Célok és párhuzamok

– Lettország január elsején átvette az EU soros elnöki tisztét. Melyek a legfontosabb célok?

– Hármas csoport tagjaként Olaszországtól vettük át a soros elnöki tisztet, amelyet júliusban Luxemburgnak adunk tovább. A három ország már korábban egyezségre jutott, hogy a közös cél az európai gazdasági versenyképesség fokozása és a digitális fejlesztés lesz, valamint az, hogy Európa ismét fontos globális szereplővé váljon. A világpolitikai szerephez kapcsolódik, hogy Riga lesz a házigazdája a májusi Keleti Partnerség csúcstalálkozónak, s ugyancsak fontos, hogy az EU újra felfedezze a közép-ázsiai térséget. Utóbbi jelentőségét az is növeli, hogy most kezdődik Afganisztánban a NATO utáni időszak, aminek komoly biztonságpolitikai következményei lesznek Közép-Ázsiában is. Szeretnénk haladást elérni az EU és az USA közötti, stratégiai fontosságú szabadkereskedelmi egyezményről folyó tárgyalásokon is.

– Sokan akadnak, akik kétségbe vonják a keleti partnerség hasznosságát, szerintük a kezdeményezés a partnerországok sokfélesége miatt kudarcra van ítélve.

– Szerintem viszont van jövője a kezdeményezésnek, igaz, sok mindenben a partnerektől függ, hogy mennyire lesz eredményes. Az egyes államok más mélységű együttműködést akarnak az EU-val, Örményország például inkább a Moszkva által létrehozott Eurázsiai Unióhoz húz. Nagyon fontos, hogy a keleti partnerségben részt vevő országokban stabilitás legyen, de azt is lényegesnek tartjuk, hogy előrelépjünk a vízumügyek kezelésében Moldova, Ukrajna vagy Grúzia esetében. Ez a három ország írta alá az EU-val a társulási egyezményt, s a rigai csúcs új lendületet adhat az együttműködéshez velük.

– A keleti partnerségben megkerülhetetlen Oroszország. Mennyire tartanak Lettországban az ukrajnaihoz hasonló orosz akcióktól?

– Lettország határozottan elítéli, hogy Oroszország megtámadta és bekebelezte a szuverén Ukrajnához tartozó Krím félszigetet, Kelet-Ukrajnában pedig segíti a szakadárokat. Fontos, hogy az EU egységes álláspontot képvisel: meghosszabbította az Oroszország elleni szankciókat, miután Moszkva nem teljesítette a Kijevvel elfogadott szeptemberi megállapodásokat. A hidegháború vége óta ez az első alkalom Európában, amikor valamelyik ország megszállja egy másik területét. Az orosz viselkedés különösen nagy hullámokat keltett Lettországban és Észtországban, ahol Ukrajnához hasonlóan jelentős arányú orosz kisebbség él. Moszkva arra hivatkozva foglalta el ugyanis a Krímet, hogy megvédi az ott élő oroszokat, akiket pedig Ukrajnában nem bántottak. A Baltikumban is jó néhány példája akad a szovjet típusú viselkedésnek: volt például olyan határincidens Észtországban, amikor észt területről vittek el orosz tisztek egy észt hírszerzőt, és koholt vádak alapján még mindig fogva tartják egy moszkvai börtönben. Történtek légtérsértések is, és már annyi ilyen eset volt, hogy a polgári repülés biztonsága is veszélybe került: az orosz gépek kikapcsolják a jeladókat, nem kommunikálnak, és nem közlik előre az útvonalukat.

– Mennyire bíznak meg a NATO-ban? Ön szerint a szövetség hajlandó háborúba bonyolódni, ha támadás érné Lettországot?

– Fontos megerősítéseket kaptunk a cardiffi NATO-csúcson szeptemberben, hiszen döntés született arról, hogy a NATO keleti szárnyán is megnövelik a katonai jelenlétet. A légi járőrözés az ukrajnai orosz agresszió után azonnal beindult, most pedig megjelentek Lettországban az amerikai katonák is. Washington képviselői többször is közölték, hogy az amerikai katonák készek akár meghalni is Lettországért, Barack Obama elnök pedig nem sokkal a szeptemberi NATO-csúcs előtt kijelentette: a NATO ugyanúgy kezelne egy Riga, Tallinn vagy Vilnius elleni támadást, mintha valaki Londont, Berlint vagy Párizst lőné. Ezek a nyilatkozatok nagyon megnyugtatóak, hiszen Lettországban sokan aggódnak Oroszország viselkedése miatt.

– A feszültség nyomán megromlott a lettek és az orosz kisebbség közötti kapcsolat?

– Nem hiszem, hogy komoly változás történt volna. A lettországi népesség mintegy negyede orosz, ám ez semmiképpen sem homogén csoport. Az is fontos, hogy a lettországi házasságok 35 százaléka vegyes frigy, s az oroszok integrálódva élnek. Jelen vannak több pártban, orosz nemzetiségű a rigai polgármester, voltak és vannak orosz miniszterek, s a függetlenség visszanyerése óta eltelt több mint két évtizedben egyetlen komoly etnikai alapú összetűzés sem tört ki az országban.

– Lettországban már egy éve használják az eurót. Mennyire volt sikeres a valutaváltás?

– Az euró bevezetése pozitív hatással volt az országra, pedig Valdis Dombrovskis miniszterelnöksége alatt, 2009–2011 között, a legsúlyosabb gazdasági válság idején döntött úgy a kormány, hogy a maastrichti gazdasági kritériumok teljesítésével lábal ki a krízisből. Bár sokan ellenezték az euró bevezetését, 2014 megmutatta, hogy jól döntöttünk: egy friss felmérés szerint az esetek 85 százalékában a közös valutára átállás nem hozott áremelkedést, pedig a legtöbben éppen az infláció elszabadulása miatt féltek az eurótól. A válság idején a csőd szélén álltunk, s az EU, valamint az IMF mentőcsomagjának segítségével sikerült kikászálódnunk a bajból, miközben a kormány nagyon gyorsan beindította a társadalommal folytatott párbeszédet. Most, hogy Litvánia is csatlakozik az euróövezethez, nagyon jó lenne, ha ez a kialakuló „folyosó” elérné Lengyelországot, s talán majd egyszer Magyarországot vagy Csehországot is.

– Rigában már működik a NATO stratégiai kommunikációs központja. Miért volt szükség ilyen szervezetre?

– Valamennyi NATO-tagország, így Magyarország számára is fontos fejlemény, hogy Oroszország nagyon aktív propagandaháborút is folytat, melynek részeként súlyos hazugságokat terjeszt. A NATO is megértette, hogy foglalkoznia kell a stratégiai kommunikációval, hiszen csak viszonylag kis összeget fordít erre a célra, míg Oroszország dollármilliókat költ a propagandára. A szeptemberi csúcson született döntés arról, hogy Lettországban hozzák létre a központot, ahol amerikai és francia szakemberek segítségével keressük a választ az orosz akciókra. A cél nem az, hogy hazugságokkal válaszoljunk a hazugságokra, hanem hogy elemezzük, mi történik.

NÉMETH ANDRÁS