szerző:
HVG

Miközben a közvélemény-kutatási adatok szerint a Fidesz népszerűbb, mint valaha, Balázs Péter egykori uniós biztos és külügyminiszter a rendszer külső és belső repedéseiről, s már a Fidesz utáni idők forgatókönyvéről beszél.

Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Friss cikkek a témában

HVG: Mennyire látja reálisnak, hogy minden nyerhető választókerületben egyetlen ellenzéki jelölt álljon szembe a Fidesszel a választásokon?

Balázs Péter: Érik a pártokban a felismerés, hogy ez az egyetlen járható út, és vannak látható jelei is. Lehet bírálni a pártokat, de azért azt mindig el kell mondani, hogy nehezített pályán játszanak. Hiszen a ma is folyvást alakuló pártstruktúrában nagy szükség lenne az első fordulóra. Ezen a pártok begyűjthetnék a listás szavazatokat, az egyezkedést pedig – már a pontos eredmények ismeretében – a második fordulóra lehetne hagyni. Most azonban szinte a sötétben tapogatóznak.

Mit gondol, Karácsony Gergely képes lesz összefogni az ellenzék nagy részét?

Nagyon örülök, hogy vannak olyan fiatal politikusai az ellenzéknek, mint Karácsony. Jó párost alkot Kunhalmi Ágnessel. Személyük garancia arra, hogy nem ismételjük meg a múlt hibáit. Hasonlóan hiteles politikusokat látok az LMP élén is. Kár, hogy be vannak szorítva a választási törvény adta szűk mozgástérbe, és kénytelenek egymással konkurálni, ahelyett hogy minden erejüket a közös célra, a kormány leváltására összpontosítanák.

Balázs Péter. Orbán trükkjei nem hosszú életűek
©

Ön is szóba került ellenzéki miniszterelnök-jelöltként. Mit gondol, hárul még önre feladat a magyar belpolitikában?

Én most a minél nagyobb választói aktivitásért küzdő V18-ban látok a magam számára feladatot. Meg kell őriznünk azt a sikerünket, hogy a legkülönbözőbb politikai nézetű, egykor kormányzati felelősséget viselt embereknek sikerült egy asztalhoz ülni és közösen gondolkodni az ország jövőjéről.

Netán közös kormányzásra is készülnek?

Kormányra pártok készülhetnek, a V18 mögött nincs párt. De a Fidesz bukása utáni átmeneti időben a jövőbe mutató fiatal erőknek szükségük lehet a tapasztalatunkra.

Van önök közül valaki, méghozzá az egykori szocialista miniszter, Lévai Katalin, aki nem az összefogásban gondolkodik. Mit szól ahhoz, hogy új pártja minden körzetben indítana jelöltet?

Minden ilyen csak ront a helyzeten. Lévai Katalin lépése szembemegy azzal, amit a V18 célul tűzött ki, ezért közös megegyezéssel kivált a körünkből.

©

Sokan vélekednek úgy, talán nem alaptalanul, hogy Orbánt nem ez az ellenzék fogja leváltani, s Orbán a jelenlegi ellenzékével együtt tűnik majd el, ha eljön az ideje.

Egyelőre egyik ellenzéki párt sem képes arra, hogy, miként a Fidesz, begyűjtse a saját oldalának emblematikus pártjait és azok szavazóit. Talán nem is baj. Ha egy párt túl nagyra nő, elkezd hasadozni. Ez látszik a Fideszen is. Számos régi frontember, olyanok, akikben volt műveltség, ízlés és humor, Martonyi Jánostól Rockenbauer Zoltánig, szép csendben eltűntek.

Nem természetes lemorzsolódásról van szó? Hiszen nem alkottak belső ellenzéket.

Ők valóban a jobbra csúszó Fidesz másik szélére kerültek. De Orbán hiába épít bástyákat saját hatalmának védelmére, ezek nem örök életűek, a belső vagy a nemzetközi helyzet váratlan változásai egy pillanat alatt ledönthetik. Két ciklusban ráadásul még a legjobb kormány is megfárad, hát még a rossz, mint Orbáné.

Pedig jól feltalálják magukat a kül- és belpolitikai konfliktusokban is.

Az eseményekre adott rövid távú válaszaik – számukra – többnyire hasznosak. Ezt hívják populizmusnak, megérteni, hogy abban a pillanatban mit akar hallani a választó.

Nem ez maga a politika?

Az én fogalmaim szerint a politikai felelősség leginkább a szülői szerephez hasonlítható. Nehezebb iskolába íratom a gyereket, sportoltatom, nyelvekre tanítom, egyszóval felkészítem az életre, még ha ez néha konfliktusokkal jár is. A rossz szülő olyan, mint a csak vasárnapi apuka, aki a gyerek pillanatnyi szeretetét akarja megnyerni, nem a jövőjét építeni. Orbán trükkjei nem hosszú életűek. Bukásra ítélt az a gazdaságpolitika, amely kiiktatja a versenyt. A kivételezett cégek elkényelmesednek, a nemzetközi porondon labdába sem rúgnak, közben pedig agyonnyomják azt a magyar közép- és kisvállalkozói réteget, amiből ki kellene nőniük a nagyobb innovatív vállalkozásoknak, mint például Finnországban a Nokia.

©

A szocialista–liberális kormányzás alatt sem nőtt ki a magyar Nokia, akkor sem volt tiszta a közbeszerzés, talán ezért nincs elemi erejű felháborodás a Fidesszel szemben.

Egy szóval sem dicsértem a korábbi „elmúltnyolcévet”, akkor sem, ha némi részem nekem is volt benne. A Medgyessy- vagy a Bajnai-kormányban azonban megvolt az igény a leszámolásra a korrupt gyakorlattal, de egyiknek sem adatott rá elég idő. A fő gond, hogy egyik rendszerváltás utáni kormány sem volt képes össznemzeti program alkotására arról, mit is akarunk kezdeni az uniós tagsággal. Milyen irányokban fejlesszünk, mire költsük el a leghatékonyabban az uniós milliárdokat? Ma nemcsak a gazdaság csúszik lefelé a lejtőn, hanem a társadalom is robog a katasztrófa felé, mégpedig a humán tőke felelőtlen elpusztítása miatt. A radikális forráskivonás az oktatás, az egészségügy és a szociálpolitika területéről, összekapcsolódva a foglalkoztatási és megélhetési gondok miatti elvándorlással, időzített bombaként ketyeg.

Nem láttunk még diktatúrát megdőlni a rossz egészségügy miatt, vagy mert egyentankönyvből kellett tanulni. Egyébként pedig számos térségbeli országban hasonló az elvándorlás.

A szocializmus évtizedeiben valóban sok minden eltűréséhez hozzászoktunk. De vajon hány embernek kell még meghalnia a sürgősségin, hogy a társadalom azt mondja, elég? Ez egyszer bekövetkezik. Az elvándorlás mérete már a háborús emberveszteségekhez hasonlítható, és leginkább az Orbán-kormány idején lódult meg. Aminek a verseny kiiktatása és a humán tőke elpusztítása mellett a harmadik legfőbb bűne, hogy nemzetközi elszigeteltségbe kormányozta az országot.

Még az EU-n belül is vannak Orbánnak szövetségesei, így a visegrádi 4-ek.

A V4-ek olyan baráti klub, amelynek nincs struktúrája, költségvetése, intézményei. A működése ezért attól függ, vannak-e olyan témák, amelyekben az aktuális miniszterelnökök egyetértenek. Jelenleg Lengyelország tekinthető Magyarország szövetségesének, a szlovákok és csehek bölcsebbek, nem rajonganak az izolacionista elképzelésekért. Orbán politikája modellválasztás is, méghozzá a nyugati helyett a keleti modellé, az átláthatatlan közéleté, az oligarchákra támaszkodó gazdaságé.

Orbán gondolatai azért Európa több demokratikus államában sem számítanak eretnekségnek. Nem egy nagy nemzetközi trend előfutára?

Tény, hogy Trumpot megválasztották, többséget kapott a Brexit, az AfD bekerült a német szövetségi parlamentbe, erősödik a francia Nemzeti Front. Csakhogy eddig kevés helyen jutott hatalomra az efféle politika, és ahol meg is történt, például Ausztriában vagy az Egyesült Államokban, azt látjuk, hogy az intézmények normái nem engedik kibontakozni őket. Trump veszélyes tanácsadóit például egymás után tették lapátra. Magyarországon viszont nem gyökeresedett meg a demokrácia önvédelmi rendszere. Be kell vallanom, nem gondoltam volna, hogy a magyar társadalom ilyen könnyen engedi el a szabadságát. Ideje felébredni!

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!