Egy évvel ezelőtt hidegzuhanyként érte Európát JD Vance a müncheni biztonsági konferencián előadott beszéde - az amerikai alelnök páros lábbal szállt a kontinensbe, arról beszélt, hogy a földrész gyenge és hálátlan, és szavai nyomán valós lehetőségnek tűnt, hogy az USA magára hagyja Európát, vagyis tulajdonképpen odadobja a birodalmi terveket szövögető Oroszországnak. Ezeket a félelmeket Donald Trump elnök tavalyi intézkedései és nyilatkozatai csak tovább táplálták.
Ilyen előzmények után minden illetékes izzadó tenyérrel várta a Vance helyett a mikrofonhoz lépő Marco Rubio beszédét, ám az amerikai külügyminiszter szombat reggeli felszólalása teljesen szembement kollégája tavalyi vagdalkozásával: megalázás helyett békejobbot nyújtott Európának, szavait pedig kollektív fellélegzés fogadta.
Érted haragszom, nem ellened
Rubio az USA és Európa közös múltjának méltatásával kezdte, közelebbről azt a "történelmi szövetséget" emlegette fel, amely legyőzte a szovjet kommunizmust. Aztán arról beszélt, hogy az USA ismét elvállalja a "megújítás és a helyreállítás" feladatát, és ha szükséges, akkor készen áll arra, hogy ezt egyedül vigye véghez, de reméli, hogy "ezt Önökkel, európai barátainkkal együtt tesszük meg.”
Azt mondta, hogy az Egyesült Államok egy erős Európát akar látni. „Sorsunk összefonódik az Önök sorsával, és mindig is össze fog fonódni, mert tudjuk, hogy Európa sorsa soha nem lesz közömbös a saját nemzetbiztonságunk szempontjából.”
Az USA és Trump „kissé direktnek” tűnhet, mert „komolyságot és viszonosságot követel Európától,” mondta, azzal folytatva, hogy „Ennek az az oka, hogy a szívünkön viseljük a sorsukat.”
Migráció, szuverenitás
A békülékeny nyitó szakasz után Rubio elkezdte sorolni a Trump-kormányzat fő aggályait, leginkább a tömeges migrációra fókuszálva, mely Rubio szerint nem valami jelentéktelen probléma, hanem „továbbra is olyan válság, amely átalakítja és destabilizálja a társadalmakat szerte a Nyugaton”.
Arról beszélt, hogy a határok megerősítése nem idegengyűlölet, hanem a szuverenitás visszaszerzésének eszköze, és eszköz a "társadalmaink szövetét érő fenyegetések ellen." Rubio aztán „úgynevezett globális rendről” és „megtört status quóról” beszélt, majd kijelentette, hogy az USA-nak nem áll érdekében, hogy „a Nyugat irányított hanyatlásának udvarias gondnoka legyen”.
Mindezek után megint Európa simogatása következett: „Együtt újraiparosíthatjuk gazdaságainkat és újjáépíthetjük képességünket népünk védelmére. De ezen új szövetség munkájának nem csak a katonai együttműködésre és a múlt iparágainak visszaszerzésére kell összpontosítania. Arra is összpontosítania kell, hogy előmozdítsa kölcsönös érdekeinket... egy új nyugati évszázad felépítése érdekében.”
Európa gyermekei vagyunk
Rubio szerint a globális intézményeket meg kell reformálni, de szerinte nincs szükség arra, hogy lebontsák a nemzetközi együttműködés rendszerét.
„Lehet, hogy otthonunk a nyugati féltekén van, de mindig Európa gyermekei leszünk”
- mondta a külügyminiszter, majd sorolni kezdte az USA alapköveinek európai letéteményeseit: "egy olasz felfedezőt," akivel történetük kezdődött, angol gyarmatosítókat, skót-ír telepeseket, németeket, franciákat és spanyolokat. Európát szeretett szövetségesüknek és legrégebbi barátjuknak nevezte. Amerika nem európai örökségéről azonban egy szót sem ejtett.
„Nem az elszakadásra törekszünk, hanem egy régi barátság újjáélesztésére és az emberiség történelme legnagyszerűbb civilizációjának megújítására” – mondta, majd miután kijelölte, hogy Washington szerint merre kéne haladnia a Nyugatnak (vagyis, nyilván az ezerszer említett szuverenitás felé), zárásul azt mondta:
„Együtt akarjuk ezt tenni veletek, egy olyan Európával, amely büszke örökségére és történelmére. Egy olyan Európával, amelynek megvannak az eszközei ahhoz, hogy megvédje magát, és megvan az akarata ahhoz, hogy túléljen. A jövő elkerülhetetlen, és közös sorsunk vár ránk.”
JD Vance sokkoló beszédét egy évvel ezelőtt hosszú, döbbent csend fogadta. Rubio-tól a közönség most álló tapsviharral búcsúzott.
Nyitókép: AFP
