Legalább 36–54 ezer gyerek rendszeresen, 200 ezer pedig alkalmanként éhezik.

Amikor egy óvodáskorú gyerek nem rohan visongva az ingyen használható ugrálóvárba, vagy ha igen, ott is csak lézeng, akkor az biztos jele annak, hogy valami nincs rendben. Erre hamar rájöttek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai is, amikor az ország legszegényebb településein vagy jobb módú városok szegregátumaiban állítják fel mozgó játszóterüket. „Furcsa volt látni, hogy három perc után leültek a gyerekek, de hamar kiderült az ok is: nem bírták tovább, mivel aznap még nem ettek semmit” – mondott példát a terepen szerzett tapasztalataikról Vecsei Miklós, a szeretetszolgálat alelnöke. Hozzátéve: ha kekszet és gyümölcsöt is tesznek a játékok mellé, akkor jellemző, hogy először jól feltankolnak a nélkülöző gyerekek, haza is fordulnak a nagyobbak az ennivalóval, és csak utána kezdenek játszani.

Miközben a politikusok arról vitáznak, ki tett többet a gyermekéhezés felszámolásáért, arról kevés szó esik, hogy 100 szegényből 34 gyerek vagy fiatalkorú. A Tárki legutóbbi felmérése szerint 2014-ben a magyarok 16,6 százaléka, vagyis 1,7 millió ember élt jövedelmi szegénységben, azaz háztartásuk összjövedelme nem haladta meg a 78 ezer forintot. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemrég publikált közös tanulmánya szerint Magyarországon 36–54 ezer gyermek éhezik mindennap, s a kutatók kétszázezerre becsülik azon kiskorúak számát, akik időszakosan nem jutnak elegendő élelemhez – utóbbiakat kríziséhezőknek nevezik.

Menzakoszt. Nem ízlik
©

Az éhség sok mindent meghatároz: a gyerekek figyelmét, koncentrációképességét, és hatással van mindennapi tevékenységeik szervezésére is. „Hétfőnként, szünetek után, jobban fogy a tízórai, és többen repetáznak az ebédből is” – illusztrálta a HVG-nek a kríziséhezés jellemző tüneteit Kobra László, az 500 lelkes, Baranya megyei Dencsháza polgármestere. A kríziséhezők nem folyamatosan éheznek, hanem bizonyos időszakokban, rendszerint hétvégén és az iskolai, óvodai szünetekben, illetve a hónap végén, amikor a családnak már nincs pénze élelmiszerre. Látszólag ellentmondás, valójában az érintettek korlátozott döntési képességére is utal, hogy máskor viszont dőzsölnek. Amikor pénz áll a házhoz, jól fogynak az energiaitalok, és általában az egészségtelennek mondott, többnyire drága élelmiszerek.

Jól jelzi a helyzet abszurditását az is, amikor egy romatelepen élő családban a gyerekek minden reggel kakaós csigát esznek, még akkor is, ha a szülőknek ehhez az uzsorástól kell pénzt kérniük. Különösen a hónap vége felé jön el az élelmiszer-uzsora ideje, amikor a bolti ár háromszorosáért vásárolhat általában 2-3 család a „kölcsönadó” hűtőjéből élelmiszereket, végeláthatatlan adósságspirálba kergetve magát.

„A mélyszegénységben élők helyzete sokszor az adósságspirál miatt teljesen kilátástalan, nincs hosszú távú céljuk, amiért megérné tartalékolni, nincs is miből félretenni. Így amikor pénz áll a házhoz, gyors örömforrásra költik, mint például az édesség, chips, energiaital”– magyarázta Both Emőke, az egyik romaintegrációs programot működtető Bagázs Közhasznú Egyesület elnöke. Hozzátéve, a telepeken élőknek jövőkép hiányában az egészséges táplálkozás nem bír jelentőséggel, „a gyermekek jólétét is szimbolizáló kakaós csigának elhagyására ezért önmagában sem az, hogy egészségtelen, sem az, hogy drága, nem jó érv”.

A nem megfelelő tápláltság egyszerre mennyiségi és minőségi kérdés: a mélyszegénységben élők nemcsak keveset, hanem egészségtelen dolgokat is esznek. A kutatások egybehangzó következtetése, hogy a mennyiségi éhezés legtöbbször minőségi alultápláltsággal párosul, míg fordítva ez nem igaz: a nem megfelelő összetételű étrend gyakran feleslegesen nagy energiabevitellel jár, ami elhízáshoz vezet. A szegény családokban általában szénhidrátokat visznek be vitaminok, fehérjék, rostok helyett, többnyire krumpli- és tésztaalapú ételeket fogyasztanak, sok kenyérrel. Ráadásul sok gyerek nem eszi meg a számára ismeretlen zöldségeket, gyümölcsöket, ételeket, ami a közétkeztetés számára előírt menük összeállításánál is problémát okoz. A kapkodva bevezetett menzareform pedig csak rontott a helyzeten.

Mindezek fényében meglehetősen cinikus kijelentés és nyilvánvalóan nem igaz, hogy „az Orbán-kormány felszámolta a rendszerszintű gyermekéhezést Magyarországon” – ahogy Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó jelentette ki egy lapinterjúban. Igaz, totális tétlenséggel sem vádolható a magyar kormányok egyike sem. A még 2002-ben, vagyis a Medgyessy-kormány idején bevezetett ingyenes óvodai és iskolai étkezés fokozatos kiterjesztése (jelenleg havi 89 ezer forint/fő jövedelem a határ) például nyilvánvalóan sok rászoruló gyereknek segítség, és a már hároméves kortól kötelező óvoda bevezetése is javított valamit a helyzeten. Ugyanakkor meglehetősen ellentmondásos számok keringenek arról, hogy ezek az intézkedések ténylegesen hány gyereket érintettek. Ráadásul szakértői becslések szerint a rászoruló gyerekek legalább 70 százaléka a szünidőben – jellemzően nyáron – kiszorul a közétkeztetésből. Arról pedig szinte semmit sem tudni, hogy a nélkülöző gyerekek vajon milyen ételhez jutnak délután négy és reggel fél 9 között, ha egyes iskolákban már reggeli gyanánt kiosztják a tízórait.

Szegényebéd. Sok az éhes száj
©

A szociális szakmán belül is állandó vita tárgya, hogy hol a határ az állam és a szülők felelőssége között. Az elhanyagolás például nemcsak abban mutatkozhat meg, ha egy gyereknek nem adnak enni – mert esetleg nem is tudnak –, hanem abban is, ha egészségtelen ételekkel tömik tele. Azért viszont még soha nem indult gyermekvédelmi eljárás, mert egy másodikos gyerek 70 kilósra hízott, és nem azért, mert beteg lett. Ugyancsak nehezen fogadható el, ha egy gyereket azért vesznek állami „védelembe”, mert a családja szegény, és ezért nem jut megfelelő élelemhez.

„A gyermekéhezés olyan, mint egy járvány, és úgy is kellene rá reagálnunk” – hangsúlyozza Vecsei, aki szerint az ingyenes étkezés tüneti kezelésnek jó, de a problémát nem oldja meg. Az éhező gyerekek helyzetén szerinte csak akkor lehet érdemben segíteni, ha a szüleik is kikerülnek a nyomorból. Ő úgy látja, már ma is van annyi pénz a rendszerben, amivel érdemi változást lehetne elérni: „csak azt kellene elérni, hogy ezt a társadalom is akarja”.

PÁLMAI ERIKA