Bajkeverőként ismerték a 31 éves, Brüsszelben élő, muszlim Faycal Cheffout, aki többször összetűzésbe került a menekülteket gondozó önkéntesekkel, és hitetleneknek bélyegezte őket. Talán ezért is hitték el a rendőrségi azonosításon a brüsszeli repülőtéren öngyilkos merénylőként bombát robbantó Ibrahim el-Bakraouit és Najim Laachraouit a helyszínre szállító taxisnak, hogy ő volt a harmadik utasa. Így a múlt szombaton a belga ügyészség áttörésként tálalta, hogy sikerült elfogni azt a férfit, aki a másik kettőnél nagyobb erejű, bőröndbe rejtett pokolgépét hátrahagyva elmenekült. Hétfőn aztán szabadon engedték Cheffout, mert semmilyen bizonyítékot nem találtak ellene, a DNS-mintája sem a helyszínhez, sem az időközben felfedezett brüsszeli bombagyárhoz nem kötötte.
A fiaskó csak növelte az eredménykényszer alatt dolgozó belga rendőrségre és titkosszolgálatokra nehezedő nyomást, amit az keltett, hogy temérdek hibát elkövettek, s így nem tudták megakadályozni a brüsszeli repülőtéren és a Maelbeek metróállomáson elkövetett bombamerényleteket. Ez persze részint utólagos okoskodásnak tűnik, hiszen a New York és Washington elleni 2001. szeptember 11-ei terrortámadás előkészületeit jobb együttműködéssel az FBI és a CIA leleplezhette volna, ahogy a tavaly november 13-ai párizsi összehangolt akció elkövetői közül is többen a rendőrség látókörében voltak. A gond azonban az, hogy a belga hatóságok még a korábbi tapasztalatok birtokában sem álltak a helyzet magaslatán, különösen, hogy kiderült: a 130 halottal járó párizsi támadást, illetve a 35 ember halálát okozó brüsszeli kettős merényletet végrehajtók valószínűleg ugyanahhoz a terrorsejthez tartoztak.
A párizsi akció logisztikusának tartott Salah Abdeslam lehetséges rejtekhelyét már december elején jelentette feletteseinek egy rendőr, ám a pontosnak bizonyult információ nem jutott el az országos adatbázisba. Így a tavaly november óta Európa legkeresettebb emberének tartott Abdeslam még négy hónapig bujkált abban az épületben, ahol március 18-án rövid tűzharc után elfogták. A Politico blog információi szerint sebesülésére tekintettel a férfit a letartóztatása után csak egy órán át hallgatták ki, ami egyes vélemények szerint végzetes hibának bizonyult, hiszen a brüsszeli merénylők Abdeslam őrizetbevételére reagálva aktivizálódhattak, nehogy őket is leleplezzék. Az az értesülés pedig tragikomikus, hogy Abdeslamot egy tippre reagálva már tavaly november 15-én elfoghatták volna, ha a belga törvények nem tiltják az este 9 és reggel 5 közti rendőri házkutatási akciókat, és ezt a szabályt a terrorista esetében nem tartják be rigorózusan, mert így időt adtak neki a szökésre.
Maga Tayyip Erdogan török elnök közölte sajtóértekezletén, hogy tavaly júniusban elfogták El-Bakraouit az Iszlám Államhoz tartó külföldiek számára gyűjtőpontként szolgáló, a szíriai határtól 15 kilométerre lévő Gaziantep városában. Majd értesítették a belgákat, hogy a férfi nagy valószínűséggel potenciális terrorista, ám az ügy nyolchavi levélváltásba fulladva bürokratikus zsákutcába jutott. Jan Jambon belga belügyminiszter – aki felajánlotta ugyan lemondását, de azt Charles Michel kormányfő nem fogadta el – a múlt heti parlamenti meghallgatásán Belgium ankarai nagykövetségének összekötő tisztjét jelölte meg egyszemélyi felelősnek azért, hogy az információ nem jutott el a megfelelő helyre. El-Bakraoui végül Törökországból Hollandiába repült, majd eltűnt Brüsszelnek az Európa dzsihádista központjává vált Molenbeek negyedében. A belga hatóságok nem tettek nagy erőfeszítést a kézre kerítésére, holott a férfi megszegte próbára bocsátása feltételeit. El-Bakraoui 2010-ben ugyanis kirabolta a Western Union egyik brüsszeli fiókját, majd egy Kalasnyikovval tüzet nyitott a kiérkező rendőrökre. Tízéves börtönbüntetéséből 2014-ben próbaidőre szabadult, de tavaly májustól már nem jelentkezett a felügyelő tisztjénél. Az öccse, Khalid – aki a Maelbeek metróállomáson robbantotta fel magát – szintén többszörösen büntetett előéletű volt. 2011-ben fegyveres gépkocsirablásért tartóztatták le, és a szabadulása után egy ideig elektronikus nyomkövetőt kellett viselnie.
A fivérek olyan, Belgiumban élő muszlimok közé tartoztak, akik kisebb-nagyobb bűncselekményekkel kezdték, majd radikalizálódtak, gyakran Szíriában is megfordultak, és az Iszlám Állam híveivé válva hajlandók az életüket is áldozni azért, hogy a terrort elhozzák Európába. Hasonló pályát járt be Abdeslam, a francia fővárosban végrehajtott akció fő szervezőjének tartott, röviddel később a biztonsági erők által agyonlőtt Abdelhamid Abaaoud, valamint Laachraoui, aki a másik fontos kapocs a párizsi és brüsszeli merényletek között. A jelenleg ismert adatok szerint a Marokkóban született, belga állampolgárságú Laachraoui volt ugyanis a dzsihádista sejt bombagyárosa, akinek DNS-ét több, Párizsban használt, robbanóanyaggal töltött mellényen is megtalálták. Ahogy otthagyta a nyomait abban a házban is Brüsszel Schaerbeek negyedében, ahonnan a taxis múlt hét keddjén a repülőtérre vitte a három férfit, akik megtiltották, hogy hozzányúljon a bőröndjeikhez.
Azokban ugyanis a gyilkos eszközként szétrepülő szögek mellett triaceton-triperoxid (TATP) – más néven a Sátán anyja – rejlett, ami aceton, peroxid és sav segítségével házilag összeállítható, ám óvatosságot igényel, mert instabilitása miatt rendkívül veszélyes robbanóanyag. A terroristák kedvelik, az Iszlám Állam is szívesen használja, de épp a könnyű összekutyulhatósága miatt vihető fel csak minimális mennyiségű folyadék a repülőgépek fedélzetére. Abdeslam, valamint az álnéven és hamis papírokkal utazó Laachraoui egyébként tavaly szeptemberben megfordult Budapesten is, és a magyar–osztrák határon igazoltatták, majd továbbengedték őket.
Az egyes félelmek szerint a belgiumi atomerőművek felé is tájékozódó iszlamista terrorsejtek leleplezését nehezíti, hogy a brüsszeli merénylet nyomán már akadnak, akik Belgiumot a leggazdagabb bukott államnak bélyegzik. Az érvelés szerint a flamandok és a vallonok szembenállása szétzilálja az államgépezetet, jellemző, hogy a francia és a holland ajkú politikusok még azért is egymást okolták, hogy a hétvégén huligánok zavarták meg Brüsszelben az áldozatokra emlékezést. A 2010-es választás után világrekordot, 541 napot kormányalakítással töltő Belgium amúgy sem egyszerű eset, hiszen a lakosságára vetítve Európából onnan mentek a legtöbben harcolni Szíriába, és tértek onnan vissza. A belga kormány a párizsi merényletek után 18 konkrét terrorizmusellenes intézkedést jelentett be – többek között a házkutatások engedélyezését a nap bármely szakában –, ám azok jó részét a mai napig nem foglalták törvénybe. Még arról is folyik a parlamenti vita, hogy engedélyezzék-e a szélsőségességgel gyanúsítottak – például a muszlim közösségekben működő gyűlöletprédikátorok – telefonjának lehallgatását és számítógépének feltörését. A belga hírszerző és titkosszolgálati szervek pedig tavaly 50 millió euróból gazdálkodtak, miközben a másfélszer nagyobb, 17 milliós Hollandiában négyszer ennyi pénz jutott erre a célra.
Nem jobb a helyzet az EU egészében sem, ahol minden szolgálat féltékenyen vigyáz a saját információira, és még az adatcsere is döcög (HVG, 2016. március 26.). A The Wall Street Journal amerikai gazdasági napilap emlékeztet arra, hogy a 2001. szeptember 11-ei, New York és Washington elleni terrortámadás után 45 nappal már életbe lépett a terrorizmus elleni harchoz új eszközöket adó úgynevezett Hazafias Törvény (Patriot Act). Ami, ha voltak is Edward Snowden által leleplezett súlyos vadhajtásai, hatékonyabbá tette a szolgálatok munkáját. A 28 tagú EU viszont ötödik éve még arról sem tud megállapodni, hogy a légi utasok adatait összegyűjtsék és megosszák egymással – az ügy a magánszféra megsértésétől tartó Európai Parlamentben akadt el –, uniós szintű FBI és CIA létrehozása pedig esélytelen.
