Olyan országban akarunk élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi – innen indult a Fidesz értékajánlata. Orbán Viktornak is emlékeznie kell rá, hiszen lefényképezték az idézet előtt, amely pártja 1989-es kongresszusának a mottója volt. Az egykori fiatal demokraták az azóta eltelt 36 év nagyobb részét kormányon töltötték, és jutottak el oda, hogy a gyerekek törvényi védelmét a gyakorlatban semmibe veszik, ám a rá hivatkozást ürügynek használják a politikai érdeküket szolgáló Pride-betiltáshoz.
A legutóbbi rendszerváltás hajnalán valóban komikus volt, amikor megjelent az amerikai üdítőital, és rajta a jelzés: „Törv. védve”. Joggal szisszent fel az ember. Mi lenne, ha a paragrafusok a hatalommal szemben is védenék a kiszolgáltatottakat, óvnák a kirekesztéstől a kisebbségeket, és biztosítanák a szabad szót, szavazást és szerelmet? Akkor úgy tűnt, a magyar társadalom felsorakozik ezen elvek mögött mind a nyilvános térben, mind az 1990-es választáson.
A Fidesz döntése volt, hogy ezen a hétvégén újra a nyilvános kiállás erejét teszteljék a magyarok az alapjogokért. A Pride az évtizedek alatt rutinná vált, és úgy csökkent iránta a sajtó érdeklődése, ahogy a társadalom toleránsabb lett, míg – a Medián által is igazoltan – a népszerűségét vesztő Orbán fel nem ugrott a gyűlöletvonatra. Az egyetlenre, ami Magyarországon menetrendszerűen jár.
Címlapsztorink azt elemzi, hogyan változott a hétköznapokban a szexuális kisebbségek helyzete a kormányzati uszítás hatására. És külön Dossziéban foglalkozunk a gyerekvédelemmel, amit pajzsként tart maga előtt a Fidesz, de próbálja megakadályozni, hogy mögé pillantson bárki. Az állami hanyagság szinte felfoghatatlan, mivel épp a legsérülékenyebb élethelyzetben lévők ellátásán vágott a politika hatalmasat. A családjaikból kiemelt (vagy onnan elszökő) fiatalokat megnyugtató környezet és a szakemberek figyelme helyett a hajléktalanszállók ridegsége várja. És túl sokan kerülnek közülük felsőbb körök védettsége alatt álló predátorok kezébe. De közvetve a gyerekvédelemből is gúnyt űz az ország eladósítása, amelynek újabb lépéseit a Gazdaság rovat tárja fel.
A kormány akaratából védtelenek a humán tudományok is – ahogy arról a Magyarország rovat számol be –, és persze Budapest is, amikor Nagy Márton miniszter olyan elveket kér a fővároson számon, melyek alól önmagát egy vonással felmenti. Az pedig viccnek is rossz, hogy az egyetlen „védelmi intézkedés” keretében e héten rendőrök vonultak fel a nagyobb kereszteződésekben, hogy így reagáljanak egy háborúra, amit addigra a kormány nagy szövetségese már befejezettnek is nyilvánított.
És akkor ezen a ponton sóhajthatunk egy nagyot. És még egyet.
Kedd este úgy tűnik, Donald Trump vakmerősége nem indít be visszafordíthatatlan világpolitikai maghasadást. Sőt legalább rövid távon biztonságosabbá vált a Közel-Kelet, mert Irán nukleáris kapacitására hatalmas csapást mértek az amerikai bombák, és Trump az Izraelnek tett szolgálatért cserébe a támadások leállítására kötelezte Benjamin Netanjahut.
A sóhajtás után lélegzet-visszafojtva figyeljük annak a szekrénynek az ajtaját, amit hiába hajtanak be, állandóan felpattan, de most hátha sikerült egy különösen szerencsés taszajtással bezárni. Bár nem annak a háborúnak a lezárását ígérte Trump, amit önmaga eszkalált, de ebben az új világban ez is sikernek számít, ahogy a Fókuszban rovat bemutatja. Az európai vezetők igyekeztek is már a NATO-csúcs előtt kedvére tenni a nemzetközi és amerikai joggal mit sem törődő elnöknek. Hátha beleszeret az elismerésbe, és a másik háborúban is ráerőlteti a fegyvernyugvást mindkét félre. Unortodox, de hátha működik.
Egyedül a békemissziók önjelölt apostola téblábol az új nemzetközi térben, és készül hazai harcaira.
