Madarat tolláról

– Komoly hullámokat vetett Magyarországon, hogy az OCCRP szerint Vlagyimir Putyin orosz államfő után – montenegrói kollégája, Milo Gyukanovics mellett – Orbán Viktor miniszterelnök felelős a leginkább a térségbeli korrupció erősítéséért. Minek köszönhető az „elismerés”?

– Az idén tíz jelölés érkezett az Év Embere címre, s a helyezések az után dőltek el, hogy valamennyi központunk szavazott. Putyint mindegyik országban ismerik, hosszú a listája annak, miként működik együtt a szervezett bűnözéssel, s miképpen avatkozik be egyes országok belügyeibe. Így ő az idén egyértelmű választás volt. Orbán nagyon sok tekintetben követi Putyin példáját: ahogy keményen fellép a civil szervezetek ellen, és ahogy az emberei a független médiumokat támadják, az nagyon hasonlít az oroszországi fejleményekre. Számtalan olyan eset van Magyarországon, hogy nem vizsgálják ki megfelelően a korrupciós vádakat, s a kormány egyáltalán nem aktív a kenőpénzek elleni harcban. Folyamatosan zaklatják a kiszivárogtatókat is: a kormány és a feltételezett bűnösök támadják azokat, akik nyilvánosságra hoznak egy-egy vesztegetési ügyet. A kabinet mindent elkövet, hogy ne legyen áttekinthető a működése, s ezzel komoly károkat okoz a demokráciának. A kormány munkáját pedig Orbán Viktor határozza meg, így övé a fő felelősség. Magyarország Európa közepén van, és joggal várhatjuk el, hogy Budapest keményen lépjen fel a korrupció ellen.

– Melyek voltak azok a konkrét esetek, amelyekkel a magyar miniszterelnök kiérdemelte a megosztott második helyet?

– Nem vagyok Magyarország-szakértő, Orbánt magyarországi partnerszervezetünk, az atlatszo.hu terjesztette elő. De azért érdemes megemlíteni azokat az eseteket, amikor Fidesz-közeli üzletemberek kerültek kulcspozíciókba, vagy barátok és üzletfelek kapták meg a kormányzati tisztségeket. Miközben az Orbánhoz köthető üzletemberek mesés vagyont halmoztak fel – például a pályáját gázszerelőként kezdő, milliárdossá vált felcsúti polgármester –, megoldatlanok maradtak a NAV-botrányhoz hasonló ügyek. Az első hely elnyeréséhez nem tehetségtelennek kell lenni, hanem aktívan akadályozni a korrupció leleplezését.

– Lehet győztes is Orbánból?

– Jó esélye van rá, a tapasztalatok azt mutatják, hogy évről évre ugyanazok a személyek jönnek elő. Néha a díj odaítélése ahhoz hasonlít, amikor egy színész vagy egy újságíró életműdíjat kap. Tavaly is jelölték, akkor még nem „teljesített” túl jól.

– Az OCCRP-t sokan vádolják azzal, hogy amerikai kormánypénzből, washingtoni megrendelésre dolgozva támadja Orbán Viktort.

– Közvetlenül nem kapunk túl sok pénzt az amerikai kormánytól, a támogatás a Nemzetközi Újságíróközponttól (ICFJ) érkezik, hozzájuk viszont valóban jut washingtoni pénz. Az amerikai külügyminisztérium is juttat nekünk kisebb összegeket, és ad pénzt a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány, illetve a Google Idea is. A főbb támogatók között van még a svájci kormány, de magánszemélyek is finanszírozzák a tevékenységünket. Senki sincs azonban, akinek meghatározó többsége lenne a támogatók között, és olyan sem akad, aki belebeszélhetne a munkánkba. A támogatókkal kötött szerződések egyértelműen leszögezik, a finanszírozóknak semmi beleszólásuk nincs abba, hogy mivel foglalkozunk, és mit írunk. Már csak azért sem dirigálhatnak nekünk, mert rengetegszer beperelnek minket azok, akik után nyomoztunk, s ha valaki külsős megmondja, mivel foglalkozzunk, akkor a törvény előtt ő lenne a felelős. A támogatók pedig mindenképpen el akarják kerülni a bírósági ügyeket. Az újságíróink is olyan független emberek, akik maguk döntik el, mivel foglalkoznak. Ha befolyásolni akarnánk őket, az olyan lenne, mintha macskákat próbálnánk csordában hajtani. Könnyű minket azzal vádolni, hogy az amerikai kormány eszköze vagyunk, viszont aki közelről ismeri a valóságot, tudja, hogy ez nevetséges. Már csak azért is, mert az USA-ban hatalmas botrány törne ki abból, ha a republikánusok kiderítenék, hogy a demokrata adminisztráció megrendeli az oknyomozó cikkeket. Nem is nyernénk ennyi díjat, ha valaki komolyan azt gondolná, hogy elfogult jelentéseket készítünk.

– Hogyan reagálnak a „kitüntetettek” az Év Embere címre?

– Ez a harmadik év, amikor kiosztottuk a díjat, először Ilham Aliyev azeri elnök „diadalmaskodott”, és igencsak ellenséges volt a válasz. Naponta legalább háromszáz e-mailt kaptam különféle azeri kormányzati alkalmazottaktól – végül kiderítettük, hogy a bakui kormány állt a háttérben, amely el akart borítani minket a spam üzenetekkel. Tavaly a román parlament kapta a díjat, amely egyik törvényében gyakorlatilag legalizálta a korrupciót. Ők viszont semmivel sem válaszoltak, noha a sajtóban hetekig téma volt az ügy. A világnak ezen a részén sok kormány azt gondolja, hogy az amerikai is úgy működik, mint az övék. Errefelé például több országban a hatalmi elit az állam tulajdonosi részvételével vagy a nagy reklámozó cégekben lévő állami részesedés révén befolyásolja a médiumokat. Úgy gondolják, hogy ez így van a nyugati országokban is, ám ez nem igaz.

– Egy aktivistájuk börtönben van Azerbajdzsánban. Mennyire gyakoriak a fenyegetések, támadások?

– Állandóan érnek minket fenyegetések, egy másik azeri újságírónak például az édesanyját tartóztatták le, miután ő elmenekült az országból. Rendszeresen indulnak perek ellenünk, nagyon sok pénzünk megy el jogi védelemre. Az is egy veszélyforrás, hogy az oknyomozás érdekében időnként kapcsolatba kerülünk alvilági emberekkel is. Magyarország ebben a tekintetben jóval nyugodtabb és biztonságosabb, mint Montenegró, Azerbajdzsán vagy Koszovó. Viszont ahogy halad a putyinizálódási folyamat, úgy romlik a helyzet.

NÉMETH ANDRÁS