Az olaszországi Grado Velence és Trieszt között található, magyarok által is kedvelt tengerparti város, a térség egyik leghíresebb fürdőhelye. Dario Gaddi szakértő, a Scientific Reports tudományos folyóiratban megjelent kutatás koordinátora szerint a város története szorosan összefonódik az ókori világ két nagy adriai városával: Aquileiával és Velencével.
A tengerszint-emelkedés elleni védelem a globális felmelegedés miatt nagyon aktuális, de a kutatók feltárásai alapján már két évezreddel ezelőtt elkezdődött.
Gradóban három római és kora középkori palánkfalat tártak fel, amelyek régen a part eróziója elleni védelmi funkciót is betöltöttek – számolt be a La Repubblica. Tudományos elemzésük lehetővé tette az Adriai-tenger északkeleti partvidéke tengerszint-változásainak és a gradói üledékes környezet alakulásának feltérképezését. Azt írják, a gradói lagúna fiziológiája a 20 ezer évvel ezelőtti utolsó jégkorszak után alakult ki, azt jelentősen befolyásolta az emberi beavatkozás, amelynek első feltárt nyomai a Kr. e. II. századból származnak. A tengerszint változásai pedig nagyban befolyásolták a part menti települések benépesítését, volt, hogy kénytelenek voltak elhagyni lakóhelyüket, máskor viszont maguk avatkoztak be a természeti környezetbe, hogy megakadályozzák a víz áradását – fogalmaz a lap által idézett szakértő, Dario Gaddi.
A legrégebbi palánkfal, amit a kutatás során felfedeztek, az I-II. században épült. Ez úgy készült, hogy a part szélén fadeszkákat szúrtak a tengerbe, ezek gátat képeztek a mögöttük felhalmozott hulladékanyagokkal együtt (például építési törmelékek, ételmaradékok). A gát teteje körülbelül 60 centiméterrel a jelenlegi tengerszint alatt található; ebben az időben a tengerszint körülbelül 1,2 méterrel alacsonyabb volt a jelenleginél. Ezt a cölöpsort aztán a lagúna üledéke befedte.
A második palánkfal 566-ban épült, valószínűleg a vízszint emelkedésének hatásait kívánta megfékezni. Ezt abból is gondolják, hogy a fatáblákon látható, hogy megtámadta őket a teredo navalis nevű mikroorganizmus, amely a folyamatosan víz alatt álló fafelületeket kezdi ki.
A kutatás során megállapították, hogy a 6. század közepén a tengerszint már csak 80-90 centiméterrel volt alacsonyabb a mai átlagos tengerszintnél, vagyis az évszázadok alatt negyven centit emelkedett a víz.
A harmadik palánk, amely a másodikhoz hasonló korú, valószínűleg a castrum, vagyis a Grado központját képező egykori római kori katonai erőd megerősítését szolgálta.
