Négy nappal az ukrán társulási egyezményt elutasító hollandiai referendum után benyújtotta lemondását Arszenyij Jacenyuk ukrán kormányfő. Bár népszerűsége már hónapok óta a mélyben volt, s korábbi szövetségese, Petro Porosenko államfő is meg akart szabadulni tőle, ő egészen mostanáig eredményesen állta a harcot. Most viszont az ellenzék ismét össztüzet zúdított rá. „Az eredmény hideg zuhany azon politikusok számára, akik azt hitték, a hangos üvöltözés és az összevissza ugrálás eredményesebb, mint a hatékony munka. Így járnak azok, akik azt hiszik, senki sem veszi észre a mindent átszövő korrupciót” – mondta Alekszandr Vilkul, az Ellenzéki Blokk parlamenti frakcióvezetője. Közben Porosenko sem úszta meg bírálatok nélkül. Saját frakciójának egyik tagja, Musztafa Najem úgy vélekedett, az elutasítás nem Ukrajnának szól, hanem annak az államfőnek, aki a nép akarata és saját nyilatkozatai ellenére az oligarchákkal lépett szövetségre.
Jacenyuk lemondása után Volodimir Grojszman ukrán parlamenti elnöknek van a legjobb esélye a kormányfői poszt elnyerésére, ám egyelőre nehéz megjósolni, ki lesz a belháború győztese. A 450 fős verhovna radában beindult ugyanis a mozgolódás: a képviselők egy része kilépett Porosenko frakciójából, míg az államfőnek sikerült néhány függetlent magához csábítania. Kijevi források szerint akárki lesz is az új kormányfő, a megbízatása csak átmeneti lesz, s Ukrajnára hónapokig tartó bizonytalanság vár.
A holland „nem” mindenképpen érzékenyen érinti az ukránokat, hiszen a többség – legalábbis eddig – az európai integráció híve volt, s a népszavazási eredményt sokan árulásként élik meg. „A kijevi vezetőknek most még nehezebb dolguk lesz, ha el akarják adni a politikai és gazdasági reformokat. A hollandok gyakorlatilag lezárták ugyanis az utat Ukrajna előtt. A kapu becsukódott, a felvonóhidat felhúzták” – értékelte a helyzetet Timothy Ash, a Nomura bankház elemzője.
