Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Mikor ért véget a II. világháború? – kvízjátékok gyakran szereplő kérdése ez, amelyre minden nebuló rávágná: 1945-ben, helyes válaszként azonban az 1989-es évszámot szokták elfogadni, a berlini fal leomlásának évét, ami Németország újraegyesítéséhez vezetett. Az utóbbi hónapok műkincspiaci eseményei azonban mintha rácáfolnának erre. A II. világháború során eltulajdonított műkincsek visszaperlése csupán az elmúlt években kezdődött meg.
|
|
Ernst Ludwig Kirchner: Berlini utca, 1913. Eltemetett stílusok jönnek elő © Műértő |
A Christie’s emlékezetes sikerű novemberi árverésének anyaga csaknem felerészben ilyen képekből állt. A sikert azonban hosszas előkészítő munka előzte meg. A vezető aukciósházak már tíz évvel ezelőtt létrehozták restitúciós részlegeiket, ahol szakemberek adnak tanácsokat a háború kárvallottainak vagy örököseiknek, provenienciakutatást folytatnak, valamint jogi segítséget is nyújtanak a műkincsek visszaperléséhez – afféle mediátorként lépnek fel az egykori és a jelenlegi tulajdonos közötti jogvitában. S mivel az új tulajdonosok zömének már maga a nagy értékű mű biztosítása is nehézséget jelent, a legtöbb visszaszármaztatott alkotás rövid úton a műkereskedelemben jelenik meg. Így aztán a művek megcsappant száma miatt már „eltemetett” impresszionista piac újra a műkereskedelem fontos szegmense lett. A német expresszionista festők piaca is változáson ment át, korábban szinte csak a német gyűjtők érdeklődtek e terület iránt, mára viszont nemzetközi gyűjtőköre alakult ki – az aukciósházak legnagyobb örömére. Az említett rekorder aukción 38 millió dollárért értékesítették Ernst Ludwig Kirchner egy festményét, amely korábban a berlini Brücke-Museum tulajdonában volt. A Brücke-Museum – csakúgy, mint más érintett német múzeumok – a német történelem kiárusításával vádolta meg az aukciósházakat, amelyek véleményük szerint belehajszolják a tulajdonosokat a képek eladásába. A Christie’s viszont nyilatkozatban cáfolta, hogy a műtárgyak jogos tulajdonosait aktívan felkutatná és bármiféle nyomást gyakorolna rájuk; ezenkívül hangsúlyozta, hogy kizárólag az őt felkereső ügyfeleknek nyújt segítséget. A tét kétségtelenül nagy, hiszen a sikeresen visszaperelt képek értékének átlagosan 40 százaléka a tulajdonost képviselő ügyvédi irodát illeti meg, a tételek pedig gyakran sok millió dolláros értéket képviselnek. Így nem meglepő, hogy egyre több ügyvéd állt rá a „visszaperelhető” képek tulajdonosainak felkutatására, de az is előfordul, hogy az érintett család keres szponzort, azaz befektetőt egy-egy mű visszaigényléséhez.
A folyamat tehát alapvetően megfordult: nem a tulajdonosok keresik műkincseiket, hanem az ügyvédi irodák és szerencsevadászok által felkutatott műkincsek keresik tulajdonosaikat. Az ügyvédek a zsidó családok leszármazottainak felajánlják, hogy a restitúciós perben képviselik őket; honoráriumot sikertelen per esetén nem kérnek, ám siker esetén a műkincs értékének 40–50 százalékára igényt tartanak. Az így forgalomba került alkotások felpezsdítik a műkereskedelmet, a múzeumokat viszont aggodalommal töltik el. Különösen amióta a bíróságok megtalálták a jogi alapot arra, hogy a harmincas évek közepén kényszer hatása alatt áron alul eladott képekre is kiterjesszék a restitúciós törvény alkalmazását. Ma már nehéz megítélni az egykori adásvételek körülményeit; a Christie’s által árverezett Kirchner-kép visszaszolgáltatását éppen emiatt kifogásolják sokan, mondván: a visszaigénylő nagyapja piaci áron adta el a művet annak idején.
Kinyomtatom
Elküldöm
Fél bukta: a kettévágott Don Carlos »
Robbantanak a kereskedelmi tévék - Friderikusz is milliókat árul »
Így néz ki most a Reszkessetek betörők! főhőse – a rajongók sokk alatt »
Az év képe: Tarolt az arab tavasz a World Press Photo versenyen »
