Ott jártunk, ahol azt vizsgálják, hogyan változik Magyarország növényzete a klímaváltozás miatt
Miért baj, ha a klímaváltozás hatására csenkesz és árvalányhaj helyett döntően selyemkóró, bükkös helyett meg akác lesz Magyarországon? Miért kell, hogy minél pontosabban tudjuk, hogyan változik a növények szén-dioxid-megkötő képessége a változó időjárás hatására? Fülöpházán, az Ökológiai Kutatóközpont kísérleti terepén jártunk, ahol a klímaváltozás lehetséges hatásait modellezik az itt őshonos növényeken.
Egészen pontosan 40 fokot, júniusi melegrekordot mértek azon a meteorológiai mérőállomáson, amely az Ökológiai Kutatóközpont fülöpházi kísérleti terepén található. Fülöpháza a Kárpát-medence kellős közepén van, és tipikusan magyar táj: a legszárazabb, legmelegebb, legrosszabb vízgazdálkodású, félsivatagos terület, a télen leesett csapadékot a homokos talaj tárolni sem tudja.
2013-ban kezdték itt azt a klímaváltozás-kísérletet, amelynek során azt vizsgálják, hogyan hat a szélsőséges időjárás a növényekre. „A klímaváltozás egy lassú dolog: egyfelől 50-100 év múlva tapasztaljuk meg igazán, itt azonban, néhány négyzetméteren úgymond felgyorsítjuk, hogy megfigyelhessük a hatását” – magyarázza Kröel-Dulay György, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a Kísérletes vegetációökológiai kutatócsoport csoportvezetője.
A klímaváltozás tényében ma már tudományos konszenzus van. És bár azt nem érezzük igazán, hogy évtizedenként 0,1-0,2 fokkal nő az átlaghőmérséklet, azt annál is inkább, hogy a klímaváltozás az időjárási szélsőségek egyre gyakoribb és erősebb előfordulásával jár. A hosszabb távú változások mértékében azonban jelentős bizonytalanságok vannak. A meteorológusoknak nincs könnyű dolga, hiszen nem lehet tudni, hogyan fog a jövőben változni az emberi eredetű szén-dioxid-kibocsátás, és hogy ennek hatására hogyan változik meg a klíma. A kutató erre egy példát hoz: „miközben az utóbbi húsz évben az volt a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Magyarországon szárazabbá válnak a nyarak, a legfrisseb modelleredmények szerint ez nem biztos, hogy így lesz”.
Pont a bizonytalanságok miatt Fülöpházán nem konkrét jövőbeli forgatókönyveket vizsgálnak, hanem megpróbálják lefedni a lehetséges jövőbeli változások széles tartományát, így a csapadék esetében öntözéssel nedvesebb, letakarással pedig szárazabb nyarakat is szimulálnak. De nem csak azt vizsgálják, hogy bírják a szárazságot a növények. A projektben számos kutató vesz részt, sok tudományterületet képviselve: van, aki azt vizsgálja, milyen növények szorulnak vissza vagy szaporodnak el, és hogy mennyi magot hoznak a változó időjárás közepette (ez ugye elengedhetetlen a szaporodás szempontjából), de van, aki a gombák vagy éppen a fonálférgek mennyiségét kutatja. Félóránként pedig egy műszer arról gyűjt adatot, hogy mennyi szén-dioxid távozik a talajból: ez a talajlégzés.
Hogy néz ki egy ilyen kísérlet? Negyed hektáron 6 blokkot, ezen belül 8-8 parcellát, így összesen 48 parcellát jelöltek ki. Egy blokkon belül minden kezeléskombinációt (tehát éghajlatváltozási forgatókönyvet) szimulálnak: 1 és 2 hónapos szárazságot, illetve jó és rossz éveket „idézhetnek elő” öntözéssel, vagy éppen csapadékkizárással (takarással). Külön vizsgálják a ritkán előforduló, de szélsőséges aszály hatását, és a minden évben jelentkező csapadékváltozás hatásait.
Az itt őshonos növényeket figyelik meg, az évelő füvektől kezdve a törpecserjéken keresztül az egynyári növényekig. A leggyakoribb növény a jelenlegi klímában a pusztai árvalányhaj és a magyar csenkesz, de sok a moha és a zuzmó is, ez utóbbiak az ún. kriptogámok, vagyis a spórák, magvak, virágok nélkül szaporodó növények. Utóbbiak huzamos ideig is teljesen kiszáradva várják, hogy csapadék érje őket: egy kis hajnali harmat hatására azonban percek alatt kizöldülnek, és fotoszintetizálni kezdenek.
A kísérlet ötletét részben a 2003-as nagyon meleg és száraz nyár adta a kutatóknak. Akkor nagyon jelentős gyeppusztulást figyeltek meg. „3-4 éven keresztül utána viszont jó évek következtek, így a gyepek regenerálódni tudtak. Kérdés, hogy mi történt volna, a szárazságot követően közepes vagy rossz évek következtek volna” – mondja. A Fülöpházán elindított kísérletben azt is modellezni tudják, hogy milyen változásokon megy keresztül a növénytakaró, ha bármelyik eshetőség állna elő.
Na de milyen eredményekre jutottak eddig a kutatók?
„Csapadékos nyarak hatására felszaporodik a magyar csenkesz. Ilyenkor a már jelenlegi klímában is domináns növény jól érzi magát, ez azonban azzal jár, hogy kiszorít másokat maga körül. A letakart, így szárazabb parcellák esetében azonban a csenkesz tűnik el és az árvalányhajból lesz több. Az igazán száraz parcellákon pedig leginkább az egyéves vadrozs szaporodott fel, ami május-júniusban már magot érlel, majd elpusztul, így a magoknak kell átvészelnie a szárazságot” – összegzi a tapasztaltakat Kröel-Dulay György.
És hogy ezek fényében milyen jövőt vizionál a kutató, ha tartósan szárazabban lesznek a nyarak? „A homokterületeken az évelő füvek vissza fognak szorulni. Várhatóan egyévesek szaporodnak fel, amelyek a nyárra elpusztulnak, ahogy ezt a mediterrán gyepeknél is látjuk” – mondja. Így 50 év múlva könnyen lehet, hogy se csenkesz, se árvalányhaj nem lesz, ehelyett félsivatagi, egyéves növények boríthatják Magyarország egyes részeit. Az egyévesek mellett idegenhonos évelők szaporodhatnak fel, mint például a selyemkóró és az akác. Mindkét faj megítélése megosztó, mivel invazív fajok, ugyanakkor fontos mézelő növények, ezért a méhészeknek fontosak.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy mindez hol érint bennünket. „A kerttulajdonosokat, ha locsolni is tudnak, ez nem érinti. De a legeltető állattartást már annál inkább, mert a csenkesz már kora tavasszal kihajt, és így táplálékul szolgál a legelő állatoknak” – mondja Kröel-Dulay György. Továbbá a biológiai sokszínűség miatt is fontos és az egyediség miatt is. „A magyar táj is olyan, mint a Mátyás-templom. Csak nekünk van, ezért védeni kell” – teszi hozzá.
Akác vagy tölgy?
A kutató szerint a klímaváltozás függvényében a növények azért is fontosak, mert felveszik a szén-dioxidot a légkörből, megkötik azt a saját testükben és idővel a talajban, így csökkentik a klímaváltozás káros hatásait. „Azt már például tudjuk, hogy több szén-dioxidot vesznek fel a légkörből, mint 100 évvel ezelőtt, és ez fontos.” És mivel számos tényezőtől függ, hogyan változik a légkör szén-dioxid-tartalma, a növények szénmegkötő képességének mérése rendkívül fontos. Ha például a szélsőséges időjárás hatására elpusztul a növényzet, akkor lecsökken a szén-dioxid-felvétel, ráadásul az elpusztult növényzet lebomlásával sok szén-dioxid is felszabadul.
A növényzet emellett közvetlenül is befolyásolja a klímát. „Az amazóniai esőerdők fennmaradásához például szükséges az erdők által elpárologtatott nedvességből hulló csapadék is. Egyes becslések szerint, ha az amazóniai erdőirtás elér egy bizonyos mértéket, 25-40 százalékot, a régióban annyira lecsökkenhet a csapadék, hogy az már a maradék esőerdők fennmaradását is veszélyeztetheti. Az esőerdők helyét pedig sok területen szavanna veheti át” – magyarázza a kutató, aki szerint veszélyes, ha elérjük ezt a lépcsőfokot, mert a szavannák sokkal kevesebb szenet kötnek meg, mint az esőerdők. Egy másik példa az öngerjesztő folyamatokra a jégtakarók olvadása: minél kevesebb a jég, annál több hőt nyel el a földfelszín, ezért még melegebb lesz, és még gyorsabban olvad a jég. „És sajnos nagyon hosszú távú folyamatokról van szó: ha holnap be is avatkoznánk és nem kerülne több fosszilis eredetű szén-dioxid a légkörbe, akkor is még melegedne a hőmérséklet évtizedek múlva” – teszi hozzá.
Na de visszatérve a száraz nyarakra és az árvalányhajra, ha száraz a nyár, akkor kevesebb szén-dioxidot kötnek meg a növények. És hogy miért baj, ha csenkesz, árvalányhaj, és sok egyéb növényfaj helyett csak akác lesz? „Ez a portfólióhatás. Ha csak egy cégbe fektetsz, és tönkremegy az a cég, mindent buktál. Ellenben, ha fektetsz a részvény mellett aranyba is, meg ingatlanokba, akkor nem veszítesz el mindent, ha tönkremegy az az egy cég. Minél több lábon állsz, annál nagyobb az esélye, hogy nem veszíted el mindened, ha beüt valami, vagy változnak a körülmények” – illusztrálja gazdasági példával, miért is fontos a biológiai sokszínűség.
Régebben is „vándoroltak” a növények, a vándorlás sebessége azonban az emberi tevékenység miatt nagyon felgyorsult, és a szándékos vagy véletlen behurcolás miatt sok kelet-ázsiai és észak-amerikai faj jelent meg Európában is. „Ha itt a klímaváltozás miatt kipusztul a csenkesz, valami behurcolt észak-amerikai vagy kínai növényfaj szaporodhat fel, ahelyett hogy például egy tőlünk kicsit délebbre előforduló faj húzódna északabbra. Ez azt is jelenti, hogy a világ arra felé tart, hogy kevés faj legyen uralkodó nagy területeken, különböző földrészeken is. Ez viszont sérülékennyé teszi a rendszert. Ha például felbukkan az adott faj kártevője, nagy területeken okozhatja a növényzet pusztulását, és így a szén-dioxid felszabadulását” – magyarázza.
Kröel-Dulay György arra is felhívja a figyelmet, hogy Magyarországon Sopron környékén már szinte eltűntek a lucfenyők. A Dunántúl délnyugati részén a bükkösök is pusztulnak, ami a kevesebb csapadékkal lehet kapcsolatban. „Fontos, hogy ilyen területeken, őshonos fajokat, például akác helyett tölgyeseket telepítsenek. Igen, egyfelől haszonnövény az akác, másfelől míg egy tölgyes erdőben 100 különböző növényfaj is él, addig egy akácosban ennek csak a töredéke. És akkor még az ott élő rovarokról nem is beszéltünk” – utal vissza a kutató a portfólióhatásra és a sérülékenységre. További „vád” az akáccal szemben, hogy megköti a nitrogént, a nitrogéngazdag talaj viszont a gyomoknak kedvez, amelyek így felszaporodnak, miközben a ritkább növények teljesen kiszorulhatnak az ilyen erdőkből.
Az időjárás mellett a kártevők és a megbetegedések is veszélyeztetik a növényeket. „Amíg egy növény egészséges, nagyobb eséllyel tud ellenállni a kártevőknek. Ha egy fa legyengül, mert szárazság van például, a szú is akkor támadja meg. Ezt látjuk az európai lucosoknál." További hatás, hogy a melegebb teleken olyan kártevők is át tudnak telelni, amelyek eddig erre nem voltak képesek.
Van remény
Kröel-Dulay György nem feltétlenül pesszimista a klímaváltozás kezelését illetően: úgy látja, az emberek egyre komolyabban veszik a problémát. „Az emberek gyakran hamarabb is látják ezt problémának, mint a politikusok. Németországban például jobban félnek már a klímaváltozástól, mint a recessziótól. Ha a GDP 1 százalékát költöd a klímaváltozás káros hatásainak a mérséklésére, akkor lehet, hogy kisebb lesz a növekedés, de évtizedek múlva is lesz. Ha ezt most nem költöd rá, akkor egy ideig még lehet, hogy nagyobb is lesz a növekedés, de hosszú távon sokkal többet vesztünk” – mondja.
A szakértő az ózonlyuk példáját hozza fel, ahol sikerült beavatkozni: „Az ózonlyuk esetében a tudomány kimutatta, hogy mi okozza a problémát: jelentős részben a hűtőszekrényekben használt klór- és fluortartalmú szénvegyületek. A döntéshozók ezt megértették, és technológiaváltás történt. Lehet, hogy 5-10 százalékkal drágult az új technológia miatt a hűtőszekrény, de látható a pozitív hatás. Az ózonlyuk növekedése megállt, és már javulás is megfigyelhető” – mondja, azonban hozzáteszi: a klímaváltozás ennél komplexebb dolog. „Bízom benne, hogy megoldást fogunk találni erre, azonban akkor sem dőlhetünk majd hátra. A szén-dioxid egy felszaporodott faj, az ember mellékterméke. Azután is folyamatosan monitoroznunk kell majd, hogy mi az, ami tönkreteheti a globális ökológiai rendszert, és időben be kell majd avatkozzunk. Ne legyenek kétségeink, ha a klímaváltozást kezelni tudjuk, jönnek újabb problémák.”
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Nem csak a parlagfű miatt kell aggódnia, ha allergiás
Nem a poloskák és szúnyogok, hanem növények inváziója is súlyos gondokat okoz. Ráadásul sokkal többről van szó, mint a kertészkedők bosszúságáról. Allergia, égési sérülések és árvízveszély: a hazai természetvédelem legnagyobb kihívása a biológiai invázió. És egyelőre úgy tűnik, vesztésre állunk.
A Velencei-tó esete nem egyedi, más tavaknál is lehet tömeges halpusztulás
Bár a Velencei-tó sajátos adottságai miatt fokozott veszélye van a tömeges halpusztulásnak, felkészülhetnek a hazai horgásztavak is: a túlhasználat és a klímaváltozás miatt a hazai ökoszisztémára katasztrofális következményekkel járhat számos tényező.
