szerző:
hvg.hu

Két hete hagyta jóvá a kormány a Fokozatváltás a felsőoktatásban című stratégiájához tartozó cselekvési tervet. Lépni márpedig azonnal kéne, mivel a bolognai átállással súlyos károk keletkeztek, az egyetemek épp a gazdaság számára legfontosabb szakok esetén küszködnek sokrétű problémákkal. A tanári kar elöregedett, a diákság nem kellően felkészült, az eszközpark elavult. Ezt nem a kormány kritikusai állítják, hanem maga a kabinet.

Lesújtó kormányzati elemzés eredményeit ismertette kedden a középszintű oktatási rendszerről az Mfor.hu, amely a nemzetgazdasági tárca által készített júniusi jelentéshez jutott hozzá. Az anyag legfontosabb megállapításai, hogy egyre kevesebben jelentkeznek a szakképzés bázisát jelentő iskolákba, de a beiskolázás nehézségei mellett a szakgimnáziumok, illetve szakiskolák megtartani sem tudják a tanulókat: ugyanis 11 éve nem látott mértéket öltött az iskolaelhagyás, lemorzsolódás. A hiány-szakképesítések esetében nem látszanak a hét éve bevezetett ösztöndíjak kedvező hatásai, nem jelentkezett több tanuló ezekbe a szakmákba.

Az oktatói gárda pedig nemcsak rohamosan öregszik, de a pedagógusi karon belül már a szakmai munkát veszélyeztető mértékben csökkent a középkorú és annál fiatalabb korosztályok aránya.

Az Mfor.hu-n idézett jelentés ugyan nem szól az oktatás egyéb területeiről, de nemcsak középszinten van baj: egy másik, a hvg.hu által kielemzett kormányzati anyag a felsőoktatással, azon belül a képzések, a hallgatók és az oktatók minőségével kapcsolatban is komoly aggályokat fogalmazott meg. Az Emmi oktatási államtitkárságának Fokozatváltás a felsőoktatásban című szakmai stratégiáját decemberben, a hozzá tartozó cselekvési tervet pedig két hete hagyta jóvá a kormány.

Bár a dokumentumot a törvényi előírásoknak megfelelően közzétették a kormányzati portálon, a benne foglaltaknak nem adtak nagy hírverést. Nem véletlenül: a 130 oldalas anyag finoman szólva nem fest pozitív képet a magyar egyetemek és főiskolák színvonaláról.

Szigorúbb felvételik jöhetnek

Az elemzés már a bevezetőjében fontos feladatként állapítja meg például, hogy az alapképzés nyújtotta tudásanyagot szinkronba kell hozni a társadalom és a gazdaság igényeivel. Merthogy most nincs így: a megrendelői oldal – vagyis a végzetteket alkalmazó cégek – részéről ugyanis az anyag szerint a képzések szerkezetét, tartalmát és minőségét, de még az oktatók felkészültségét is rengeteg kritika érte az elmúlt években. Baj van az összefoglaló szerint a diákanyaggal, vagyis a jelentkezőkkel is, ezért megfontolandónak nevezi a felvételi feltételek szigorítását, például kötelező emelt szintű érettségi és nyelvvizsga előírásával.

©

A legnagyobb gond az összefoglaló szerint a műszaki, természettudományos, matematikai és informatikai képzéseknél (rövidített nevükön MTMI-képzéseknél) tapasztalható, ahol az elmúlt évek adatai alapján a képzési területre jelentkezők és felvettek száma is folyamatosan csökken: 2015-ben például az összes jelentkező csupán egyharmada jelölt meg MTMI-s szakokat. Az alacsony jelentkezési arány miatt viszont a képzések többségének bejutási pontszáma rendkívül alacsony, nincs valódi verseny a bekerülésért,

"az így kialakult diákösszetétel pedig rossz hatással van az egyetemi oktatás hatékonyságára, és a tehetséges tanulók tanulmányaira is.”

És a negatívumoknak még nincs vége: óriási a lemorzsolódás is, a beiratkozott hallgatóknak jó, ha fele végzi el az alapképzést, ezzel pedig az állami erőforrások hatékony felhasználásának elve is sérül az (ön)kritikus anyag összeállítói szerint. (A lemorzsolódási arányok egyébként a magyar felsőoktatás egészét tekintve is mellbevágók: az alap- és osztatlan képzések esetén 36-38 százalék, szemben az EU-tagországok átlagos 25 százalékával. A stratégia ennek csökkentését a következő tíz év egyik legfontosabb elérendő céljaként határozza meg.)

A folyamatok az elemzés szerint ráadásul az ország általános gazdasági helyzetére is rossz hatással vannak: a felsőoktatás kibocsátása nemhogy a növekvő szakemberigényt nem követi, de

"az MTMI-végzettségű munkavállalók hiánya már-már a gazdaság stabilitását, illetve a továbbfejlődés lehetőségét veszélyezteti.”

A vállalati-munkáltatói igények negligálását támasztja alá a dokumentum szerint az is, hogy a gazdasági és társadalomtudományi szakok iránt „a munkaerő-piaci kilátásokhoz képest indokolatlanul magas érdeklődés mutatkozik”, a legjobb iskolai teljesítményű továbbtanulók fele pedig annak ellenére is ez utóbbi képzésekre jut be, hogy „a reálgazdaság megkívánta készségeket és tudást ott sok esetben nem sajátítják el”.

Bolognai baklövés

Nem jobb a helyzet a természettudományos képzéseknél sem: az MTMI-képzésekhez hasonlóan évek óta e szakok sem tudnak elegendő jelentkezőt vonzani. A megfelelő szakember-utánpótlás itt a terület korábbi sikeres működését, tudományos eredményességét és nemzetközi versenyképességét veszélyezteti. A bekerülő diákok felkészültsége itt is „meglehetősen egyenetlen”, a legtehetségesebb diákok szívesebben választják a nyugat-európai és amerikai egyetemek képzéseit.

A helyzet javításán az anyag szerint egyébként már a középiskolában el kellene kezdeni dolgozni: a tantervek felsőoktatási intézmények igényeit figyelembe vevő átalakításával, tankönyv- és taneszközfejlesztéssel és a kísérleti lehetőségek bővítésével. A természettudományos tanárképzés átalakítása mellett elengedhetetlen a már pályán lévő oktatói kar továbbképzése és innovatívabb pedagógiai módszerekre való áttérítése is, de az MTMI, illetve természettudományos jelentkezési arányokon javíthatna az anyag szerinte az is, ha különböző iskolán kívüli, ismeretterjesztő foglalkozásokkal már korábbi életkorokban felkeltenék a gyerekek természettudományok iránti érdeklődését.

A jelentkezési problémákon túl viszont a természettudományos oktatás színvonala is egyértelműen romlott az utóbbi években: a dokumentum szerint

a bolognai rendszerre való átállás átgondolatlanul, hirtelen történt, sok szakon csökkent az alapozó tárgyak oktatásának minősége, miközben túl sok ismeretanyag zsúfolódott a 3 éves képzésbe.

Mindezen túl a tudásanyag sem frissült megfelelő sebességgel, és az alkalmazott oktatási, számonkérési módszerek is elavultak: nemcsak a tanári magyarázatra építő frontális oktatásnak van még mindig indokolatlanul nagy szerepe az egyéni vagy csoportos gyakorlati órákkal szemben, de sokszor ez utóbbiak körülményei és felszereltsége is elégtelen – olvasható a jelentésben.  

Ugyanez igaz az informatikai képzések színvonalára és eszközeire is, pedig az anyag maga is elismeri, hogy „nemzetközileg versenyképes és a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő informatikaoktatás elképzelhetetlen egy a legmodernebb technikával nem rendelkező felsőoktatási intézmény esetében”. Az évek óta érvényben lévő beruházási stop a dokumentum szerint ezért különösen érzékenyen érinti e területet, így – 2,5 milliárd forintnyi EFOP-forrás bevonása mellett – annak feloldását javasolja.

©

Az MTMI és a természettudományos területen tapasztalt utánpótlásgondok az agárképzésben is észlelhetők: az ilyen szakokra jelentkezők száma nagyjából fele annak, mint amit a munkaerőpiac igényelne. Hasonló csökkenés sújtja az egészségtudományi – kiemelten az ápoló- és a szociális – képzéseket is: miközben a területen tapasztalható munkaerőhiány és elvándorlás ellensúlyozására jelentősen növelni kellene a jelentkezők létszámát, mert évek óta egyre kevesebben vannak.

Katasztrofális színvonalú oktatás

A hazai pedagógusképzés minőségéről az anyag meglepő módon nem szedi le a keresztvizet – ezt megtette helyette a 2015-ös PISA-teszt kudarcait elemző januári jelentés –, az egyetemi-főiskolai oktatás színvonaláról és módszertanáról azonban annál inkább. Az innováció teljes hiánya, a „teljesítmény-visszatartó és a szakmai ismeretek készségszintű elsajátítását nem segítő rossz beidegződések és pedagógiai gyakorlatok” mellett károsnak és minőségrombolónak tartja az anyag az oktatás túlzott kontaktóra-központúságát, és az önálló hallgatói munkavégzés alacsony arányát.

A részletes bírálatból szinte a teljes felsőoktatási rendszer válsága visszaköszön: a hallgatóknak rengeteg alacsony kreditértékű, minimális erőfeszítéssel elvégezhető tárgyat kell elvégezniük, amelyhez ugyanakkor magas oktatói óraszám párosul. Ez több szempontból is káros a dokumentum szerint:

  1. a hallgatót nem ösztönzi az egyéni munkavégzésre, és ezáltal a szakmát készségszinten elsajátító gyakorlásra
  2. az ebből fakadó „rohamvizsga”-tanulás, egy nap alatti felkészülés hatékonysága, pedagógiai értéke alacsony
  3. a magas oktatói kontaktóra szám miatt indokolatlanul magasak az oktatók terhei, ami
  4. elvonja az energiáikat a személyes mentorálástól, kutatási tevékenységtől és az önfejlesztéstől
  5. a kontaktórák magas száma többlet-infrastruktúrahasználatot generál
  6. a hosszú vizsgaidőszak kihasználatlan és túlterhelt ciklusokat okoz az infrastruktúrában, és a hallgatók, illetve oktatók életvitelében is.

A fentiek miatt a stratégia szerint a következő években mind a kontaktóra-hallgatói munkaóra, mind a szorgalmi időszak-vizsgaidőszak, mind az elméleti tárgy-gyakorlati tárgy viszonyrendszerét újra kell gondolni, de „az intenzívebb tanulási élmény, a gyakorlati készségelsajátítás és a munkaerőpiac által elvárt eredményszemlélet” szerinte a tantárgy- és kurzusközpontú oktatásszervezés felülvizsgálatát is megköveteli.

Az átalakításkor a dokumentum szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a hallgatók több mint fele a tanulás mellett dolgozik, ezért egyre nagyobb az igény a nem hagyományos képzési módokra. A 40 órás jelenlétet igénylő, nappali rendszerű alapképzés + mesterképzés + doktori képzés lineáris szerkezete viszont képtelen követni a megváltozott igényeket, így a nappali alapképzésre kialakított kapacitásokat célszerű kevesebb fizikai jelenlétet igénylő levelező-, illetve korszerű, digitális vagy online platformokon elérhető távoktatási kapacitásokká alakítani.

A dokumentum egyébként már bevezetőjében kiemeli, hogy a mostani 2020-ig tartó uniós költségvetési ciklusban lehívható fejlesztési források az utolsó esélyt jelentik Magyarországnak a versenyképes hazai felsőoktatás létrehozására. A javasolt változásokból belátható időn belül ugyanakkor aligha érezni majd valamit: a feladatok ütemezéséről pár hete elfogadott cselekvési terv szerint ugyanis a legtöbb kitűzést 2020-ra vagy még később kell teljesíteni.