A gyógyszer színétől gyógyulunk, nem a hatóanyagtól?

Egyre több új fejlesztésű gyógyszer bukik el az amerikai placeboteszteken, a szakértők pedig úgy vélik: a kilencvenes években piacra dobott készítmények nagy részét bevonhatnák. Az emberi elme hatalmát gyógyulásunk felett még nem sikerült teljesen felmérnünk, de azt tudjuk: befolyásolja állapotunkat gyógyszereink színe és formája is - írja a Wired.

"A központi idegrendszert kell meghódítanunk, ha vezető szerepet akarunk a gyógyszeriparban" - nyilatkozta 2002-ben a Forbes-nak az egyik gyógyszeripari cég kutatási vezetője. Az év meglehetősen szerencsétlennek bizonyult a gyógyszeróriás számára: versenytársai mögött kullogott, öt készítménye került le a polcokról és három éve nem jött ki semmilyen új termékkel. Legnagyobb reményeiket a házon belül csak MK-869-ként becézett kísérleti antidepresszánshoz fűzték, amely a kezdeti gyógyszervizsgálatok alkalmával a eltüntette a legtöbb tesztalany feszültségét, oldottá tette őket és ugyanakkor alig társultak ehhez mellékhatások. A készítmény mégsem került a polcokra, ugyanannyian váltak ugyanis nyugodtabbá az egyszerű tejcukorból gyártott placebotablettáktól is az előzetes vizsgálatok alkalmával.

© Marton Szilvia

A készítmény csak egy a számos, hasonló okok miatt bevont gyógyszerek között: 2001 és 2006 között a placebóra hivatkozva 20 százalékkal több gyógyszer hullott ki a rostán a klinikai tesztek második fázisán (ezek során tesztelik a gyártók először készítményeiket placebo-szerek ellenében), a harmadik fázisból pedig 11 százalékkal többet vontak be. A gyógyszergyártók pedig hiába fordítják költségvetésük nagyobb százalékát fejlesztésre, ha a gyógyszereket reguláló amerikai szerv, az FDA csak 19 új készítményt engedett kereskedelmi forgalomba 2007-ben, s csak 24-et 2008-ban: így buktak be olyan nagyreményű gyógyszerek, amelyeket a Parkinson-kór vagy a skizofrénia kezelésére fejlesztettek ki.

Arra, hogy a morfium helyett a sósvizes oldat is tökéletesen csillapítja a fájdalmat, a második világháborúban döbbent rá Henry Beecher aneszteziológus és nővére, akik hatóanyag híján egyszerű oldatot fecskendeztek be a sérült katonákba - meglepő eredményekkel. A háborúból visszatérve Beecher 1955-ben publikálta nagy visszhangot keltett The Powerful Placebo című tanulmányát, amelyben azt írta: a betegek nem feltétlenül a gyógyszer hatóanyagától lesznek jobban, ugyanis már az a tény gyógyító hatással bír, hogy orvosságot kapnak bajaikra. Mindennek hatására 1962-ben az amerikai kongresszus olyan törvényt hozott (Food, Drug and Cosmetic Act), aminek értelmében az egyes gyógyszereket placeboszerek ellenében kell tesztelni. Az ilyen teszteken az önkénteseket két csoportra osztják: az egyik csoport a tesztelendő készítményt, a másik placebót kap, a próba végéig pedig sem az orvosok, sem a tesztalanyok nem tudhatják, pontosan mit vettek be. Beecher a placebo démonizálásával saját felfedezését ölte meg, problémává, nem vezérfonallá tette a tényt, hogy a hatóanyag nélküli tabletták is beindíthatják az emberi szervezet gyógyulását.

A placebo mostanra a gyógyszeripar rettegett mumusává vált. A Wired értesülései szerint két nagyobb, antidepresszánsokkal foglalkozó tanulmány is arra mutat, hogy a nyolcvanas évek óta gyakorlatilag megkétszereződött a placebohatások száma, a gyógyszerfejlesztők pedig úgy vélik: nem a készítmények váltak gyengébbekké, hanem úgy tűnik, maga a placebo vált erősebbé. Mindezek tudatában még aggasztóbb a tény, hogy a kilencvenes évek közkedvelt amerikai gyógyszerei közül sokat bevonhatnának, ha újra elvégeztetnék rajtuk a placeboteszteket. Hosszasabb adatgyűjtő vizsgálatokat az egyik gyógyszergyártó cég kisebb kutatócsoportja végzett (ez volt a világ első cége, amely tömegtermelésben állította elő a penicillint), eredményeik pedig ha nem is rengették meg alapjaiban a gyógyszeripart, kétségkívül meglepőek.