Minszki hinta

Rubel helyett dollárért adja el a tejtermékeket Oroszországnak Belarusz, s Alekszandr Lukasenko államfő azt szeretné, ha átmenetileg az amerikai valutát használná a teljes kétoldalú kereskedelem. A január elsején hivatalosan is megalakult, Oroszországból, Belaruszból, Kazahsztánból és Örményországból álló Eurázsiai Gazdasági Unió szellemétől tökéletesen idegen döntés hátterében az áll, hogy a keleti szomszédnak élelmiszert szállító belorusz termelők néhány hét alatt több százmillió dollárt vesztettek annak következtében, hogy az olajár összeomlása, valamint az ukrajnai orosz beavatkozás miatt Moszkva ellen bevezetett nemzetközi szankciók hatására több mint negyven százalékkal zuhant az orosz rubel árfolyama.

Az Európa utolsó diktátoraként is emlegetett Lukasenko a napokban a nyilvánosság előtt is közölte: Minszk számára az a legfontosabb feladat 2015-ben, hogy csökkentse Oroszország befolyását. „Nem függhetünk egy, vagy jobb esetben másfél piactól. Igaz, hogy az oroszok a testvéreink és barátaink, de azt is látjuk, hogyan viselkednek” – mondta egyik beszédében az államfő, majd hozzátette: „az orosz termelők sem árban, sem minőségben nem versenyezhetnek velünk, ezért sokszor adminisztratív vagy akár bűnözői módszereket vetnek be belorusz vetélytársaik ellen”.

Lukasenko a politika frontján is igyekszik növelni a távolságot Minszk és Moszkva között. Miután a 2008-as grúziai orosz beavatkozás óta nem hajlandó elismerni a Vlagyimir Putyin orosz elnök támogatását élvező két szakadár grúziai állam, Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét, Belarusz nem küldött megfigyelőket a kelet-ukrajnai oroszpárti szakadárok által rendezett választásokra, s nem támogatta a Krím félsziget Moszkva általi bekebelezését sem.

Tavaly május óta többször is tárgyalt a Kreml-barátsággal aligha vádolható Petro Porosenko ukrán államfővel, s az egyik találkozó után közölte: Minszk bármiben kész 24 órán belül segítséget nyújtani Kijevnek. A belorusz–ukrán kapcsolatok javítása mindkét fél számára fontos lehet. Míg a Kijevvel barátkozás javíthatja Lukasenko meglehetősen rossz EU-s megítélését – a választási években az elnök általában keresi Brüsszel kegyeit, márpedig ez év végén az államfőről voksolnak Belaruszban –, Porosenko számára azért előnyös a közeledés, mert azzal tovább növelheti az ukrajnai agresszió miatti egyre komolyabb orosz izoláltságot.

Lukasenkónak közben nem árt arra figyelnie, hogy hazájában is feltűntek az olyan Moszkva-párti erők, amilyeneknek a tevékenysége hozzájárult a véres ukrajnai harcok kirobbanásához. A határ közelében lévő, északkelet-belaruszi Vicebszkben a napokban megjelentek az „orosz világ” egyesítését célul kitűző Szent Oroszország mozgalom által nyomtatott röpcédulák, s minszki források szerint növeli aktivitását a többi hasonló szervezet is. Belaruszban a lakosság nyolc százaléka orosz, ám sok olyan belorusz nemzetiségű polgár is él az országban, aki a hétköznapokban kizárólag oroszul beszél.

Az EU és Oroszország közötti lavírozás mellett Lukasenko határozott belpolitikai lépéseket is tett: decemberben menesztette a központi bank elnökét, majd az egész kormányt – a Mihail Mjasznikovicsot váltó új miniszterelnök Andrej Kobjakov, Lukasenko eddigi hivatalvezetője lett. Közben többször is leértékeltette a helyi rubel árfolyamát, majd átmenetileg 30 százalékos adóval sújtotta a magánszemélyek és vállalatok valutavásárlását. Ugyancsak megadóztatják – tonnánként 45 euróval – a káliumexportot, s ezzel több százmillió eurós bevételhez juttatják az egyre súlyosabb hiánnyal küszködő költségvetést.

Bár Minszk valóban kísérletezik a távolodással, a Moszkva elleni „szabadságharcnak” szűk határai vannak. Oroszország ugyanis az eladott kőolaj és földgáz árának mesterségesen alacsonyan tartásával évente több milliárd dollárral, a GDP 10-12 százalékával dotálja 9,5 millió lakosú szomszédját (Nyugat-Európa ezer köbméterenként 400 dollár körüli áron veszi a gázt, Belarusz 150 dollárt fizet), s közben már megszerezte a kulcsfontosságú vállalatokat. Orosz kézben van a Belaruszon átvezető földgázvezetéket tulajdonló társaság, s folyamosan nő az orosz részesedés az olajipari cégekben is.

Lukasenko mozgásterét az is szűkíti, hogy a belorusz ipar nem versenyképes, így termékei nem fogynának a szabadpiacon. A munkanélküliséget – a szociális béke megvásárlása érdekében – gyakorlatilag felszámolták, illetve a gyárkapukon belülre vitték, s az állásban lévők több mint hetven százaléka állami vállalatnál vagy intézménynél dolgozik.

NÉMETH ANDRÁS