Az Orbán-kormány brüsszeli taktikáját pontosan írta le Judith Sargentini két hete a hvg.hu-nak adott interjúban. A Fidesz tehát lép kettőt a jogállamiság felszámolása felé, majd hosszas uniós alkudozás, jogászkodás és pereskedés végén visszalép egyet. Az elmúlt nyolc év során számtalan alkalom láthattuk ezt a kettős tánclépést. Európa kikelt a médiatörvény, a bírák nyugdíjazása, az egyházi törvény vagy a reklámadó kapcsán, majd Orbánék visszakoztak kicsit az eredeti cél megtartása mellett. A sok kis lépésből pedig összeállt az „illiberális demokrácia”, amelyet az Európai Parlament ezen a héten hatalmas többséggel ítélt a jogállamiságot súlyosan megsértő rendszernek.
MTI / EPA / Patrick Seeger
A jövő héten kezdődő parlamenti ülésszaktól is azt vártuk, akkor újabb súlyos döntések sora következik, amellyel tovább korlátozzák a bíróságok függetlenségét, a tudományos élet szabadságát, a média működését, az önkormányzatiság elvét. Valamint a békemenetnek beígért „elégtétel” is formát ölt. Pontosabban a nyári figyelmeztető lövések után kiterebélyesedik.
A magyar kormány és az unió közös táncrendje a következő volt:
- Kettőt előre,
- kölcsönös kiabálás,
- közös jogászkodás,
- egyet hátra.
Most viszont az egész felett ott lebeg a 7-es cikkely szerinti eljárás. Vagy ami még fontosabb: az Európai Néppárton belüli kétharmados támogatás a Fidesz politikájával szemben. Az uniós folyamat kiszámíthatatlan, a szankció pedig felettébb esélytelen, de ettől még a magyar kormány megfigyelés alatt áll.
Ha szigorítanak a civilek elleni törvényeken, a paragrafusok erejével igyekeznek véget vetni a kritikus újságírásnak, vagy bedarálják a tudomány és felsőoktatás további intézményeit, Európa reagálni fog. És mostantól minden budapesti döntés a Sargentini-jelentés fényében lesz megítélve. Lám, mennyire igaza volt a zöldpárti képviselőnek és a dokumentumot megszavazó széles néppárti többségnek?!
Vagy esetleg ellenkezőleg: nicsak, Orbánék aláírják a CEU megmaradását Budapesten! Jé, elfogadják az Európai Unió Bíróságának döntését arról, hogy a Stop Soros- törvényben újraszabályozott menedékjog nem összeegyeztethető a közös jogi előírásokkal!
Orbán Viktornak választania kell, hogy mit érez fontosabbnak:
- megpróbál a Néppárttal megharcolni, hogy tagsága fennmaradjon,
- vagy inkább csinál Magyarországon, amit csak akar, és elengedi a Néppártot.
A kettő együtt nem fog menni. Orbán néppárti kritikusai és szövetségesei is a budapesti jeleket fogják figyelni ahhoz, hogy a Fidesz ellen vagy mellett tudjanak érvelni. Ez pedig a kettős beszéd végét jelentheti Orbán Viktor számára. A kormányfő által megcélzott európai szerep azzal jár, hogy reflektorba került. Választhat, mit képvisel itthon és külföldön: a liberális demokrácia lerombolóját a szélsőjobb tapsától kísérve, vagy a néppárti vonalat hazai durvulás nélkül.
Mi magyarok pedig ki vagyunk szolgáltatva annak, hogy Orbán miként dönt, milyen üzenetet akar küldeni Európába. Az unió ilyen téren nyújthat védelmet a magyar állampolgároknak, vagy ellenkezőleg: a Néppártból való kiszorulás miatt lehet gyorsítója is a jogállam teljes leépülésének.
A Sargentini-jelentés mögött álló néppárti képviselők működhetnek fék gyanánt egy más ellensúlyt már nem ismerő rendszerben. Vagy Orbán úgy dönt, a jobbközép elvárásai is meghaladják azt, ami engedményt még tenni hajlandó.
A jövő héten kezdődő törvényhozási ülésszak hamar választ ad majd a kérdésre.
