A Jobbikból nemrég kizárták vámospércsi alapszervezet elnökségi tagját, mert a pártba való belépésekor eltitkolta büntetett előéletét. Múltját a kampányidőszak kellős közepén a Magyar Nemzet leplezte le: a férfi nagy összegű életbiztosítás reményében megölte feleségét. A hvg.hu - periratok és korabeli sajtótudósítások alapján – rekonstruálta a bűnügyet, melyről főszereplője azt állította: ártatlan, baleset történt.
|
|
„Nem öltem meg a feleségemet, aki ennek ellenkezőjét állítja, azt beperelem. Annyi igaz, hogy 19 évet börtönben töltöttem. A magyar állam engem ártatlanul ítélt el, mert baleset történt. Lengyelországban sátoroztunk a családommal, és egy éjjel megszólalt valamilyen riasztó. A feleségem valószínűleg kiment a zajra. Órákkal később a holttestét a környékbeliek találták meg a patakban. Vízbe fulladt. A lengyel hatóság tanúként hallgatott ki” – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek a Jobbikból később kizárt Gombos Tibor, amikor a lap feltárta: emberölés miatt 19 évet ült börtönben.
A sajtó a nyolcvanas évek elején a „hazai kriminalisztika történetében fél évszázada példa nélkül álló biztosítási gyilkosságként” emlegette az ügyet. Gombos 19 éves korában ismerte meg feleségét, akivel néhány évvel később már nem volt túl jó a viszonya, neje mellett barátnője is lett. Neki azt ígérte, hamarosan Pécsre költöznek.
A periratok szerint a férfi 1978-tól kezdve követett el biztosítási csalásokat, melynek révén 280 ezer forinttal károsította meg az Állami Biztosítót. Négy év alatt háromszor kötött poggyász-és baleset-biztosítást és mindig történt valami baj az úton. Egyszer Lengyelországban egy busszal ütközött, majd feltörték az autóját. Egy másik lengyel úton szintén feltörték a kocsiját. Nem sokkal azután, hogy cascobiztosítást kötött, Debrecenben törte össze az autót. A későbbi per során a tanúk beismerték, hogy hamis tanúzással segítették Gombost a biztosítási csalásokban.
A stiklikről tudott a feleség is, akitől a férj egyre inkább elhidegült. 1981 nyarán a családfő felkereste az Állami Biztosító egyik irodáját, ahol úgynevezett rizikó-életbiztosítást kívánt kötni magára és a nejére. A gyakorlatban létező, de viszonylag ritka, speciális biztosítás 15 évre szólt, havi ezer forintos díjjal. Lényege: ha a biztosítottak közül valaki 15 éven belül meghal, a másik több mint kétmillió forinthoz jut. Az ÁB egyik fiókjánál elutasították kérését, ám egy másikban meg tudta kötni a biztosítást. A papírokra azt írta, havi 25 ezer forintot keres. A biztosítótársaság hitt neki, mert tudták, a másodállásban lemezlovasként dolgozik, így van pluszjövedelme is. A valóságban a család jövedelme néhány ezer forint volt csupán.
"Miért én haljak meg, ő is meghalhat"
Igaz, a biztosítás más nehézségekbe is ütközött: az egyik egészségügyi teszten Gombos nem felelt meg, s ekkor az egyik barátját kérte, meg, hogy helyettesítse őt. Miután a barát segítségével átment a teszten, a biztosítás megkötetett. A férj az ügyintézőtől azt kérte: ne küldjék ki a lakásra a kötvényt, majd ő maga átveszi azt. „Amikor megkötöttük az életbiztosítást, összevesztünk, de kifelé nem mutattuk. Felmerült bennem, miért én haljak meg, ő is meghalhat. Eszembe jutott egyszer, a házban gyakran rossz a lift, mi lenne, ha véletlenül beleesne a liftaknába, vagy csak úgy kiesne a tizedikről ablakpucolás közben…” – Gombos ezt már később, az előzetes letartóztatás alatt mesélte a pszichológusnak.
Az életbiztosítás megkötése után néhány héttel a család nyaralni indult Lengyelországba. A nyaralás előtt a feleség ismerőseiknek elmesélte, hogy az életbiztosítást végül visszamondták. A lemondólevél azonban soha nem érkezett meg a biztosítóhoz.
Még a nyaralás előtt – súlyos fertőzés miatt – a férj kórházba került, ám ez sem tartotta vissza az úttól. Saját felelősségére kijött a kórházból és a család elutazott. Barátaikkal Krakkóban találkoztak, majd továbbmentek és egy hegyvidéki falu mellett sátoroztak le.
Augusztus 2-án éjszaka egy közelükben táborozó lengyel család arra ébredt, hogy Gombos segítséget kér tőlük. Hamarosan kiérkeztek a rendőrök is, akik a Gombosék sátrától nem messze lévő patak partján holtan találták a feleséget, aki a fején és a hátán is megsérült. Később az orvos szakértő megállapította: a nő halálát fulladás okozta, Gombosné az alig 15 centiméter mély vízbe fulladt.
Első kihallgatásán a férfi azt vallotta: előző este megismerkedésük tizedik évfordulóját ünnepelték, majd lefeküdtek. Gombos arra ébredt, hogy szól az autó riasztója. Kiment, rátalált felesége holttestére, miközben két menekülő árnyat látott a sötétben. A nyomozást a lengyel hatóságok ismeretlen tettes ellen indították meg, Gombos és két gyermeke hazautazhatott Magyarországra.
Idehaza rögvest felkereste barátnőjét, majd a tanácsnál és a biztosítónál intézni kezdte a „formaságokat”. A tanúként nyilatkozó barátok és ismerősök azonban azt mondták: nem látták rajta, hogy búslakodna, felesége ruháit szinte azonnal kiárusította. Lakását kiadta, összeköltözött a barátnőjével és tovább dolgozott. Egy éven át semmi nem történt, de közben Gombos bejelentette igényét az életbiztosítási pénzre.
Vallomások sora
A férfit azt követően tartóztatta le a rendőrség 1982 szeptemberében, hogy a nyomozók beszerezték a biztosítási ügyeinek aktáit. Gombos a rendőrségnek beismerte a biztosítási csalásokat, majd nem sokkal később azzal magyarázta a neje halálát, hogy megbotlott egy kőben, amit dühében félredobott és véletlenül a feleségét találta el. Néhány nap múlva viszont már beismerte: szándékosan ölte meg feleségét. Olyan vallomása is volt, amelyben kémszervezetekről és csempészbandákról beszélt, amelynek tagjai ölték meg a nőt, illetve felhívták, hogy ő hallgattassa el.
1982 decemberében valamennyi vallomását visszamondta, arra hivatkozva, hogy a rendőrségen pszichikai kényszert alkalmaztak vele szemben: szerinte volt, hogy a nyugtató gyógyszereket, máskor a cigarettát vonták meg tőle, nem engedték, hogy a gyerekeit látogassa, cellatársa pedig rendszeresen bántalmazta. A férfinak egyébként összesen huszonhat, állandóan módosított vallomása volt, nyolc különböző variációban ismerte el a gyilkosságot.
Gombos feleségét a barátok és az ismerősök is úgy jellemezték, hogy nagyon félős volt, ezért kizárt, hogy a hegyek között magányosan induljon el egy éjszakai sétára. Egyik barátja így emlékezett vissza egy interjúban: „Fura egy történetet adott le, az igaz. Mert a Györgyiről nem tudtam feltételezni, hogy csak úgy kimászkáljon a sátorból, pláne éjjel”. Az ügyben eljáró szakértők azonban teljességgel kizárták a baleset vagy az öngyilkosság lehetőségét és amit az események menetéről megállapítottak, az egybevágott Gombos egyik beismerő vallomásával: eszerint egy kővel hátulról leütötte, majd vízbe fojtotta feleségét.
Halál helyett életfogytig tartó fegyház
Gombos Tibort első fokon a Debrecei Megyei Bíróság halálra ítélte. Az egyik sajtóbeszámoló szerint a másodfokú tárgyalás alatt Gombos végig „fordulatosan, logikusan, érvekkel és adatokkal igyekezett alátámasztani előadását”. A másodfokon eljáró bíró két kérdésére azonban Gombos nem tudott meggyőző választ adni. Az egyik kérdés az volt, hogy azután, hogy a patakban meglátta feleségét, miért nem tette be autójába és miért nem vitte orvoshoz. Ezt a férj azzal magyarázta, hogy sokkos állapotban volt. A bíró másik kérdése az volt, hogy ha a beismerő vallomásokat pszichikai kényszer hatására tette, később védője jelenlétében, majd a bírósági eljárás alkalmával miért nem tett panaszt ez ellen. Gombos ekkor azt mondta: azért nem tett panaszt, mert bízott abban, hogy a bírósági eljárás alatt amúgy is tisztázza magát.
A Legfelsőbb Bíróság végül életfogytiglani börtönre változtatta a halálbüntetést, Gombos Tibort az emberölésen kívül folyamatosan elkövetett nagy értékű csalás kísérletében mondta ki bűnösnek. A halálbüntetést azért változtatták meg, mert úgy ítélték meg, azt csak akkor kell alkalmazni, ha a társadalom védelme az elkövető megátalkodottsága, végleges javíthatatlansága miatt más büntetéssel nem lenne biztosítható. A bíróság azt is figyelembe vette, hogy a férfi a gyilkosság idején 28 éves, büntetlen előéletű volt és előéletében „semmiféle erőszakos motívum nem fordult elő”.
Gombos Tibor a börtönből 2001-ben szabadult.
A Jobbik azzal indokolta a pártból való kizárását, hogy a szervezetbe való belépéskor eltitkolta múltját.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#43)
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#43)
Elhunyt Tordai Zádor »
Kétes eljárásban nőhet duplájára az elismert egyházak száma »
Halálra fagyott egy férfi Debrecen-Nagymacsnál »
Élete végéig börtönben ülhet a battonyai rém »














KisEmber!
Hát igen, az erkölcsi bizonyítvány!:P Az az egyik legnagyobb átverés, hogy kérhetik, mert nem igaz az, hogy bármelyik munkáltató kérhetné, csakis akkor, ha a munkakör, vagy a munkáltató tevékenységének jellege megköveteli. De a szerencsétlen munkavállaló örül az új munkahelyének, ha jogtalan is a feltétel (az erkölcsi biz.), akkor sem teszi szóvá, mert azért jelentkezett, hogy dolgozzon ott, nem végeláthatatlan pereskedésbe akar bonyolódni -a megélhetéshez szükséges fizetés helyett (sőt: nélkül). Erre keveseknek telik.
Itt értem a témához (jó lassan): ha a Jobbik egy sima pártagságért erkölcsit kérne, attól zengene a sajtó (öhm : médiákok) :a kirekesztők már megint kirekesztenek, korlátozzák az alapvető jogokat. Nem lehet ugyanis a politikai véleménynyilvánítást sem és a pártokba tömörülést sem megtagadni emberektől alkotmányosan. Meg lehet, sőt kell akadályozni bizonyos tisztségek betöltését, amik nem összeegyeztethetőek a büntetett előélettel. Erre szolgál(na) az előzetes nyilatkozat, hogy kiküszöbölhessék azt, hogy amikor a párttagot megválasztják, akkor derül ki, nem alkalmas a tisztségre. Ez a bűnöző (mert így az maradt, a párttársai becsapásával) azt állította, ő bűntelen, sőt, büntetlen. Tisztséget is szerzett, és továbbra is eltagadta, hogy ő valójában nem választható.
Ezért is zárták ki (a hazugsággal bizonyított alkalmatlanságáért), mert sima párttag bárhol maradhatott volna, de azért mégse legyen már (akárcsak egy egyszerű) képviselőm (képviselőd, képviselője, stb) egy volt bűnöző.