volt szükség a kemény fellépésre. A korábban megvesztegethetetlen politikus hírében állt Samphan pedig – aki egy ideig államfőként legitimálta a vörös khmerek hatalmát – azt állította, nem tudott a tömeggyilkosságokról és az erőszakos kitelepítésekről. A tanúk jó része ki is állt Samphan mellett, akit szerintük valóban félrevezettek Pol Poték.

Miközben a többi vörös khmer vezető vagy meghalt, vagy annyira beteg, hogy nem jelenhetett meg a bíróság előtt, a mostani ítélet is csak részleges. A 2011-ben az ENSZ és a kambodzsai kormány által közösen alapított testület ugyanis részekre bontotta a sok pontból álló vádat, s a múlt héten hozott, nem jogerős ítélet csupán a városok erőszakos kiürítésére, illetve néhány tömeggyilkosságra vonatkozik. A további vádpontokat később akarják napirendre tűzni, ám aligha valószínű, hogy újabb ítéletek is születnek a vádlottak ellen. Mindketten rossz egészségi állapotban vannak, a velük együtt perbe fogott Ieng Sary volt külügyminiszter tavaly meghalt, felesége, Ieng Thirith pedig szellemileg annyira leépült, hogy be kellett szüntetni az ellene folyó eljárást. Az is fékezi az igazságszolgáltatást, hogy az országot három évtizede vaskézzel kormányzó Hun Sen miniszterelnök maga sem akar nagyszabású, sok emberre kiterjedő pereket. Már csak azért sem, mert 1970-ben ő is csatlakozott a vörös khmerekhez, s csak 1977-ben – zászlóaljparancsnokként – menekült át Vietnamba, amikor kis híján egy rezsimen belüli tisztogató akció áldozatává vált.

Helyi források szerint Hun Sen, aki állítólag a nyomásgyakorlástól sem riadt vissza, azt sem szeretné, ha az esetleges újabb perekben szóba kerülne a manapság ismét szövetségesnek számító Kína korántsem dicsőséges szerepe: Peking pénzzel és fegyverrel is támogatta a vörös khmereket. Mivel Hun Sennek komoly befolyása van az országban, egyáltalán nem meglepő, hogy a tervezettnél jóval hosszabb ideig tartó per során a magas rangú kormányzati képviselők sorra tagadták meg a tanúskodást. Az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet szerint a nyomásgyakorlás és a bizonyítékok szándékos visszatartása olyan mértékű volt, ami kérdésessé teszi, kiderülhet-e valaha a vörös khmerekkel kapcsolatos teljes igazság. A mostani kettős ítélet előtt csak egy alacsonyabb rangú khmer parancsnok került rács mögé: a Duch néven emlegetett, 69 éves Kaing Guek Eav, aki a hírhedt Tuol Sleng börtönét irányította, 2012-ben ugyancsak életfogytiglant kapott.

Míg a túlélők üdvözölték az ítéletet, a Pol Pot utáni korszakban született fiatalok – ők teszik ki a 15 millió lakosú ország népességének hetven százalékát – kevéssé érdeklődtek a per iránt. Sokan azt sem tudták, hogy megszületett az ítélet, s amikor egy phnompeni ruhagyár dolgozóit kérdezték, hogy mit gondolnak a felelősségre vonásról, a többség azt válaszolta: sokat dolgozik, így nem volt ideje figyelemmel kísérni a pert.

A vörös khmerek múltat jelképező pere iránti érdeklődést az is visszafogta, hogy Kambodzsa valószínűleg képes lesz lezárni a hatalom és az ellenzék közötti, az utóbbi hónapokban többször is erőszakba torkollt, bő egy éve tartó vitát. A Sam Rainsy vezette Kambodzsai Nemzeti Megmentés Pártja (CNRP) ugyanis egy évig tartó bojkott után a múlt héten visszatért a parlamentbe, s Rainsy közölte, kész az ország érdekében együttműködni Hun Sennel. A kormányzat és a Hun Sent a tavalyi választások elcsalásával vádoló ellenzék megállapodása értelmében megkezdheti működését a Rainsy politikáját támogató tévéállomás, és a CNRP fontos tisztségekhez is juthat: négy tagot küldhet a kilencfős központi választási bizottságba, s kap egy parlamenti alelnöki helyet is. „Ez még csak átmeneti megállapodás, ami ugyan enyhíthet a feszültségen és javíthatja az emberi jogok helyzetét, ám nem képes a válság tartós megoldására. Hun Senék továbbra is ellenőrizni fogják a választási bizottságot, s az ellenzék megint kivonul a parlamentből, ha úgy érzi, ismét semmibe veszik az érdekeit” – idézte a Reuters brit hírügynökség Kem Ley phnompeni elemzőt.

A megbékélést elősegítheti, hogy látványos ütemben nő a gazdaság, a tavalyi 7,4 százalék után az idén is 7,2 százalékos bővülést várnak. A legjobban a legnagyobb exportbevételt hozó ruhagyártás teljesít, s ahogy csökken a munkanélküliség, úgy mérséklődik a nyomorban élők száma. A statisztikák szerint évente egy százalékponttal esik a mélyszegénységben tengődők aránya, ám Kambodzsa még mindig a térség egyik leginkább elmaradott állama: hárommillió a szegény, további nyolcmillió ember életszínvonala pedig alig emelkedik a szegénységi küszöb fölé.

NÉMETH ANDRÁS