Valós vagy kitalált események Vlog felület

A vlog alapértelmezésben nem más, mint mozgóképben rögzített videó napló, amelynek tartalmát nem a szerző által begépelt szöveg, hanem a rögzített és szerkesztett film vagy bármilyen mozgókép jelenti. A felvett képsorok aztán hagyományos blog kontextusba kerülnek, kísérőszöveggel, képekkel és egyéb hozzáadott meta-adatokkal. A videó bejegyzések készítése, még ha kényelmesnek tűnik is, - szerkesztéssel együtt - sokkal több időt is igénybe vehet, mint a hagyományos blog írás.

A „fogyasztó” a vlog esetében nem nevezhető pusztán olvasónak, hiszen több síkú multimédiás tartalmakat tekint meg. Az pedig, hogy a blogok is képesek az RSS segítségével az RSS olvasó szoftvereken át a felhasználóhoz hírekként eljutni, a vlogot és a blogot a hagyományosan terjesztett hírek szintjére emelheti, a hír és információfogyasztás részévé téve azt.

Egy kis vlogológia

Douglas Engelbart 1966-ban kísérleti jelleggel bemutatta a hálózaton keresztüli videokonferenciát, melyből a hetvenes években az AT&T telefontársaság havi 160 dollárért Picturephone néven kínált képet is továbbító telefonszolgáltatást. A vlog valódi története azonban 1998-ban kezdődött, amikor a fent említett Adrian Miles lefektette a hipertextbe (HTML) ágyazott mozgókép továbbítás alapjait. Miles ezután 2000 novemberében postolta első videó napló bejegyzését s ezzel megszületett a vlog. Az utóbbi években - bár nőtt a vloggerek száma - csak maroknyi elkötelezett alkotó készített rendszeresen bejegyzéseket. A The Carol and Steve Show webes valóságshowt nejével készítő Steve Garfield a 2004-es évet a video blogok évének kiáltotta ki, mégis csak idén januárban rendezték meg az első nemzetközi konferenciájukat New Yorkban. Ennek eredménye volt aztán a március 27.-e és április 2.-a közt lezajlott „Video blogolás hete” online és offline rendezvénysorozat. S bár várható a vlogolás tömegessé válása, de az alkotáshoz szükséges eszközök, tudás és elkötelezettség valamint a kellő szabadidő miatt nem várható hogy a szöveges blogéhoz hasonló terjedése.

A vlog készítők közt definíciós vita volt, vajon mi tekinthető video blognak. Az egyik felfogás technológiai szempontból közelít, míg a szembenállók tartalmi kritériumok alapján különböztetik meg a vlogokat a hagyományos internetes videofelvételektől. A téma szakértői abban mindenesetre egyetértenek, hogy alapkritérium a rendszeresen publikált tartalom, viszont úgy vélik, a vlog önmagában nem képez önálló műfajt.

Michael Verdi, a rendkívül népszerű Vlog Anarchy alkotó „szerkesztője” szerint „a mozgóképes mementó-állítás külön műfajként kezelése gátat szabna az internet adta médiumok további fejlődésnek és meggátolná a kreatív ötletek bejutását a rendszerbe”.

A Media Rich versus Rich Media című videoblog szerzője Adrian Miles szerint ezek a mozgókép töredékek vagy még inkább „élet mintácskák” a vlogok sajátságai miatt különböznek a hagyományos videofelvételektől, hiszen a szerzők által megélt és kitalált „események” megmutatását szolgálják. Miles azon az állásponton van, hogy a készre szerkesztett bevezetőt és lezárást is magában foglaló videók egyszerűen csak videók egy blogon és nem videoblogok.

A videoblogokkal a hagyományos elektronikus médiumok által szűrt, szerkesztett és terjesztett tartalmak mellett egy közvetlen informális kommunikációs háló, új szociális interakcióra épülő véleményformáló erő alakulhat ki. Az új médium pedig függetlenebb a nagy tévé és kábeltársaságoknál. A videoblogok legalapvetőbb különbsége a szerkesztett tévéadásokkal párhuzamba állítva mégis az a személyesség, melyet a tévécsatornák teljességgel nélkülöznek.

A videó rögzítésre is alkalmas mobilkészülékekkel kibővülnek a vloggerek lehetőségei, az úgynevezett moblogoknak (mobil blogok) köszönhetően ugyanis bárhonnan postolhatnak (küldhetnek) videó feljegyzést saját naplójukra, mely azonnal meg is jelenik az olvasók által látogatott felületen, így pedig a rögzítés és a publikálás közti időből az internethez jutás ideje is kiesik.

A vlogoknak köszönhetően a passzív befogadói státuszból aktív személyes választásokra alapuló, alkotó tevékenységet is végző személlyé alakulhat át a médiafogyasztó, méghozzá audiovizuális műveket hozva létre. De ha más nem is történik, hát ezek a „kollektív dokumentumok” közelebb viszik az egymástól térben távol eső alkotókat, újabb aspektusokkal segítve a világ megismerését.