A madár tolla

„Azerbajdzsán is beleillik azon országok sorába, ahol gyorsan mélyülnek a társadalmi ellentétek, s nő a feszültség. A demokrácia alapelvei, azaz a választások tisztasága, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a gyülekezés és a média szabadsága egyre korlátozottabban érvényesül” – mondta újságíróknak Sabine Dotter. A német Bertelsmann Alapítvány programigazgatója azt követően szólalt meg, hogy nyilvánosságra hozták a Bertelsmann transzformációs indexét (BTI), amely 129 ország közül a 88. helyre helyezte az azerbajdzsáni demokrácia fejlettségi szintjét.

A 2014-es listán még 16. helyen álló Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor által mintaállamnak nevezett Azerbajdzsán a tavalyi 85. helyről csúszott vissza Nigéria, Omán és Ruanda mögé.

Legutóbb egy november közepén tartott tüntetés alkalmával derült ki, hogy Bakuról nem alaptalanul állítottak ki ismét rossz bizonyítványt. A politikai foglyok szabadon bocsátását követelő tömeg ugyanis nem hallgathatta meg a demonstráció szervezőinek beszédeit, mert amikor a tiltakozók a rendőrségi felszólítás ellenére is követelni kezdték Ilham Aliyev államfő lemondását, „varázsütésre” elment az áram, és elnémultak a mikrofonok. Tavasszal az egyik, még létező ellenzéki erő, az Azerbajdzsáni Népfront Párt (APFP) székháza vált támadás célpontjává: az irodát romba döntő robbanást a tűzoltóság szerint a szomszédos házban lévő fodrászatban szabálytalanul tárolt gázpalack okozta, ám hamar kiderült, hogy a helyiségben a valóságban semmiféle gázpalack nem volt. Sőt az épület tulajdonosa közölte – s titokban készített hangfelvétellel be is bizonyította –, hogy több fenyegetés is érte őt, miután kiadta az irodát az APFP-nek.

Az ellenzéki pártok mellett a civil szervezetek élete sem egyszerű. Miközben Azerbajdzsán töltötte be az Európa Tanács (ET) miniszteri tanácsának soros elnöki tisztét, Baku sorra rendelt el vizsgálatot a kritikus hangvételű csoportok ellen. A számlákat befagyasztó vagy ismételt adóellenőrzést elrendelő azeri hatóságok már részben vagy egészében felfüggesztették a Transparency International és az Oxfam brit segélyszervezet helyi tevékenységét, s vizsgálat indult az azeri aktivisták által létrehozott kutatóintézet, a Nemzeti és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CNIS) ellen is.

Míg a nemzetközi jogvédő szervezetek rendre elmarasztalják Azerbajdzsánt s a 2003 óta az ország élén álló, 53 éves Ilham Aliyevet, a nyugati államok csínján bánnak a bírálatokkal, s bár kevesen tartják mintaállamnak a volt szovjet tagköztársaságot, kiválóan fejlődnek a Nyugat és Azerbajdzsán üzleti kapcsolatai. Az USA-t sem igazán aggasztják az azeri belső problémák, egyebek mellett a korrupció – a Transparency International által vizsgált 185 ország közül Azerbajdzsán a negyvenedik legkorruptabb állam. Matt Bryza, a térség jól ismert amerikai szakértője – aki az USA nagykövete volt Azerbajdzsánban – korábban egyenesen úgy vélekedett, hogy Aliyev nem diktátor. „Olyan ország vezetőjének tartjuk őt, ahol a kialakulóban lévő demokráciának még sokat kell fejlődnie, hogy valódi, egészséges demokráciává váljon” – mondta Bryza.

A külvilágot az sem különösen zavarja, hogy az Aliyev család 1969 óta csaknem megszakítás nélkül uralja az országot: Ilham a stafétabotot az apjától, Heydar Aliyevtől vette át, aki a pályafutását még Gejdar Alijevként, a szovjet titkosszolgálatban, a KGB-ben kezdte, majd 1969-től az azeri kommunista párt első embereként teljhatalmú ura volt országának. Választásokat rendeznek ugyan az országban, ám a kisszámú külföldi megfigyelő szerint a kampány és a voksolás menete nem felel meg a nemzetközi elvárásoknak.

A Bakut érő ritka és enyhe bírálatok egyike azzal kapcsolatos, hogy Azerbajdzsán azonnal amnesztiában részesítette Ramil Safarovot, aki 2006-ban Budapesten baltával agyonütött egy örmény tisztet. A 2007-ben 30 éves büntetésre ítélt Safarovot Magyarország 2012-ben adta át Bakunak, s Aliyev annak ellenére elrendelte az azeri katonatiszt azonnali szabadon bocsátását és kitüntetését, hogy korábban megígérte, nem enyhítenek a büntetésen. Az ET Parlamenti Közgyűlésének illetékes bizottsága múlt heti határozatában úgy vélekedett, hogy az amnesztiával Azerbajdzsán megsértette a jóhiszeműség elvét.

A kesztyűs kéz politikájának hátterében elsősorban az áll, hogy a kilencmillió lakosú ország fontos olaj- és gázexportőr: a hétmilliárd hordós igazolt olajtartalékából naponta mintegy 900 ezer hordónyit hoz felszínre, s ennek több mint a négyötödét adja el külföldön. Az azeri földgázexport is jelentős: több mint ezermilliárd köbméterre tehető a föld alatt lévő készlet, s a 15-16 milliárd köbméteres éves termelésnek jelenleg a harmada kerül külföldre.

A folyamatosan Oroszország és a Nyugat között lavírozó Azerbajdzsán jelentőségét növeli, hogy a nemzetközi olajipari vállalatok megvetették a lábukat az országban. A brit BP például szeptemberben ünnepelte meg a Déli Gázfolyosó nevű program beindítását: ha elkészül a 45 milliárd dolláros beruházás, Európa közvetlenül kaphat azeri gázt. Már ha éppen Baku hajlandó lesz Európát előnyben részesíteni: az EU által korábban tervezett Nabucco gázvezeték építése elsősorban azért hiúsult meg, mert az utóbbi években Oroszország vehette meg az azeri exportgáz nagyobbik részét.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy miközben gyorsan növekszik Azerbajdzsán olaj- és gázbevétele – az exportból befolyó pénz kilencven százalékát adják a szénhidrogének –, Baku látványos ütemben növeli katonai kiadásait: a tavalyi 3,7 milliárd dollár után az idén négymilliárdnál is nagyobb büdzséből gazdálkodhat a hadsereg. Baku egyértelműen arra készül, hogy visszafoglalja az örmény megszállás alatt lévő, örmény többségű, azeri területre beékelődött Karabah tartományt. Az erőviszonyok felborulóban vannak, mert Jereván évi félmilliárd dollárnál is kevesebbet képes a hadseregre költeni, s a jelek szerint az örmények az Oroszországhoz közeledéssel próbálják megakadályozni az esetleges azeri katonai akciót. Karabah környékén komoly feszültség uralkodik, az azeriek nemrég lelőttek egy örmény katonai helikoptert, s több tüzérségi párbaj is kitört a felek között.

NÉMETH ANDRÁS