Egy tó, két világ – a NER lankadatlan kedvvel lakja be a Balatont, de Zimmer Feri szilárdan tartja magát

Tüntetést tartott a napokban a Magyar Kétfarkú Kutya Párt Balatonalmádiban, egyebek mellett a tópart átgondolatlan, megalomán NER-es fejlesztései ellen tiltakozva. A demonstrálók elrettentő példaként hozták fel a saját „vészhelyzetüket”: szerintük Almádiban az új lakóparkok és Mészáros Lőrinc luxusszállodájának ivóvízigénye annyira túlterheli a hálózatot, hogy a nyári csúcs idején a város egyes részein alig folyik víz a csapokból.

Mindebben kicsiben benne van a Balaton utóbbi 10-15 éve. A tóparti települések többségén sok jele van a fejlődésnek: lakóparkok, apartmanházak, boltok épülnek, szállodák újulnak meg, kikötők, sőt új településrészek születnek. Csakhogy ezek egy része társadalmi, szakmai egyeztetéseket megkerülve, állami-hatósági hátszélben, egy szűk tulajdonosi kör céljait, és nem a régió érdekeit szem előtt tartva jön létre, sokszor mit sem törődve a káros mellékhatásokkal. Sokan tiltakoztak például korábban Balatonfenyves új kikötője ellen, mert – meglehet, nem teljesen ok nélkül – attól tartottak, hogy a mintegy 500 méteres mólók miatt felgyorsulhat a partszakasz iszaposodása. Azok a keszthelyiek is hiába háborogtak, akik szerint a Tiborcz-közeli körnek nem kellene teljesen beépítenie lakóparkokkal a valamikori Zalatour-kemping vízparti területét. Szántódon a parti látképet jelentősen átrajzoló, ugyancsak NER-kötődésű óriási Balaland Hotel borzolta a kedélyeket, Földváron pedig a strandot kettévágó – erősen vitatott jogi hátterű – kikötő.

Sokat elárul a feszültségekről és a bizalmatlanságról, hogy a – parti sétányok hosszának összességét 66-ról állítólag 95 kilométerre növelő –

Vízparti terv nevű szabálycsomag, amely a kormányzat szerint a partok védelmét szolgálja, több civil szervezet szerint éppen ellenkezőleg, kétes beruházásokat segíthet.

Az utóbbi évek tapasztalatai alapján aligha ok nélküli a civilek fenntartása: míg a vitatott óriásberuházásokat zavartalanul végigvitték, az állami szigor leginkább abban nyilvánult meg, hogy a helyi hatóságok kíméletlen harcot hirdettek az évtizedek óta a nádasokban álló keskeny bejáróstégek ellen, amelyeket egy-egy utca nyaralóinak tulajdonosai generációk óta használnak.

Elbontott stég Szántódon

Lakos Gábor

Tényleg ugyanolyan drága, mint Horvátország?

A nyári vakáció idején persze mindez nem nagyon látszik. Az egyes beruházások kétes hátteréről, kockázatairól mit sem tudó nyaralók pusztán a látvány alapján azt konstatálhatják: a tópart egyre szépül, mind több a modern létesítmény, bővül a szolgáltatások köre. Más kérdés, hogy sokan kénytelenek csak a látvánnyal beérni. Ahogy megannyi régi balatoni vitorlázó számára reménytelen bejutni a kikötőkbe, mert nincs pénzük az egyre dráguló, jobbára évi 1–1,5 millió forinttól induló helybérletre, úgy

elérhetetlenek az átlagmagyar számára az új építésű apartmanházak, hotelek.