VW Amarok teszt: luxus trágyahordó

A Volkswagen ezúttal elkésett, de nem késett le semmiről. Bár korábban volt platós autója (VW Caddy, VW Taro), a modern pickupok piacára utolsóként lépett. A jól bejáratott japánokra ráijesztett a VW az Amarokkal, a sok tekintetben különleges haszon- és élvezeti jármű kapásból a kínálat tetejére mászott fel. Teszteltük a csúcsmodellt.

Az Amarok Argentínában, a Volkswagen Buenos Aires környéki Pacheco üzeméből készül, itthon idén januárban egyet sem vettek még, de állítólag hosszú a várakozási idő, mert hazájában és Nyugat-Európában népszerű a modell. Az Amarok név az Észak-Kanada és Grönland vidékein élő inuit nép nyelvéből származik, farkast jelent. A név azonban a latin nyelvterületen – ahová e modell elsődleges piacaiként Brazília és Argentína is tartozik – szó szerinti jelentésében a szereti a köveket kifejezésként is fordítható. Mind a két jelentése találó, bár óriás farkast még nem láttam, a köveken és a nehéz terepen könnyedén elboldogul.

Már messziről felismerhető a jellegzetes Volkswagen vonalvezetés a markáns első fényszórókkal. A szélesített sárvédők, melyek az Amarok Highline esetében szériatartozékok, ugyancsak hangsúlyozzák erős karakterét. Az Amarok farrészét határozottan zárják le a feltűnő hátsó lámpák. Hatalmas az autó, több mint 10 négyzetméternyi területet foglal el, akkora, mint egy kisebb lakás fele. Az emberek többsége nem érti, miféle szerzet. Látják rajta a méretes VW logót, de valahogy nem tudják értelmezni ezt a nagyszerű átmenetet a luxusautók és a teherautók között. Pedig az Amarok tökéletes luxus teherautó. Pont olyan, amilyenről az áfamentő újgazdag magyar álmodik. Én is ilyen vagyok, csak épp nem új és nem gazdag. De én is álmodtam egykor platós terepjáróról. Most nem aktuális, de nem zárom ki, hogy a jövőben olyan tevékenységet folytatok majd, amihez jó egy ilyen gép. Lehetek még vadász (csak megeszem a leölt állatot, lelőni nem tudom), erdész, építésvezető (utálok építkezni), felfedező, sarkkutató.

Akik igazából kihasználnák teherautós erősségeit, várnak a szimplakabinos, hosszú platójú változatra, a diszkóplatós 1,56 méter hosszú platója komolyabb áruszállításra nem alkalmas, még akkor sem, ha a VW büszke arra, hogy széltében is befér a kerékdobok közé a szabvány raklap. Akik valóban szállításra használják, valószínűleg megelégednek a hátsókerékhajtású változattal, vagy a fix összkerekessel, csak az ínyencek és a tehetősek választják a kapcsolható összkerékhajtást és a különböző differenciálzárakat.

Fotó: bcs

Motorja a konkurensekhez képest kicsi, de bátor, a kétliteres biturbó 163 lóerős. Ez indulásnál, alacsony fordulaton kevésnek tűnik, ám ha bátrabban lépünk a gázpedálra, autópályán ne lepődjünk meg a 160 kilométer/órás tempótól sem. Hatosban 50-nél 850-et forog, de ha azt akarjuk, hogy ne sírjon és normálisan húzzon, akkor hetvenig fel kell gyorsítanunk, ekkor 1200-at forog a főtengely, nyolcvannál nem kiabál, hogy váltsak vissza, 1300-at forog. Kilencvennél 1500-at, 100-nál 1600-at, 120-nál 2000-et percenként. A négyhengeres, 2,0 literes common rail technológiájú, közvetlen befecskendezésű BiTDI-motor 120 kW teljesítményt ad le. Az Amarok optimális hangolású, nagy terhelésre méretezett, 6 sebességes váltóval rendelkezik, rövid úton járó váltókarral, és könnyű kapcsolhatósággal. A 6. fokozat, mint takarékos fokozat működik (a végsebességet 5. fokozatban éri el az autó, a 6. sebesség a fordulatszám csökkentésére szolgál, anélkül, hogy a sebesség lecsökkenne). Ezáltal üzemanyagot takaríthat meg, és csökken a kibocsátás. Határozott úton jár, halljuk a váltást, nem kedveli a magas fokozatokat, a váltásra figyelmeztető jelzés gyakran arra kért, hogy hatodik helyett inkább négyesben haladjak. Eleget tettem a kérésnek, és a benzinkúton derült ki, igaza volt. A több mint 300 kilométeres tesztelés során, amelynek egy tizedét terepen tettem meg, 8,66 liter gázolajat fogyasztott a kéttonnás monstrum.