Beszűkült tudatállapot, negatív spirál – a bullyinghoz hasonlít, amit a Coldplay-kivetítőn lebukott igazgató átél
Felvesz a kamera, amikor valami kínos dolgot művelük, majd még fel is kap az internet. A Coldplay-koncerten lebukó vezérigazgató története jól példázza, hogyan változhat meg valakinek egyik napról a másikra az élete a kéretlen nyilvánosság hatására. Milyen nagy lebukásokról tudunk még? Mit tehet az ember, ha lebénítja a jumbo screen, még akkor is, ha nem jár tilosban?
Kegyetlen dolog az internet, ami oda felkerül, soha többé nem tüntethető el – legalábbis a 2000-es évek második felétől kezdve biztosan mindenkit riogattak ezzel már az általános iskolában is. Mára inkább úgy tűnik, hogy a veszély nem magában a megjelenésben, inkább a viralitásban rejlik. Talán nincs az internetet napi szinten használó ember, aki ne értesült volna az Astronomer vezérigazgatójának szerencsétlen esetéről, amely felvet pár kérdést a csókkamera intézményéről, pontosabban arról, hogy helyes-e, ha tömegrendezvények random résztvevőit tesszük ki óriáskivetítőn a kitüntető figyelemnek. Felidézünk pár hasonló esetet a múltból, illetve szakértő segítségével arra is keressük a választ, milyen mentális terhet jelent egy ilyen eset.
Csókkamera-történelem
Legyen szó szinte bármilyen sportközvetítésről, garantált, hogy a közönséget is mutogatják, akár a hangulat érzékeltetése, a reakciók bemutatása miatt, vagy azért, mert kirívó valakinek a megjelenése, viselkedése. Hasonló a helyzet a könnyűzenei koncerteken is – már ahol van kivetítő –, ilyenkor a közönség, illetve maguk a kivetítettek gyakran átsiklanak a történtek fölött, vagy még örülnek is neki, hiszen éppen önfeledten buliznak.
A kivetítőn mutatott emberek jellemző viselkedése, hogy boldogan integetni, mutogatni kezdenek, és felhívják a jelenségre a körülöttük ülők figyelmét is. Vagy – ha korábban felkészültek erre az eshetőségre – különböző feliratokat mutatnak fel, esetleg csinálnak valami idiótaságot. Általában ártalmatlan az egész intézmény és szituáció – kivéve, ha éppen tilosban jár az ember, vagy olyan dolgok derülnek ki róla, aminek nem kellene, és ráadásul az internet még fel is kapja az egészet. Ahogy az történt az Astronomer házas vezérigazgatójával, aki egy beosztottjával folytatott titkos viszonyt. Miután a Coldplay-koncert óriáskivetőjén fény derült erre, Andy Byront előbb felfüggesztették pozíciójából, majd önként le is mondott arról.
Nem teljesen egyértelmű, hogy a csókkamera intézménye honnan indult, korábban egy sporttal foglalkozó szakportál arra jutott, hogy az 1980-es évek Los Angeleséből indult a történet. Azon belül is a Dodgers baseballcsapattól, amely ekkor döntötte el, hogy egy nagy és színes kivetítőre van szüksége a stadionban.
Ennek köszönhetően született meg a Diamond Vision. A Mitsubishi Electric által gyártott és állítólag 3,5 millió dollárért elkészített 6× méteres kivetítő 1980-ban debütált egy All-Star-meccsen. Ahhoz, hogy a rajongók lássák a mérkőzés állását – valamint a tömegfelvételeket az ünneplő, éljenző és csókolózó emberekről –
kilenc kezelő kellett, akik egy űrtechnológiát idéző számítógépes vezérlőt használtak a vizuális csoda életre keltéséhez.
Az emberek imádták, a hype-ot jól mutatja, hogy 1986-ban a baseball legfelsőbb ligájában szereplő 26 csapat közül 14-nek volt hasonló óriáskivetítője. A problémát ekkor nem a csókolózás jelentette, hanem a középső ujjak felmutatása – legalábbis a Mets és a Yankees meccsek közbeni szórakoztatásért egykoron felelős John Franzone visszaemlékezése szerint. A kilencvenes évekre mégis szinte minden arénában megjelent a technológia, és ahogy Franzone felidézi, a csókkamera kézenfekvő, könnyen kiaknázható eszköz volt a szervezők és a nagyérdemű szórakoztatásáért felelők munkájában. Nem kellett hozzá más, csak egy kamera, egy romantikus szám és egy szívet formázó keret a képernyőn.
A csókkamera hamar a popkultúra része lett, és ezzel a nagy nyilvánosság előtti kínos szituációk is elkerülhetetlenné váltak.
Büszkén hirdeti magát Budapest legelőkelőbb éttermei közt a Nobu, az étterem alapvetés a világsztárok között is. Most betekintést kaptunk arról, hogy az alapító Nobuyuki Matsuhisa szellemében hogyan készül náluk a japán konyha egyik legegyszerűbb, mégis legelőkelőbb fogása, a szasimi.