Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Megcsörren a telefon, és a várva várt állásinterjú-lehetőség hallatán görcsbe rándul a jelentkező gyomra. Noha ez a természetes reakció, mégis érdemes kigondolni, hogyan lehet a stresszfaktort kiszűrve úgy felkészülni a felvételi beszélgetésre, hogy a jelölt biztos befutó legyen. Mit ne ejtsen ki a száján a pályázó? Tippek.
|
|
Többször írtunk már arról, hogyan érdemes felkészülni az állásinterjúra, ahogy arról is szó esett, hogyan illik felöltözni, mit célszerű hangsúlyozni és mi az, amiről legjobb, ha hallgat a pályázó. Ezúttal néhány, az állásinterjún kerülendő mondatot gyűjtöttünk össze.
„Fáradt vagyok, egész éjjel nem aludtam!”
Nem vet jó fényt a jelentkezőre, ha kiderül, hogy az állásinterjút megelőző éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludt. Ilyenkor egyből adódik a kérdés: mit csinált, ha nem nem tudta kipihenni magát? Bulizott? Annyira izgult, hogy nem jött álom a szemére? Esetleg egész éjjel sírt a gyerek? Az első magyarázatból arra következtethet az interjúztató, hogy a jelentkező imád bulizni, gyakran éjszakázik, emiatt viszont másnap fáradt, nem tud koncentrálni a munkahelyén, vagyis nem teljesít megfelelően. Ha az állásinterjú okozta izgalom a kialvatlanság oka, felmerül a kérdés: vajon miért izgul a jelölt? Talán titkol valamit? Fél, hogy a leendő főnök megszorongatja az állásinterjún? Ha pedig kisgyermekes munkaerőről van szó, a munkaadók egy része bepánikol, mondván, ha a jövőben sokat éjszakázik az illető, bírja-e a majd a hajtást.
|
| Fotó: sxc.hu |
„Tetszik a nyakkendője. Hol vette?”
Akad álláskereső, aki azzal igyekszik jó benyomást kelteni - vagy éppen leplezni bizonytalanságát, izgatottságát -, hogy „udvarolni” kezd a felvételi beszélgetést levezénylő HR-esnek. Némelyeknél ez puszta formalitás, udvarias gesztus, míg másoknál tudatos módszer a munkaadó megnyerésére. Az interjúztatók többségénél viszont nem kap plusz pontot a jelentkező, ha személyes síkra igyekszik terelni a beszélgetést, vagy esetleg ennek látszatát kelti.
Érdemes mellőzni a privát megjegyzéseket, még akkor is, ha az állásinterjú jó hangulatban zajlik, a HR-es pedig közvetlen. Amennyiben a felvételi beszélgetés végén - a hivatalos procedúrát lezárandó - a leendő munkaadó igyekszik személyes kérdésekkel oldani a feszültséget vagy fokozni a jó hangulatot, a jelölt lazasága már nem lehet visszatetsző, ám még ekkor is érdemes megtartani a három lépés távolságot, és udvariasan - de nem baráti hangnemben - válaszolni.
„Milyen szép idő van, de kár, hogy bent kell ülni.”
Az időjárás nem tabutéma az állásinterjún, ám nem mindegy, hogy mikor bukkan fel és milyen szövegkörnyezetben. Ha a felvételi beszélgetés elején - stresszoldó ráhangolódásként - hozza fel az interjúztató, biztos, hogy nem vár rá érdemi választ. Hogyha a jelentkező hozza fel, azt a látszatot keltve, hogy mindenképpen beszélni szeretne valamiről - magához ragadva a kezdeményezést -, kitöltve a hallgatással töltött perceket, már egészen más színezete lehet az egyébként ártalmatlan témának. Ha a jelentkező ráadásul úgy tálalja, hogy szívesebben lenne máshol - az időjárásnak hála -, biztos, hogy kellemetlen perceket szerez magának. A felvételi beszélgetés végkimenetele valószínűleg nem ettől függ, de a beszélgetést egy időre megakaszthatja.
„Hány óra van?”
Ha a meghirdetett állásra pályázó a HR-estől még a felvételi beszélgetés hevében megkérdezi: hány óra van, valószínűleg nem az jut majd a leendő munkaadó eszébe, hogy az illető minden nap pontosan ér be és szívesen túlórázik. A kérdés hallatán óhatatlanul felmerül az interjúztatóban a gondolat, hogy a jelentkező siet valahova - esetleg egy másik megbeszélésre, vagy találkozója van valakivel, amit még a felvételi beszélgetés kedvéért sem volt hajlandó máskorra időzíteni -, vagy unja az állásinterjút, szívesebben menne már. Egyik lehetőség sem vet jó fényt a jelöltre, ezért a kérdést érdemes mellőzni, még akkor is, ha az interjú elhúzódik, és a jelölt úgy érzi, órák óta „vallatják”.
Kinyomtatom
Elküldöm
