Az ellenfeleim ellenfelei

Egyre dagad a Nemzeti Front (FN) nevű francia szélsőjobboldali párt oroszoktól kapott kölcsöne miatti botrány. A párizsi internetes portál, a Mediapart kiderítette, hogy Marine Le Pen, a párt vezetője 9,4 millió eurós hitelt vett fel a tömörülés nevében a Kremlhez közeli orosz üzletember, Roman Popov tulajdonában lévő moszkvai Első Cseh–Orosz Banktól. Aztán arra is fény derült, hogy a jelenlegi pártvezér apja, az FN alapítója, Jean-Marie Le Pen két másik hitelt is kapott orosz forrásokból: kétmillió eurót a kipróbált egykori KGB-ügynök, Jurij Kudimov közvetített a ciprusi Vernonsia holdingon keresztül, a másik összegről csak annyit tudni, hogy az idősebb Le Pen elismerte a létét.

Míg Marine Le Pen igyekszik lemosni pártjáról az antiszemitizmus bélyegét, az alapító sokat tesz azért, hogy a billog mégis megmaradjon. Miután korábban többször is kétségbe vonta, hogy a második világháborúban valóban több millió zsidó vesztette életét koncentrációs táborokban, a nyáron újabb „kemencés” viccet engedett meg magának a zsidó származású francia énekessel, Patrick Bruellel szemben. Bár mindkét Le Pen tagadta, hogy a „hibás mondat” mögött antiszemita célzások lennének, az FN-nek semmiképpen sem használt az idős alapító újabb megnyilatkozása. Párizsi források szerint az FN a 2017-es franciaországi elnökválasztásig 40 millió eurónyi hitelt kap orosz bankoktól. Bár Marine Le Pen – aki többször is tárgyalt Moszkvában magas rangú orosz politikusokkal – tagadta, hogy valóban felvennék a kölcsönt, ami a párt éves költségvetésének többszöröse, minden nyilatkozatában bölcs, az európai kereszténységet védelmező politikusnak nevezi Vlagyimir Putyin orosz államfőt. Nyugati elemzők egyébként biztosra veszik, hogy az FN akkora hiteleket kap orosz forrásokból, hogy azokról tudniuk kell a legmagasabb rangú moszkvai vezetőknek, így Putyinnak is.

Az FN egyáltalán nem számít kivételnek. A Stratégiai Kommunikáció Központja nevű moszkvai kutatóintézet titkosnak szánt, de a német Bild napilap kezébe került tanulmányában például azt szorgalmazta, hogy a Kreml adjon aranyat az euroszkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) nevű új pártnak, vagy legalábbis alkalmazza közvetítőnek több aranyeladási ügyletben, és ezzel töltse meg a szervezet kasszáját. Közben német források szerint a Kreml finanszírozta azt a berlini „béke-csúcstalálkozót”, amelyen Moszkva küldöttei ismertethették, miképpen tartják megoldhatónak az ukrajnai válságot. A tanácskozáson többek között az AfD alelnöke, Alexander Gauland, valamint a neonáci eszméket valló Nemzeti Demokrata Párt (NPD) prominensei vettek részt. A találkozó orosz díszvendége Vlagyimir Jakunyin, Putyin barátja, az orosz vasúttársaság első embere volt, aki néhány hónappal korábban azzal okozott felháborodást Németországban, hogy közölte: a melegek torzult lélekkel élnek.

Az EU gyengítésében érdekelt Moszkva – a Kreml lehetőleg igyekszik elkerülni, hogy az egységes EU-t képviselő Brüsszellel tárgyaljon, s a tagállamokkal próbál külön-külön alkudozni – létrehozta a putyini rendszer szócsövének számító Russia Today (RT) német nyelvű változatát is, s a német lapok állítása szerint az adásokat szélsőjobboldali eszméket valló újságírók vezetik. Egyiküket a közelmúltban bocsátották el az RBB német köztévétől, miután egyik műsorában antiszemita megjegyzéseket tett.

Az orosz Németország-politika változása mögött részben az áll, hogy míg Putyin jó kapcsolatban volt az 1998–2005 között kancellár Gerhard Schröderrel, az utóddal, Angela Merkellel egyre hidegebb a viszonya, így a Kremlnek meg kell találnia az alternatív befolyásszerzési lehetőségeket. Schröder egyébként nem járt rosszul az együttműködéssel: miután néhány héttel az előtt, hogy a kancellári székből távozott, elfogadtatta a kormánnyal a Gazprom többségi tulajdonában lévő Északi Áramlat építéséhez szükséges egymilliárd eurós hitelgaranciát, különféle vezető tisztségeket kapott az orosz földgázt Németországba szállító csővezetéket üzemeltető cégben.

Ausztriában a 2008-ban meghalt Jörg Haider nevével fémjelzett Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) ápol jó kapcsolatokat a Kreml. Heinz-Christian Strache, az FPÖ vezetője november végén azzal kavart hullámokat hazájában, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter társaságában részt vett egy moszkvai konferencián, majd hazatérve az Oroszország elleni „igazságtalan nyugati gazdasági háború” befejezését követelte. Az FPÖ vezetői már májusban is tárgyaltak Moszkva képviselőivel, akkor Konsztantyin Malofejev orosz oligarcha szervezett Bécsben találkozót az FPÖ, az FN, valamint a bolgár szélsőjobboldali szervezet, az Ataka vezetőinek. Malofejev már nem tudná megismételni az akciót, mivel a vádak szerint részt vett a kelet-ukrajnai szakadár mozgalom finanszírozásában, és így rákerült az EU által összeállított beutazási tilalmi listára.

Bulgáriában a szélsőségesen nacionalista, antiszemita és EU-ellenes Ataka, Görögországban pedig a náci szimbólumokra kísértetiesen hasonlító jelvényeket használó Arany Hajnal számíthat Moszkva támogatására. Az utóbbi májusban küldöttséget is menesztett az orosz fővárosba, ahol a delegációt többek között Alekszandr Dugin, Putyin tanácsadója fogadta. „Görögországnak kell vezetnie a mediterrán térségben létrehozandó birodalmat, s Athén feladata, hogy az ókori görög értékek feltámasztásával kulturális tartalmat adjon ennek a birodalomnak” – idézte az Arany Hajnal közleménye Dugint, aki szerint eljött az ideje, hogy a népek Európája felváltsa az uzsorások és dekadensek halódó társadalmát. A bolgár Ataka – legalábbis a Wikileaks kiszivárogtató portálon korábban közzétett amerikai követségi táviratok alapján – folyamatos és titkos kapcsolatot tartott fenn a szófiai orosz nagykövetséggel, s az amerikai vádak szerint tanácsok mellett pénzt is kaptak Oroszországtól.

Kijevi források szerint Moszkva egyes ukrajnai szélsőjobboldali szervezeteket is támogat. A vélemények megoszlanak, akadnak, akik a Jobb Szektor nevű nacionalista mozgalmat vádolják azzal, hogy orosz pénzből szervezi akcióit, míg mások a Szvoboda nacionalista szervezetre mondják ugyanezt. A Szvoboda egyik vezetője, Oleh Kucin a HVG-nek elmondta: a tavaly novemberben kezdődött kijevi tüntetéseken az orosz titkosszolgálat megpróbálta őket belerángatni különféle erőszakos akciókba. „Amikor látták, hogy a párt jól szervezett és fegyelmezett, s nem ül fel a provokációknak, akkor megtalálták a Jobb Szektort, amelyet végül bele lehetett vonni az utcai harcokba” – mondta Kucen, aki szerint Moszkva célja az volt, hogy megmutassa a belföldi és nemzetközi közösségnek: Ukrajnában fasiszták grasszálnak az utcákon. A szovjet titkosszolgálatok egyébként már az 1920–1930-as években, majd a második világháború után is beszivárogtak az ukrán nacionalista szervezetekbe. Az ügynökök fő feladata akkoriban az volt, hogy egymás ellen uszítsák a különféle tömörüléseket.

NÉMETH ANDRÁS