Egy átlagos magyar településen 1,2 millió forint az egy főre jutó vásárlóerő – derül ki a GKI Gazdaságkutató számításaiból. A GKI a 2009-2016-os évekre becsülte meg a vásárlóerőt, vagyis az egy év alatt elkölthető teljes jövedelmet. Ehhez a NAV és a KSH megfelelő adatsorait (nettó keresetek, nyugdíjak, vállalkozói jövedelmek, önkormányzati juttatások stb.) használták fel.

És igen nagy különbségeket találtak: a legszegényebb és a leggazdagabb település között közel 3 millió forintot.

NAV és KSH adatok alapján GKI számítás

Az egy főre jutó vásárlóerő 280 településen nem haladta meg a 800 ezer forintot sem, míg 558 településen 800 ezer és 1 millió között volt az átlag. 1-1,2 millió forint volt 895 településen és a VII. kerületben, míg átlagos, 1,2-1,4 millió forint volt, 787 településen és 4 kerületben. Átlag feletti 1,4-1,6 millió volt 442 településen és 6 kerületben. Kiemelkedő 189 település és 12 kerület helyzete, ahol 1,6 millió forintnál is nagyobb volt az egy főre jutó vásárlóerő.

Elsősorban Észak-Dunántúlon, illetve Közép-Magyarországon találhatóak az átlag feletti vásárlőerővel rendelkező települések, míg a szegényebb települések Észak-Kelet-Magyarországon és Dél-Magyarországon voltak.

Azt is megvizsgálták, a vásárlóerő hogyan változott 2009 óta. Kiderült, hogy 55 településen és a XIX. kerületben az inflációt nem számítva is romlott a helyzet, míg 156 településen és a főváros négy kerületében stagnált.

NAV és KSH adatok alapján GKI számítás

677 településen és 2 kerületben átlag alatti 15-30%-os nominális gyarapodás ment végbe. Átlagos (30-45%-os) 1218 településen és 7 kerületben volt megfigyelhető, míg 967 településen és 6 kerületben átlag feletti, 45-80%-os volt a jövedelembővülés. A maradék 78 településen és 3 kerületben kimagasló, 80% feletti vásárlőerő-gyarapodás volt.

Az is látható, hogy a gazdagabb települések előnye tovább nőtt, míg a szegények egyre jobban leszakadtak.