„A legbüszkébb pillanat volt az életemben, amikor két éve beléptem ide, megalakítva 14 év óta az első munkáspárti kormányt. Nem volt könnyű az ide vezető út” – idézte fel a Downing Street 10 előtt nem sokkal korábban bejelentett beszédében útját pártja elnökségéig a Keir Starmer. A brit kormányfő ezt követően a kormányával elért sikerekkel folytatta, megemlítette például, hogy sikerült felülemelkedni a megélhetési válságon, megerősíteni a migrációs politikát, vagy éppen a fiatalokat eltávolítani a közösségi médiától.
Majd azzal folytatta, mindez nem jelenti azt, hogy ő a legjobb személy, akivel a pártja a következő választásoknak nekiinduljon. „Meghallottam a kérdést, és megválaszoltam” – fogalmazott, megerősítve azt, lemond pártja vezetéséről, ami a brit politikában egyet jelent azzal, hogy távozik a kormányfői székből is. Elmondta: III. Károly királlyal is közölte távozási szándékát.
Starmer tíz éven belül – vagyis a britek EU-tagságáról döntő, a kilépéshez vezető Brexit-népszavazás óta – a hetedik kormányfő, aki idő előtt távozik posztjáról. Érzelmes beszéde végén feleségével lépett vissza a miniszterelnöki rezidenciára, ahol várhatóan szeptemberig tartózkodhat.
Az általa közölt menetrendnek megfelelően július 9-én kezdődhet el pártjában az utódlási folyamat, ahol július 16-ig – a parlamenti ülésszak végéig – jelölhetik magukat azok, akik a párt vezetését, ezzel együtt a kormányfői tisztséget átvennék. A választási folyamat szeptemberben érhet véget. Starmer kiemelte: mindent megtesz azért, hogy az átmenet rendezett legyen.
A munkáspárti kormányfőre hetek óta egyre nagyobb nyomás nehezedett saját pártja és kormányának több tagja részéről annak érdekében, hogy állítsa össze távozásának és utódlásának menetrendjét. Ezek a felhívások különösen felerősödtek azóta, hogy a legesélyesebbnek tartott utódjelölt, Andy Burnham, Manchester munkáspárti polgármestere fölényes, 55 százalékos – vagyis a párt 20 százalék körüli országos támogatottságát messze meghaladó – többséggel megnyerte a csütörtöki időközi parlamenti választást az északnyugat-angliai nagyváros egyik elővárosi választókörzetében. A választás annál inkább fontos volt, mivel az eddigi munkáspárti képviselő, Josh Simons kifejezetten azért adta vissza alsóházi mandátumát, hogy Burnham elindulhasson. Ahhoz ugyanis, hogy tisztséget töltsön be a brit kormányban, arra van szükség, hogy parlamenti képviselő is legyen.
A csütörtöki választás után az Observer című vasárnapi lap írt arról, hogy Starmer akár már hétfőn bejelentheti távozását. Vasárnap délután pedig Donald Trump amerikai elnök egyenesen azt közölte: a brit kormányfő le fog mondani.
Starmer pozíciója a Munkáspárt és a kormány élén azután rendült meg véglegesen, hogy a 2024-es parlamenti választások óta kormányzó Labour a májusi angliai tanácsi, illetve a walesi és a skóciai parlamenti választásokon szinte példátlanul súlyos vereséget szenvedett. Starmer helyzetét előtte is súlyos belpolitikai botrányok gyengítették, mindenekelőtt az, hogy tavaly vissza kellett hívni Nagy-Britannia washingtoni nagykövetét, Peter Mandelsont, mert kiderült róla, hogy a korábbi évtizedekben szoros kapcsolatokat ápolt a kiskorú lányok elleni súlyos szexuális bűncselekményekért elítélt néhai amerikai pénzemberrel, Jeffrey Epsteinnel. Kiderült az is, hogy Starmer számos figyelmeztetés ellenére nevezte ki Mandelsont a brit diplomácia legnagyobb presztízsű külszolgálati tisztségére, és a Munkáspárton belül sokan már ennek a botránynak a kirobbanása után követelték a távozását a párt és a kormány éléről.
Starmer a választók körében is rendkívül népszerűtlenné vált: a legfrissebb közvélemény-kutatási eredmények átlaga alapján a kormányfő támogatottságának és elutasítottságának nettó egyenlege jelenleg mínusz 44.
