Rózsaszínű szavazófülkék sorakoznak a stockholmi központi pályaudvaron. A kampány hajrájában ezekben ad fülhallgatón keresztül tájékoztatást egy percben a svéd közszolgálati rádió szakértője az egyes pártok programjairól. Bár a HVG tudósítója többször is járt az amúgy forgalmas állomáson, a Zöldpártnak „a politika lehetne melegebb, nem a klíma” szlogenje alatt kampányoló politikusai több átutazót vonzottak, mint a fülkék. A választásra mégsem az érdektelenség jellemző.
A pénzügyi válságot az ország jól vészelte át, a gazdasági növekedés idén várhatóan 1,9 százalékos lesz, jövőre a 2,5 százalékot is elérheti, a költségvetési deficit a GDP 1,1 százalékán áll. A választók figyelme így a 8 százalék körüli munkanélküliségi ráta mellett a munkaerő-piaci helyzetre, a romló oktatási eredményekre, a kórházi várólistákra összpontosul. „Ez nem jelenti a jóléti állam válságát. Az ellenzék persze próbálja azt üzenni, hogy valami baj van” – mondta a HVG-nek Jonas Hinnfors, a Göteborgi Egyetem oktatója, politológus. A szociáldemokraták azért támadják a kormányt, mert az adócsökkentések mellett beengedték a magántőkét az oktatásba és az egészségügybe, amit kritikusan szemlél a társadalom.
Négy éve az akkor újrázó jobbközép liberális Mérsékelt Párt a kormányfő, Fredrik Reinfeldt személyére és a munkahelyteremtésre helyezte a hangsúlyt a kampányban, ám éppen ezen a területen kapja most a legtöbb kritikát. Egyre olvadó támogatottságát jelzi az is, hogy a májusi európai parlamenti választáson a szociáldemokraták és a zöldek után a harmadik helyre szorult vissza. Bár az általa vezetett, négypárti jobboldali koalíció együttműködése szilárdnak tűnik, az eredménye csak 40 százalék körül várható.
Az egykori hegesztő és szakszervezeti vezető Stefan Löfven a szociáldemokraták élén a „Jobb Svédországot! Mindenkinek!” üzenettel és többek között azzal kampányol, hogy az iskola befejezését követő 90 napon belül munkához juttatják a fiatalokat, de szó esett a tanárok fizetésének megemeléséről és az időskori ellátás javításáról is. A Zöldpárt bizonyosan a szocdemek koalíciós partnere lenne, de „A haza nem eladó” szlogennel kampányoló Baloldali Párt részvétele már erősen kétséges. Ők a jelszavukkal a jobboldali koalíció privatizációs programjára utalnak, amihez viszont a szociáldemokraták nem nyúlnának hozzá számottevően.
Mindkét nagy politikai erő a „jövő pártjaként” határozza meg magát, és a nagy ügyeket illetően egyet is értenek – erősítette meg Eeva Vestlund, az egyik stockholmi munkaközvetítő iroda vezetője, hozzátéve, hogy saját területén nem vár jelentős változásokat. „Egy éve jóval többen voltak itt” – magyarázta Vestlund, aki személyre szabott álláskeresési tanácsokkal, a munkaadókkal folyamatos egyeztetéssel segít az álláskeresőknek. És bár a kampányban sokszor előkerült a fiatalkori munkanélküliség problémája, az országban még mindig nagy a divatja a jól bejáratott, bejelentett diákmunkának, amit akár már középiskola és egyetem mellett végezhetnek néhány órás műszakokban: kávézókban, vendéglőkben és a szolgáltató szektor más területein.
A választói bizalmat elvesztő jobboldali koalíció és a recsegő-ropogó, abszolút többséget várhatóan nem szerző baloldali szövetség mellett két, egyelőre kiszámíthatatlan szereplője van a választásnak. A radikális szélsőjobboldali Svéd Demokraták (SD) bizonyos kérdésekben a kisebbségben kormányzó koalíciót támogatták a legutóbbi ciklusban, de hivatalos együttműködésre egyik politikai blokk sem hajlandó velük. „A két nagy párt vetélkedésében a puskaporos felhő mögül tűnik elő az SD, amely a svéd társadalomban létező minden problémát a menekültekre vezet vissza” – vélte Hinnfors. Az EU-ba belépő menekültek közül ugyanis minden ötödik Svédországban talál új hazára.
A kilencvenes évek óta a balkáni, később az afganisztáni, iraki, legutóbb pedig a szíriai háborúk elől érkeztek sokan az országba. Egy minapi rádióinterjúban az egyik szír menekült kifejtette: a beilleszkedésben hatalmas gát, hogy a lelki traumákkal nem foglalkoznak megfelelően, miközben a bevándorlók többsége személyes tragédiákkal a háta mögött érkezik. Abban nagy az egyetértés, hogy amíg az SD programját nem kezdik el támadni, a támogatottsága nőni fog. Többen a párbeszéd hiányát a Svédországban sokszor már túlzásnak tartott politikai korrektséggel magyarázzák. Intő jel lehet, hogy az SD négy éve jutott be először a parlamentbe, 5,7 százalékos eredménnyel, most akár 10 százalékot is szerezhet, amivel a harmadik erővé válhat a stockholmi törvényhozásban, és ezzel a mérleg nyelvének szerepét játszhatja.
A legnagyobb meglepetést a Feminista Kezdeményezés (FI) okozhatja, amely, történelmet írva, az EP-választásokon szerzett egy mandátumot. Bár a pártot sokáig nem vették komolyan, a legutóbbi mérések a 4 százalékos parlamenti küszöbhöz közeli értéket mutattak. Az ABBA egykori billentyűs tagja, Benny Andersson által is támogatott FI célja többek között a nők háztartásbeli munkájának beszámítása a GDP-be, magasabb adók révén a férfiak és nők közötti fizetésbeli különbség pótlása, valamint a hatórás munkanap – sorolta a párt egyik aktivistája a HVG-nek. Míg a baloldalról hevesen támadták a pártot azzal, hogy csak szavazatot visz el tőlük, a parlamentbe kerülésük esetén összejöhetne a szociáldemokraták kormányképes koalíciója, s így az SD külső támogatásáért sem kellene hajtani. Igaz, ezzel a konfrontáció is elmaradna a szélsőségesekkel, ami további támogatókat hozhatna nekik.
Az új kormányra szokatlan kihívások is várnak. A semleges Svédország, amelynek területén éppen 200 éve nem zajlott háború, az aktívabb védelmi politika felé mozdulhat el, megengedve területén a NATO-csapatok mozgását, Moszkva agresszívabb, a Baltikumot is fenyegető külpolitikája miatt. A nemzetbiztonsági problémák is sokasodhatnak, egyre több bejelentés érkezik toborzó iszlamista csoportokról. A veszélyt csak megerősíti, hogy múlt héten kiderült: a svéd titkosrendőrség két iszlamista terrorkísérletet hiúsított meg.
GÁL KRISZTIÁN / STOCKHOLM
