Megtöbbszörözi a társadalmakra leselkedő fenyegetéseket a klímaváltozás – erősíti meg a katonai stratégák által már egy ideje hangoztatott véleményt Andrea Duffy, a Colorado State University környezettörténésze, két, egymástól négyszáz évnyi különbséggel, de földrajzilag közel történt eseménysorozat összehasonlításával a The Conversationban megjelent cikkében.

Mindkét eseménysorozat a Földközi-tenger keleti vidékén zajlott le – illetve zajlik jelenleg is –, mindkettő hátterében jelentős társadalmi feszültségek és politikai elnyomás is azonosítható, de van még egy közös tényező: a klímaváltozás.

Az 1590-es évek dzseláli-felkelése és a 2010-es évek szíriai polgárháborújának kialakulásához egyaránt hozzájárultak a kedvezőtlen időjárási körülmények: egészen pontosan a több éven át tartó szárazság.

Míg azonban négyszáz évvel ezelőtt a többnyire a megélénkülő vulkanikus tevékenység következtében kialakuló kis jégkorszaknak is nevezett időjárási anomália okozta, hogy az Oszmán birodalom magterületein, Anatóliában az 1590-es évek közepén a korábbihoz képest gyakrabban, ráadásul egymást követő években is aszály sújtotta a viszonylag korszerűtlen helyi mezőgazdaságot, addig a 2010-es években már az emberi tevékenység nyomán zajló globális felmelegedés áll az aszályos évek hátterében: Szíriában 2007 és 2010 közötti négy évben korábban soha fel nem jegyzett mértékű szárazságot tapasztaltak.

A következmények mindkét esetben katasztrofálisak: éhínség, polgárháborús viszonyok, menekültek tömegei, járványok. A dzseláli-felkelés fegyveres banditái és szabadcsapatai, akik gyakran maguk is hivatalos hadseregnek adták ki magukat, gyakran a hadsereggel párhuzamosan fosztogatták a földműveseket, városokat. A szíriai konfliktusban eddig egyes becslések szerint több mint félmillióan hunytak el, közel hétmilliónyian voltak kénytelenek elmenekülni otthonaikból, és körülbelül ötmilliónyian az országból is. A helyi polgárháborút csak súlyosbította a térségbeli befolyásért versengő nagyhatalmak közbeavatkozása.

Az Oszmán Birodalom hanyatlását is egyre inkább a klimatikus viszonyok által kiváltott eseménytől számítják 1600-as évet megelőző és követő 10 évben. A kedvezőtlen időjárási helyzet ugyanis megsokszorozta az elhúzódó háborúk és a fokozódó központi kormányzati elnyomás eleve kedvezőtlen hatásait, ahogy ez Szíriában – ahol immár második évtizedébe lép a konfliktus – is tapasztalható volt.

A kutató szerint a tanulság azon túl, hogy a Földközi-tenger térsége feltehetően érzékenyebb a globális felmelegedés negatív hatásaira, az, hogy a klímaváltozás hatásai egyre inkább hátráltatják majd az emberiséget, kiélezik a konfliktusokat, hozzájárulnak a migrációhoz. Emlékeztet az utóbbi években sorozatos súlyos árvizekkel küzdő Bangladesre, vagy Afrika szarva, illetve Közép-Amerika a szárazság sújtotta területeire, ahonnan tömegek vándorolnak el kedvezőbb életfeltételeket keresve.

A kutató szerint a két fenti konfliktusból három fontos következtetés származik:

• a klímaváltozás hatásai aránytalanul súlyosan érintik a társadalom szegény és marginalizált rétegeit,
• a környezeti feltételek kedvezőtlen változásai akkor a legsúlyosabbak, ha társadalmi feszültségekkel ötvöződnek,
• a klímaváltozás jó eséllyel vált ki tömeges migrációt, szít erőszakot, buktat meg rezsimeket, alakít át társadalmakat szerte a világon,
• és végül: mindenki megérzi majd nyugtalanító, drámai és beláthatatlan következményeit.