Összezártak

Egy hét alatt három svédországi mecsetre dobtak ismeretlen tettesek gyújtóbombákat, s emelkedik a hagyományos muszlim öltözetet viselő nőket érő inzultusok száma is Stockholmban. Tavaly összesen több mint tíz svédországi mecsetet ért támadás, decemberben pedig zavargás tört ki a többségében bevándorlók lakta dél-stockholmi negyedben, Ragsvedben. Bár az összecsapások viszonylag hamar véget értek, s a 2013. májusi zavargásokhoz képest jóval kevesebb kár keletkezett, a hatóságok hangsúlyozták, ez volt az első alkalom, amikor úgy tűnt, a rendőrök ellen gyújtóbombákkal és utcakövekkel végrehajtott támadást előre eltervezték.

Nem csak a tolerancia szinonimájaként számon tartott tízmilliós országban terjedő erőszak utal arra, hogy egyre kevésbé tudnak mit kezdeni a tömegesen érkező betelepülőkkel: a tavaly szeptemberi törvényhozási választáson minden korábbinál több, 13 százaléknyi szavazatot kapott a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes Svéd Demokraták (SD) nevű párt, s ezzel a harmadik legerősebb parlamenti erővé vált. A helyzetet súlyosbította, hogy a megalakult szociáldemokrata–zöld koalíció az első adandó alkalommal vereséget szenvedett, hiszen a parlament a jobbközép ellenzék által beterjesztett költségvetést fogadta el, s az SD is a Stefan Löfven kormányfő vezette kabinet ellen voksolt.

A demokratikus pártok – amelyek megrettentek attól, hogy a közvélemény-kutatások szerint az SD december közepén már 16 százalékos támogatottságnál tartott – az óév utolsó napjaiban kompromisszumra jutottak a kilátásba helyezett előrehozott választások elkerüléséről, és a Löfven-kormány megmentéséről. A megállapodás értelmében a szemben álló felek politikai tűzszünetet kötöttek, a Löfven-kormány pedig 2015-ben a korábbi kormánypártokból álló jobbközép ellenzék által előterjesztett költségvetéshez tartja magát. Arról is egyezség született, hogy – a jövőre nézve – 2022-ig a politikai fősodorban lévő pártok nem szavaznak a kisebbségi kormányok által beterjesztett költségvetési tervezetek ellen, s együttműködnek a kabinettel a védelemmel, az energiapolitikával, illetve a külpolitikával kapcsolatos kérdésekben is.

A hivatalosan a szélsőjobb elszigetelését célzó alku az első felmérések szerint nem túl népszerű a skandináv országban. A megkérdezettek egyharmada azt gondolta, hogy a hagyományos pártok megegyezése ellentétes a demokrácia alapelveivel – ezt a véleményt képviseli egyébként az SD, amely szerint a megállapodás azt jelenti, hogy a kisebbség irányítja a többséget –, egy másik felmérés szerint pedig az SD támogatottsága már megközelíti a húsz százalékot. „Az SD felszálló ágban van, és ha el tudja hitetni a választókkal, hogy ő az egyetlen ellenzéki erő, akkor még tovább nőhet a támogatottsága” – mondta Magnus Hagevi, a Linnaeus Egyetem politológusa.

Ahogy erősödik az SD, úgy kerül egyre nagyobb veszélybe a szélsőjobboldali pártot az 1988-as megalakulása óta körbevevő „egészségügyi védőövezet”. Bár Löfven és a korábbi jobbközép miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt is kizárt bármiféle együttműködést az SD-vel, az egyik kisebb ellenzéki erő, a Kereszténydemokrata Párt azt javasolta, hogy az eddigi állandó helyett csak ideiglenes letelepedési engedélyt kapjanak a Svédországba érkező új menekültek. Göran Hagglund pártelnök szerint csökkenteni kellene az érkezőknek adott szociális juttatások összegét is, igaz, közben évi százezer koronára (3,4 millió forintra) kellene emelni a nekik adómentesen kifizethető bért. Míg a hagyományos pártok – a százezer koronás adómentes jövedelemmel kapcsolatos ötletet leszámítva – elvetették Hagglund javaslatát, az SD kiállt a kereszténydemokraták mellett.

A bevándorlás ügye lesz a 2018-as parlamenti választás legfontosabb kérdése politikai elemzők szerint, s mindenki számára az lenne a legjobb, ha a társadalmon belüli párbeszéd minél előbb megkezdődne. Erre azért is szükség volna, mert az EU-ban egy főre vetítve Svédország fogadja be a legtöbb menekültet, a lakosságban már 16 százalék a külföldön – elsősorban Afganisztánban és más muszlim többségű országban – születettek aránya. A vita eddig főként azért maradt el, mert aki szóba hozta a kérdést, arra gyorsan rásüthették azt a vádat, hogy szimpatizál az SD-vel. A legújabb közvélemény-kutatások viszont arra utalnak, hogy a hosszabb távú negatív következményektől tartó svédek többsége ma már azt szeretné, ha napirendre kerülne a külföldiek betelepülésének ügye.

Még akkor is, ha közel kétharmaduk továbbra is támogatja a nagyvonalú bevándorlási politikát, amely 2015-re 105 ezer, többségében Észak-Afrikából érkező menekült beengedését irányozta elő. Az SD egyébként azt szorgalmazza, hogy 90 százalékkal csökkentsék a letelepedési engedélyek számát, s csak azt követően kapjanak teljes jogú svéd állampolgárságot a külföldiek, hogy maradéktalanul integrálódtak a skandináv társadalomba.

Ulf Brejeld, a Göteborgi Egyetem politológiaprofesszora szerint azért is el kellene kezdeni a kérdés megvitatását, mert most a parlamenti alkut kötött pártok megoldást találhatnak az újonnan érkezők beilleszkedését legjobban akadályozó gondokra: a lakáshiányra, a munkanélküliségre, illetve az iskolákkal kapcsolatos problémákra. „Úgy vélem, a vita arról folyik majd, hogyan engedjük be a menekülteket, nem pedig arról, hogy egyáltalán befogadjunk-e valakit” – idézte az elemzőt a Reuters hírügynökség.

NÉMETH ANDRÁS