„Még egy intőt sem kaptak” – minek ide őszi szünet?
Alig kezdődött el a tanév, máris beköszöntött a viszonylag hosszú őszi szünet. Sokan felvetik, miért van erre szükség, hisz „még nem alakult ki bennük az iskolába járási feszültség” sem. Az általunk megkérdezett szakemberek azonban úgy vélik, igenis ki kell, hogy pihenjék a diákok a magyar iskola által mostanában diktált extrém hajszát. Kérdés persze, mit kezdenek a dolgozó szülők a gyerekekkel a szünet alatt.
Az iskolai szünetek kezdetekor menetrendszerűen érkezik a magát a magyar szülők képviselőjének kikiáltó szervezet, a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete (mely valójában gyakorlatilag egyszemélyes vállalkozás) közleménye arról, hogy a törvény szerint szünetek idején is nyitva kell tartani az iskolákat, és gondoskodni kell a tanulók testi épségének megóvásáról, foglalkoztatásáról és a rászoruló tanulók napi háromszori étkezésének megszervezéséről. Most azonban azt is kinyilvánítják, hogy szerintük kissé korai, sőt szükségtelen ez a tanítási-tanulási szünet. Azzal érvelnek, hogy „nem olyan régen kezdődött el a tanév, még ki sem osztották az összes tankönyvet, a tanulóknak még nincs érdemjegye minden tantárgyból, még egy intőt sem kaptak, még nem alakult ki bennük az iskolába járási feszültség, még a pedagógusok sem fáradtak el a sziszifuszi munkától”.
Amellett, hogy fura gyerek- és iskolaképe lehet a „főszülőknek”, ha az oktatásról az „iskolába járási feszültég”, meg az intő jut eszükbe, azt azért érdemes megvizsgálni – hiszen más szülők véleményét is tükrözheti –, hogy kell-e egyáltalán október végén egy ilyen egyhetes szünet.
Nem egyedi szünet
Az uniós tagállamokban különböző módokon szervezik meg az oktatást, az Eurodyce adatai szerint átlagosan 185 tanítási napból áll egy tanév, de Dániában, Olaszországban és Hollandiában megközelíti a 200 napot, míg Bulgáriában, Litvániában és Lettországban 155 naptól 195-ig is tarthat (a diákok életkorától függően). Magyarországon 180 napig tart.
A tanítási hét is eltérő a tagállamokban. Magyarországon természetes, hogy egy iskolai hét ötnapos, Franciaországban négy napig, míg Olaszországban sokszor hat napig járnak egy héten iskolába a gyerekek.
Minden országban van téli, tavaszi és nyári szünet, de a legtöbb helyen ősszel is „szabira mehetnek” a gyerekek és a tanárok. A szünetek – főleg a nyári szünet – időtartama nagyon különböző. (Erről itt írtunk.)
Az első Orbán-kormány hozta az őszi szünetet
Tehát nem egyedi eset a nálunk 2000-ben bevezetett őszi szünet. Indoka az volt, hogy a szeptembertől januárig tartó időszak nagyon hosszú volt a második félévhez képest, amire a tavaszi ünnepnapok miatt korábban kevesebb nap esett. Másodsorban az október 23-i nemzeti ünnep és a Mindenszentek egyébként is munkaszüneti nap volt, célszerűnek látszott e két időpont közé húzni az iskolai szünetet.
A modern társadalmak iskolarendszerei tehát már rég szakítottak a két féléves, a felsőoktatási rendszerek logikáját követő iskolaszervezési rendszerrel – mondja Trencsényi László. A Magyar Pedagógiai Társaság elnöke egyébként nem is érti, miért lenne baj az őszi szünet.
Fáradt gyerekek
„Köztudott, hogy a magyar gyerekek világméretben rekordot döntögetnek a végigült tanítási órák számában. Az elsős gyerekeknek is napi 5-6 órájuk van, ez nagyon megterhelő számukra. Nagyon is indokolt, hogy pihenési szakaszok lépjenek be” – véli Trencsényi.
Arra is felhívja a figyelmet: a túlzott iskolában töltött idő mennyisége mellett az is probléma, hogy ezt az időt nagyon fárasztó, idegileg, fizikailag is megterhelő módon töltik ott el. „Csak üldögélnek a padokban, és bénán nézik a tanárt. Egy modernebb, kreatívabb, projektesebb tanítási mód mellett kevésbé fáradnának el.”
Lannert Judit oktatáskutató is azt látja, hogy októberre „ki van nyúlva mindenki: a tanár és a diák is”. Úgy véli, a mai magyar iskolát elnézve teljes tévedés azt hinni, hogy az a jobb a gyerekeknek, ha minél több időt töltenek az iskolában. „A tanárok számára előírt kötelező 32 órás munkaidőt, a 26 órás tanítást plusz a helyettesítéseket spékeli meg a túlzsúfolt tananyag, miközben viszonylag kevés idő jut egy tantárgyra úgy, hogy összességében nagyon sok órája van a gyerekeknek – ez borzasztó kombó. Mindenki darál, rohan, ebből egy hét is elviselhetetlen, nemhogy két hónap.”
Mi legyen a gyerekkel?
Jogosnak tűnik viszont számos szülő azon kérdése, hogy mit kezdjen a gyerekével, ha az iskola zárva, ő viszont dolgozik.
A gyerekek megőrzése elvileg törvényben előírt feladata az iskolafenntartóknak, tehát elvileg minden szünetben kell lennie egy-egy körzeti intézménynek, ahol vigyáznak a gyerekekre, és ott programokat szerveznek nekik. Ezt azonban Trencsényi szerint úgy szokták meghirdetni, hogy értse a szülő és a gyerek is: „nehogy már ide gyere!”. Általában azokat a pedagógusokat osztják be ide, akiknek nincs meg az órakerete, vagy akivel ki akarnak szúrni, nemigen vannak értelmes szabadidős programok. Úgyhogy a szülők – akik tehetik – inkább leadják a gyerekeket a nagyszülőknél, esetleg beviszik a munkahelyeikre, mintsem hogy beadják a „megőrzőbe” őket.
Az lenne a jó – véli Trencsényi –, ha működhetne egy olyan fejlett gyermekintézmény-rendszer, ami minden gyermek számára hozzáférhető lenne a vakációk idején, és amely olcsó mozit, hasznos táborokat, értelmes szabadidős elfoglaltságot nyújtana. „Az iskolákat sem bezárni kellene energia- és munkaerő-takarékosság címén, hanem kinyitni, és olyan közösségi programokat szervezni, ahol a gyerekek tényleg regenerálódnak.”
Nem kell házi feladat
Az biztos, hogy a szünet – sem az iskolai megőrzőkben, sem a nagyinál, sem otthon – nem arra való, hogy ilyenkor pótolják be a gyerekek az iskolai lemaradást. „Ha a gyerekek a szünetet azzal töltik, hogy a házi feladatokat körmölik, akkor ugyanott vagyunk, ahol a part szakad, csak még segítséget sem kapnak a pedagógustól” – mondja Trencsényi. A hagyományos házik vagy a kötelező olvasmányok legyűrése nem célravezető, mert így nem pihenik ki magukat a gyerekek a szünetben.
Persze, ha jó, felfedező projektfeladattal látják el a diákokat a vakációra, akik azt élvezettel, szívesen csinálják, az nagyon hasznos lehet. Van erre több példa is, például amikor az időjárás, éghajlat megfigyelésével, a településtörténet felfedezésével kapcsolatban kapnak feladatokat, amit akár csoportosan is megoldhatnak.
Az őszi szünet rendben van, a nyári kicsit hosszú
Lannert Judit azt elismeri, hogy Magyarországon kissé hosszú a nyári szünet, főleg a többi évközi szünettel együtt vizsgálva. Franciaországban például július közepéig tart a suli, a finneknél augusztus közepén kezdődik. Tehát nem az őszi szünettel van a gond, hanem a nyárival. Az túl hosszú, mindent elfelejtenek a gyerekek, úgy esnek be szeptemberben az iskolába, hogy egy hónapig csak ismételgetnek, miközben a tantervi szabályozás szorítja a pedagógusokat az új tananyag leadására, nem figyel oda arra, hogy a gyerekek eltérő ütemben tanulnak, meg hogy egy csomó tényanyagra nincs szükség.
Ráadásul a vakációk idején – mint azt a nyári szünettel kapcsolatban épp ő bizonyította – a szegényebb családok gyerekeinek hátránya tovább nő a szerencsésebb körülmények között élő társaikhoz képest. Ennek oka épp az, hogy hogyan, milyen programokkal töltik el a gyerekek a szabadidejüket. Ez pedig erősen pénzkérdés – gondoljunk csak a drága táborokra.
Lannert úgy véli, egyébként nem a szüneteken kellene merengeni, hanem azon, mi történik az iskolában. A tanagyagot kellene megnyírni, a tanári módszereken változtatni, esetleg a nyári szünetet rövidíteni. Ez utóbbit úgy, hogy ne feltétlenül az iskolában töltsék a diákok a pluszidőt, hanem erdei iskolában, egyéb értelmes szabadidős programokon.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
