Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#2)
Bár egész évben sokak kedvence, a fánk, igazán farsangkor lesz főszereplő. A vidám télűzés közepette tucatszám fogy a szalagos, a csöröge, a rózsa, a töltött, a bécsi.
|
|
A szájhagyomány szerint a bécsi fánkot egy pék felbosszantott feleségének köszönhetjük. A mester pékségében olyan finom kenyérféléket és péksüteményeket kínáltak, hogy a hasukat szerető bécsiek képesek voltak a város bármely végéből is elzarándokolni értük. Miután a pékmester az égi sütődébe távozott, a felesége vitte tovább az üzletet. Az özvegy egymaga nehezen bírta az iramot. A türelmetlen vevők viszont nem kímélték, és különböző, nem túl hízelgő megjegyzésekkel illették. Sikerült is egyszer az asszonyságot úgy felbőszíteni, hogy az cifra káromkodások közepette kikapott egy darabot a kelt tésztából, és a szemtelenkedő vásárló képébe irányozta. Szerencsére elvétette a célpontot.
A tészta egy forró olajjal teli lábasban landolt – így készült el az első fánk, amely már a helyszínen nagy sikert aratott. A puha, ízletes finomságot a város lakói keresztelték el Krapfen-nak. (Bécs környékén létezik egy Krapfenwaldel nevű település is). Hogy mindez mikor esett meg,arról nem szól a fáma. De meglehetősen régen lehetett, hiszen 1486-ban Bécs városának vezetése már szabályzatban rendelkezett a fánksütő asszonyok tevékenységéről.
|
| Fotó: Wicsek András |
A legnagyobb fánkfogyasztók a kanadaiak, akik természetesen juharsziruppal öntik nyakon. Az USÁ-ban is meglehetősen népszerű, mi sem bizonyítja jobban, minthogy kevés amerikai film készül anélkül, hogy ne lenne benne egy „fánkdobozos” jelenet. De még a japánok is rajonganak a krémes, töltött fánkokért. Szuszogásig bírják enni magukat a talkedliből a csehek, a siskából a szlovákok, a krofiból a szlovének, a fritulából a dalmátok és a biljázsból a kárpátaljaiak – az elnevezések természetesen mind-mind a fánkot takarják.
A magyarban ismert fánk szó a szász eredetű fankox, fankoch szavakból eredeztethető. Erdélyben pánkó, de magyarlakta vidéken is tájegységenként eltérő megnevezésekkel találkozhatunk. A palócok pampuska néven emlegetik, Baranya-megyében huppancsnak keresztelték, a borsodiak pedig kreplit majszolnak.
A fánk készítéséhez, fogyasztásához több hagyomány, hiedelem is kapcsolódik. Régebben a háztűznézés időszaka a farsangi idejére esett, és a legényeket fánkkal kínálták. Ha egy lány megfelezte a fánkot a fiúval, az már szerelmi vallomásként is felfogható volt. Sőt, a szalagos fánk közös elfogyasztása – mivel a szalag a jegygyűrűt jelképezi – a közeli eljegyzést is jelenthette. Ha egy lányra azt mondták, úgy néz ki mint egy farsangi fánk, dicséretnek számított – ezt a hasonlatot manapság nem biztos, hogy örömmel vennék a lányok-asszonyok. Szokás volt a fánkba is pénzérmét rejteni, amelynek megtalálója busás gazdagságot remélhetett.
A Szerémségben a fánknak mágikus erőt tulajdonítottak és úgy tartották, ha fánkot sütnek, a legnagyobb vihar sem képes elsöpörni a ház tetejét. Más helyeken is varázserőt tulajdonítottak neki, kiszáradva porrá törték és beteg ember vagy állat eledelébe keverték. A csörögefánkhoz is kapcsolódnak szokások, melyeket a törököktől vettünk át. A csöröglű vagy csöröge keleti rituális ünnepség volt, ahol az apa fiaként ismerte el gyermekét. Nem csoda, hogy keresztelőkor szokás zsírban sült, édes csörögefánkkal kínálni a vendégsereget. A sokféle fánk közül talán a legnépszerűbb a szalagos vagy pántlikás fánk. Nevét a kész fánk közepén végighúzódó fehér csíkról kapta, ami egyben a tökéletes fánk jele is. Ha betartjuk az alábbiakat, biztos, hogy tökéletes lesz a fánkunk.
A fánk méltán nagy népszerűsége mellett egyáltalán nem meglepő, hogy az ország több pontján is rendeznek fánkfesztivált – így a Pilisben, Nagykanizsán, Csömörön és a legtöbb télűző, farsangi fesztivál elmaradhatatlan és egyben legkedveltebb programja a fánksütő verseny.
| Tippek, fortélyok |
|
- Ügyeljünk arra, hogy a helység, ahol a fánk készül, egyenletesen meleg legyen és hozzávalók is szobahőmérsékletűek legyenek |
lapozgató
király cikk! még tipp: egy kis rum a fánk tésztájába, és akkor nem szívja meg magát annyira olajjal