Hvg.hu: Lázas keresés folyik az ellenzéki oldalon, megjelent az úgy nevezett "új ellenzék", amiről senki nem tudja, hogy micsoda, ön az egyik arca ennek. Mit lehet erről mondani, van-e ilyen, vagy csak a tüntetések miatt tűnik úgy, hogy létezik? Formálódik-e valami a háttérben?

Lukácsi Katalin: Amikor a választások előtt a Viszlát, kétharmad! kezdeményezést csináltuk több civil szervezettel együtt, kaptuk a megjegyzéseket, hogy mivel megnevezzük az esélyes ellenzéki jelölteket, ezzel politikát is csinálunk. Felmerülhet kérdésként, hogy a média találja-e ki az új ellenzéket, vagy az dörömböl az ajtón? Mert a harmadik kétharmados fiaskó új kérdést szegez az ellenzéki szereplőknek, hogy hogyan tovább, mert így nem mehet tovább. Nehéz helyzetben vannak, ahogy a pártfüggetlen ellenzéki civilek is, mert egyedül sem megy, a pártokkal sem megy. Olyan feladvány van előttünk, amiről nem tudni, hogy meg tudjuk-e oldani egyedül. Egyre többen beszélnek arról, hogy kétpártrendszerré kell tenni a mostani rendszert, ez lenne az új taktikánk. Két reális út áll előttünk: az egyik, hogy épül egy mozgalom, amely becsatornázhatja az ellenzéki pártokat, elszipkázhat tőlük szavazókat, a másik pedig, hogy megerősödik az egyik ellenzéki párt, ami más pozícióból tárgyal a többivel.

Hvg.hu: Márki-Zay Péter ellenzékváltó hangulatról beszélt, és ott vannak még a parlamenten kívüli pártok, a Momentumra gondolok, amely a tüntetésekre is rátelepült, még ők is megerősödhetnek.

L. K.: Én rájuk szavaztam listán hosszas gondolkodás után, és egyáltalán nem bántam meg, függetlenül attól, hogy nem jutottak be. Nekem szimpatikusabb lenne, ha ők erősödnének meg, nem a Jobbik. Még a Jobbikot is felhúzhatná egy valamiféle 21. századi pártok koalíciója.

Reviczky Zsolt

Hvg.hu: Olyan elképzelések is vannak, épp Jávor Benedek beszélt erről, hogy egy választási ernyőszervezetre lesz majd szükség, illetve hogy össze kell dolgozni a parlamenten kívüli és parlamenti ellenzéki erőknek. A két oldal mintha tudna ugyanabba az irányba haladni, még ha szembenállni is látszik egymással.

L. K.: Mindenkit, így magamat is óva inteném attól, hogy reményvesztetté váljon, mert már most 2022-re kell koncentrálni. Mert ha ugyanilyen felállásban vágunk neki, akkor nem hogy kormányváltást nem fogunk elérni, de a negyedik kétharmadot sem fogjuk tudni megakadályozni. Az igazi cél az ellenzéki kétharmad, mert csak ezzel lehet a NER-t lebontani, és ehhez egy teljes újragondolás szükséges. Nincs szükség még egy 25. pártra, hanem egy olyan mozgalomra, amely lendületet tud adni, és azt a pártok becsatornázhatják. Csak most nincs meg ez a lendület. Lenyelhetetlen-kiköphetetlen falat nekünk a parlamenti ellenzék, ami megbukni sem tud, győzni sem tud.

Hvg.hu: A tüntetők, az emberek mit várnak most, mit akarnak elérni? Elég tarkának tűnik a kép.

L. K.: A vágyak a politikai realitásérzéktől is függnek: új választást vagy a kormány leváltását – ennek nincs realitása. De sokan mondják, én is, hogy valamiféle új polgárikörök-szerű szerveződés kell. És Debrecenben pontosan ezt tapasztaltam, összejönnek pártok, aktivisták, beszélgetnek arról, hogy mi a helyzet a városban. A vidékről érkező megújulásban tényleg hiszek. Itt Budapesten nem jutottunk egyről a kettőre, de vidéken sokkal jobban érzik a NER fojtogató légkörét, hogy más nem rúghat labdába, csak az, aki a Fideszhez kötődik. Ott tehát sokkal nagyobb lehet az elégedetlenség, jobban működhet az összefogás, de nem tartalmatlan módon, hanem egyenrangú partnerekként, témák mentén szerveződve lokálisan. Fontos a sajtó helyzete, a SzabadPécs kezdeményezése, és tudom, hogy Debrecenben is szerveződnek ugyanígy, egy önfinanszírozású független sajtóorgánum létrehozásáért.

Hvg.hu: Tehát épp a vidék, amire azt mondják, hogy ott az emberek jobban meg vannak félemlítve, épp ott lehet nagyobb az elkeseredés? Ott lehetnek aktívabbak az emberek, míg Budapesten jobb a helyzet, és kevésbé indult be az ellenzéki aktivitás?

L. K.: Budapesten azt hiszik az emberek, hogy jobban ráérnek, itt nagyobb a szabadság, itt úgy érzik magukat, mint Európában bárhol. Jobban elvannak önmagukban, vidéken pedig már nincs vesztenivalója annak, aki kitartott eddig az ellenzékiek mellett: többet már nem veszíthet. És jobban hajlik arra, hogy összefogna a többiekkel, mert ez így nem mehet tovább, el kell költözni, a gyerekeinek, unokáinak olyan élete lesz, amit nem szeretnének nekik. És jobban is ismerik egymást, nagyobb a bizalom a másik iránt. Budapesten kevésbé tudnak a pártaktivisták egymásban megbízni, nagyobb a tét, vidéken ez máshogy van.

Reviczky Zsolt

Hvg.hu: Mennyire valós a Fidesz bosszújától való félelem? Reális a veszély, vagy a tétlenség, vagy a lustaság indokaként lehet felhozni a félelmet?

L. K.: A magyar történelemben ennek hagyománya van, és nehéz megmondani, hogy ebben mennyi a ráció, mert én hiába mondom azt, hogy semmi félnivalód nincs, attól még gondolhatod azt, hogy de van, amire az ellenzéki pártok is rá szoktak játszani, és akkor ez egy önbeteljesítő jóslattá válhat. Ezért is fontos a jászberényi Katona Attila története, akit azért bocsátottak el, mert részt vett az egyik tüntetésen, és mi erről beszéltünk a második tüntetésen, ő ettől felbátorodott, érezte, hogy mögötte áll a tömeg, és amikor a főnöke azt kérte tőle, hogy közös megegyezéssel legyen vége a munkának, akkor ő azt mondta, hogy nem, ezt nem fogadja el. És másnapra a főnöke átértékelte az egészet, és mégsem rúgták ki. Annyiban biztos volt szerepe a kiállásunknak, hogy megerősítettük Attilát. És nem muszáj mindig egy tüntetés, egy helyi szervezet, közösség is megerősíthet, aki utánad nyúl, segít.

Hvg.hu: Az is beszédtéma mostanában, hogy az ellenzéknek bojkottálnia kéne a parlamentet, nem kéne beállni a Fidesz mellé díszletnek.

L. K.: Pápay Györggyel és Vágó Gáborral értek egyet ebben, fel kell venni a mandátumokat, a képviselői igazolvány sok ajtót megnyit, így jött létre az Elios-bizottság Kecskeméten, segíthet a civilek közreműködését, és lehet, hogy nem változtathat a kormány működésén, de az sem, ha nem ülnek bent. Orbánt nem zavarnák az üres padsorok, de a propaganda nyomhatná ezer csövön, hogy az ellenzékiek semmirekellők, nem dolgoznak, cserbenhagyták a szavazóikat, remek támadási felület lehetne. Ami a döntő kérdés, az az, hogy az ellenzék ne gubózódjon be a parlamentbe, az nem elég. Kapcsolatban kell lenni a parlamenten kívüli erőkkel, ki kell mozdulni, építkezni kell.

Hvg.hu: A KDNP-ből vált ki 2017-ben, vannak még kapcsolatai onnan, szokott értesülni az ott zajló dolgokról? Mennyire támadják onnan, árulónak tekintik?

L. K.: Abszolút árulónak tartanak, nagyon szőrmentén vannak kapcsolataim, ezeket ők szakították meg velem, nem én. Nem hívnak olyan közösségekbe, pedig én mindig nagy tisztelettel beszéltem a pártról és az IKSZ-ről is. Volt egy jó élményem is, az Echo TV-be hívtak, hogy Nacsa Lőrinccel vitatkozzak, aki az IKSZ vezetője, és teljesen kulturáltan tudtunk vitatkozni, a műsorvezető korrekt volt mindkettőnkkel. De a politikai kultúránk éretlen, én markánsan kritizáltam a KDNP-t, amit ők pedig nem tudtak megemészteni, és árulónak minősítettek, holott akkor lettem volna áruló, ha ott bent maradok, és ott próbáltam volna megosztani őket. Bosszúval még nem találkoztam, de olyan nagyon sok mindennel nem is lehet támadni.

Reviczky Zsolt

Hvg.hu: Az ellenzéki oldalon vannak pártok, akik nem nyilatkoznak kormánybarát sajtónak, azt a propagandagépezetnek tekintik. Nem tartott attól, hogy egy Echo TV-s meghívás kockázatos, mert kiforgathatják a szavait?

L. K.: De, mindig nagy vívódás ez, volt már karácsonykor egy nagy szereplésem Jurák Katával, amin vívódom most is, hogy annak mi értelme volt. Én sem vállalok el mindent, de azt gondolom, hogy az Echo TV nézői között is vannak olyanok, aki, ha látják, hogy itt egy ellenzéki, nem eszik emberhúst, nem egy őrült, akkor meggondolhatják a dolgokat, tehát ebben van egy missziós jelleg is. Most adtam interjút a szintén Echo TV-s Informátornak, ott félek, hogy ki fogják forgatni a szavaimat, de csináltam róla hangfelvételt, hogy ha bármi manipuláció van, tudom bizonyítani.

Hvg.hu: Közismert, hogy ön katolikus. Van olyan missziója, hogy megjelenjenek az egyházon belüli liberálisabb, modernebb hangok, és az egyház ne kötődjön annyira az államhoz?

L. K.: Gondolkodom, hogy olyan mozgalmat hozzak létre, nem is a katolikusokon, hanem a keresztényeken belül, ahol lehet beszélni közéletről, politikáról. Nem muszáj beállnia egy párt mögé egy egyháznak, és sok keresztény keres meg, hogy számukra lelkesítő az én szerepvállalásom, megmutatja, hogy nemcsak egyféleképp lehet hívőnek lenni. De ez is egy útkeresés most a sok közül. Megosztott a katolikus egyház, most először nem adott ki körlevelet a választások előtt, meg arról sem, hogy szavazásra buzdítsa a híveket – azért, mert a püspöki kar is megosztott, vannak a kormánnyal szimpatizáló, illetve nem szimpatizáló tagok, a bíboros úr sem osztatlan híve a kormány által képviselt stílusnak. Hallottam megfélemlítésekről, letiltanak nyilatkozatról papokat, újraéljük a '89 előtti rendszert. Ahogy az ellenzéki erőket sem lehet egyedül hagyni, a papok mögé is fel kell sorakozzanak a hívek. Egy püspök, egy pap is bátrabban elmondja a véleményét, ha érzi a közössége támogatását. Ki kell állni, az egyház erkölcsét megmentve, hogy nem adtuk el a lelkünket a hatalomnak.

Hvg.hu: Mit gondol, lenne-e tere, elég követője Magyarországon egy modernebb, nyitottabb kereszténydemokrata pártnak?

L. K.: A KDNP példájából okulva én ódzkodnék attól, hogy a keresztény szót beemeljük egy párt nevébe, az lenne a fontos, ha tartalmában keresztény lenne, hívő keresztények alkossák. Sokkal hitelesebb az, ha a tetteim, megnyilvánulásaim keresztények, mint ha a nevemben vagyok csak az, de különben szégyent hozok az egyházamra. Márki-Zay egy új jobbközép pártot látna szívesen, de a Fidesz is ezt fojtaná el a legjobban, mert az ő szavazóira törne, mint a Tyrannosaurus rex a gyermekeit, úgy védelmezné a híveit, ha megjelenne egy ilyen párt. Nem kell egy újabb párt, a mozgalomból kinőhet valami, de ehhez rengeteg pénz, munka, energia kell, és egy csomó kamikaze-ember. Ha kinőne egy hiteles jobbközép szereplő, amely a baloldali pártokat is integrálni tudná, és a Fidesztől is tudna szavazókat elvenni – erre a szerepre lehetne jó egy tartalmában kereszténydemokrata párt. Mert a kereszténydemokrácia nyitott a baloldalra is, és a jobboldalra is.

Reviczky Zsolt

Hvg.hu: Ha most belegondol, mit fog tenni az elkövetkezendő 1-1,5 évben, mit lát? Hogyan képzeli a nagyon közeli jövőt? Szerveződés, médiaszereplések, mozgalmi munka?

L. K. Csak médiaszerepelni nem akarok, annak semmi értelme nincs, ezt láttuk az elmúlt nyolc évben. Kipróbálnám magam a politikailag aktív közösség szervezésében, mert ez a legnagyobb szolgálat, amit a hazának tehetnék. De egzisztenciálisan nagy kérdés, hogy augusztusig van ösztöndíjam, hogy utána mit csinálok magammal, nem tudom. A szüleimre támaszkodhatok egy ideig. Aztán elhelyezkedhetnék a munkaerőpiacon, bár már rajtam van a kereszt, hogy én vagyok az ellenzéki aktivista, hova tudok elmenni – és amellett mozgalmat építeni nehéz. Nem akarom eladni a lelkem, nem akarok lemondani az ambícióimról sem, és tudom, hogy vannak olyan adottságaim, amelyek pontosan jól jönnének az ellenzéknek, és nem akarom őket ettől megfosztani.

Hvg.hu: A szülei baloldaliak, ateisták. Ők mit szólnak ahhoz, hogy bekerült az országos politika körforgásába?

L. K.: Nagyon büszkék rám, most egy oldalon vagyunk, de vannak vitáink. Anyukám a jászjákóhalmai MSZP elnöke, bár elkomolytalankodta a dolgot, neki köszönhetően nem volt ellenzéki szavazatszámláló a faluban, tehát a saját házam táján is söprögethetnék, hogy minek köszönhető a kétharmad. Mindig nézik a szerepléseimet, és értékes véleményével mindig visszajelez. Már megemésztették, hogy megkeresztelkedtem, és látják, hogy ezt hitelesen élem ezt meg. Nekik nem a KDNP-ből való kilépésem volt a nagy izgalom, hanem a belépésem. Kritikusak velem, elmondják, ha valamit rossznak látnak, ezért jelent sokat a támogatásuk.