Orbán Viktor a múlt héten Indiából azt üzente haza, hogy 4-5 év múlva az egész EU-ban nálunk lesz a legolcsóbb a lakossági áram ára, és ebben Magyarország majd támaszkodik a nukleáris erőművi kapacitásának bővítésére. Arról nem nyitnánk vitát a miniszterelnökkel, hogy fizikailag lehetséges-e ennyi idő alatt a meglévők mellé további reaktorblokkokat felhúzni - ez eddig egyébként még sehol, senkinek sem sikerült.

A rezsiárak szempontjából sokkal érdekesebb fejlemény, hogy Nagy-Britanniában – ahol három nukleáris projekt előkészítése folyik- a brit kormány garanciát adott az egyik beruházónak a felvásárlási árra, ami a magánbefektetőnek biztosíthat akkora megtérülést, hogy megérje neki az erőművet felépíteni. Ez pedig korántsem olyan ár, ami alapján bármilyen rezsidíj-csökkentést lehetne vizionálni.

A zászló már áll

Túry Gergely

Nagy Britanniában – ahol az atomenergia csak 17 százalékot képvisel az energiamixben, nem úgy, mint Magyarországon, ahol negyvenet - tíz éven belül a 16 kereskedelmi blokkból 15-öt le kell állítani. (Nálunk 2032 az utolsó, negyedik blokk leállítási határideje). Az új erőművek építését magánberuházásban valósítják meg, tehát nincs olyan állami cég, mint Magyarországon az MVM, amely saját beruházásban felvállalná az építtetést.

A francia EDF Energy vezette projektcég (melyben húsz százalék erejéig egy kínai befektető is benne van) most megkapta azt a brit kormánytól, amire annyira várt: a megtérülést biztosító árgaranciát. Vagyis, hogy a piaci ár és a megtérülést biztosító felvásárlási ár közötti esetleges különbséget megfizetik.

 Bedőlne a rezsicsökkentés

A részletekre a Guruló Hordó blog csapott le: tőlük tudjuk, hogy az erőművet építő konzorcium 92 font (109 euró mai árfolyamon) garantált árat fog kapni az új blokkokban termelt áramért megawattóránként. Ez a jelenlegi angliai áramárnak közel a duplája. Bár a mai árat egy tíz évvel későbbivel nehéz összehasonlítani (és ekkora projektnél különösen kockázatos megtérülést számolni, illetve garantálni), jól látszik, hogy a garancia jelentős árnövekedést vetít inkább előre – nem pedig árcsökkenést. Tovább árnyalja a képet, hogy a brit (!) Centrica azzal indokolta a kiszállását a projektből, mert úgy látta, a 100 fontos garantált ár alatt túl kockázatos a beruházás belátható időn belüli megtérülése.

A 92 fontos termelői árat (amit megawattórában számolnak) forintra átszámolva 32 Ft/kWh egységárat kapunk eredményül. Ez a tőzsdei áramárnak (13-14 Ft/kWh) mintegy két és félszerese, de még annak is közel a duplája, amennyiért az áramot az MVM továbbadja (17,5 ft/kWh) azt az egyetemes szolgáltatóknak. A molos szakemberek által írt szakmai blogon kiszámolták, hogy ha holnaptól egy hasonló konstrukcióban állna rendelkezésre a Hinkley Point-ival összevethető erőművi kapacitás Magyarországon, az mit jelentene a számok nyelvén.

Jelenleg a lakossági átlagár 43,5 Ft/kWh, novembertől 37,8 Ft/kWh lesz: a brit példát követve a lakossági áramár a termelői áramár növekedésének köszönhetően 54 százalékkal drágulna (58 forint lenne a kilowattóránkénti egységár.)  Azzal együtt lenne így, hogy a szolgáltató nem keresne rajta többet, mint jelenleg; amikor a „házhozszállítást” egységenként kevesebb, mint 2 forintért végzi. Ez egyébként 1 forint híján az az ár, amit most a szélerőműveknek, naperőműveknek fizet az állam a garantált zöldáramátvételnek köszönhetően.

Ám még egy tényezőt feltétlenül figyelembe kell venni: azt, hogy Nagy Britannia hitelminősítési besorolása lényegesen jobb, mint a bóvli kategóriába sorolt Magyarországé. Ez pedig azt jelenti, hogy ha nincs bevarrva a kincstári cihába a beruházás összege, a hitelfelvétel körülményei a szigetország számára lényegesen kedvezőbbek, mint a magyar kormánynak. Ráadásul a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint ma csak elsőrendű, „A”-s adósosztályzattal rendelkező országok tudhatnak finanszírozni egy nukleáris erőműépítési beruházást.