Megint lőnek, kopogtatnak

Halad a korral Ilham Aliyev azeri elnök, néhány nappal ezelőtt a Twitter mikroblogra írt bejegyzésben küldött hadüzenetet Örményországnak. Közölte, hogy Baku békés vagy katonai eszközökkel, de mindenképpen visszafoglalja az Azerbajdzsán területére beékelt, örmény többségű s több mint két évtizede örmény kézen lévő Karabahot. Igaz, a hagyományos eszközökről sem mondott le: a válságzónában augusztus első napjai óta folyamatosan lövik egymást az azeri és örmény erők, a tüzérségi párbajokban hivatalos adatok szerint közel húsz katona vesztette életét. Azeri források viszont jóval magasabbra teszik az áldozatok számát, Bakuban azt állítják, az örmény fél legalább hetven katonát vesztett.

A kakaskodás annak ellenére sem ért véget, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő Szocsiba rendelte Aliyevet és örmény kollégáját, Szerzs Szargszjant, s megpróbálta rávenni őket az indulatok visszafogására. Bár a tárgyalásokon az örmény és az azeri elnök is arról beszélt, hogy a válságot politikai eszközökkel kell megoldani, amint hazatértek, a szemben álló felek ismét tűz alá vették egymást.

A helyzetet bonyolítja, hogy az idő a szénhidrogénekben gazdag Azerbajdzsánnak dolgozik: az azeri katonai költségvetés többszöröse az örménynek, s míg Aliyev országa szemmel láthatóan gyorsan fejlődik, Örményországban évek óta a stagnálás az úr, s folytatódik a lakosság elvándorlása. Azerbajdzsán tavaly 3,8 milliárd dollárt költött a hadseregre, míg Örményország – melynek az egész GDP-je kisebb, mint az azeri katonai büdzsé – 450 milliót. A katonai eszközök aránya is figyelemre méltó: az örményeknek csak 16 harci gépük, 30 helikopterük, 41 ezer katonájuk és 110 harckocsijuk van, az azeriek viszont 57 repülőt, 72 helikoptert, 72 ezer katonát és 320 páncélost vonultathatnak fel.

Az egyensúly eltolódását Jerevánban is észrevették, ennek tudható be, hogy Örményország hirtelen megszakította az EU-hoz való közeledést, s úgy döntött, inkább csatlakozik az Oroszország vezette posztszovjet vámunióhoz. Örményország ugyanis, amely már régen tagja a néhány egykori szovjet tagköztársaságot tömörítő védelmi szövetségnek, abban reménykedik, hogy ha Moszkva kiáll mellette, akkor Aliyevék az egyre nyomasztóbbá váló túlerejük ellenére sem próbálják meg erővel visszaszerezni Karabahot. Ezért azt is lehetővé teszik, hogy újabb orosz egységek érkezzenek az örményországi katonai támaszpontokra.

Moszkva azonban most aligha siethet Jereván segítségére, hiszen nyakig elmerült az ukrajnai válságban, s nem marad ereje arra, hogy hatékonyan befolyásolja Azerbajdzsánt. Már csak azért sem, mert nagyon óvatosan kell viselkednie. Nem engedheti meg, hogy túlzottan elidegenítse magától Bakut, hiszen ha Aliyev megorrol Moszkvára, Európának adhatja el a földgázát. Így pedig lenne mivel megtölteni az Oroszország elkerülésével Európa felé tervezett, egyelőre nem létező vezetékeket. Azok megépítése – például a többek között magyar részvétellel elképzelt Nabucco projekt – éppen azért esett kútba, mert az azeriek inkább Moszkvának adták el földgázt. Az olajiparban már most is ott vannak a nyugatiak, a Kaszpi-tengeri kitermelésben az amerikai Chevron és Exxon Mobil, valamint a brit BP viszi a prímet. Közben Aliyev sem mondhat le Karabahról, hiszen az örmények Azerbajdzsán területének húsz százalékát tartják megszállás alatt, s Bakunak több mint 600 ezer menekültről kell gondoskodnia, azokról, akiket az örmény kézre jutott területről űztek el.

A most a békéltető szerepét játszó Oroszország egyben Örményország és Azerbajdzsán fő fegyverszállítója, így közvetve érdekelt az 1988 óta tartó, s az 1994-es tűzszünettel befagyasztott feszültség tartós fennmaradásában. „A dél-kaukázusi helyzet még veszélyesebb, mint Ukrajna, ahol az oroszok terrorista háborút folytatnak. Moszkva ugyanis nem érdekelt a karabahi válság végleges rendezésében, igaz, a nyílt háború kitörésében sem” – idézte a Szabad Európa Rádió internetes hírszolgálata Ruben Mehrabjan jereváni elemzőt. Más megfontolásokból, de hasonlóan vélekednek a másik oldalon is. „Az utóbbi két évben egyszer sem hallottuk Moszkvától, hogy támogatná Azerbajdzsán területi egységének helyreállítását. Ráadásul az oroszok most ugyanúgy foglalják el Ukrajnát, ahogy az örmények vették el tőlünk Karabahot orosz segítséggel. Nem hiszem, hogy tényleg számíthatunk arra, hogy Moszkva majd megoldja a válságot” – hangsúlyozta Yegane Hajiyeva bakui elemző. Szerinte Moszkva mindig is Jereván bűnsegédje volt a karabahi válságban.

A Moszkvában megjelenő Nyezaviszimaja Gazeta című napilap is hasonló, s mellesleg Ukrajna számára is figyelmeztető következtetésre jutott. „A végtelenségig elhúzódhat a karabahi válság, ám ez egyáltalán nem végzetes. A történelem tele van olyan krízisekkel, amelyeket évtizedekig vagy évszázadokig nem sikerült megoldani. A karabahi válság viszonylag új, csak húsz éve tart” – írta vezércikkében a Kremlhez egyre közelebb kerülő újság.

NÉMETH ANDRÁS