Miből mi lehet? Radikális struktúraváltás

Schneider Márta közölte: költségvetési intézményből gazdasági társasággá válna a Műcsarnok, a Honvéd Együttes, az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ, míg az Állami Artistaképző Intézetet összevonnák a Magyar Cirkusz és Varieté (MACIVA) Kht.-val. A tervek szerint viszont költségvetési szervvé alakulna a Nemzeti Filharmonikusok Kht., a megoldásokról szóló elképzelést szeptemberig kell letenni.   Szintén költségvetési intézménnyé válna a Nemzeti Színház Rt., amelynek kapcsán a szakállamtitkár megjegyezte: a részvénytársaság annak idején a beruházás megvalósítására jött létre, a jelenlegi keretek között az intézmény soha nem fogja megszerezni külső forrásból költségei 80 százalékát.   Egyes kulturális kht.-kat tulajdonba adnának, így például a Játékszín a Fővárosi Önkormányzat fennhatósága alá kerülne.   Összevonnák a Magyar Történelmi Film Alapítványt és a Magyar Mozgókép Közalapítványt, az Országos Széchényi Könyvtárat pedig két szakbibliotékával: az Országos Pedagógiai Könyvtárral, illetve az Országos Idegennyelvű Könyvtár és Múzeummal.

A szervezeti változtatásokat előíró kormányhatározat minden tárcát érint - emlékezetett a sajtótájékoztatón Schneider Márta szakállamtitkár, hozzátéve: a cél, hogy a kormányzati struktúra minél inkább átlátható, rugalmas, racionális legyen.
 
Schneider Márta megfogalmazása szerint alapvetően kapacitásokat kell megtakarítaniuk, bár a kormányzat nem ír elő százalékot. Az átalakítási variációk mellé szeretnék helyezni a gazdasági számításokat és a szakmai előnyöket, hátrányokat, ezek alapján születik majd meg a döntés.
  
"Nincs még sem szakmai, sem tartalmi döntés", az érintettekkel együttműködve szeretnék kidolgozni javaslataikat - tudatta.
 
Költségvetési intézményből gazdasági társasággá válna a Műcsarnok, a Honvéd Együttes, az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ, míg az Állami Artistaképző Intézetet összevonnák a Magyar Cirkusz és Varieté (MACIVA) Kht.-val.
 
A kormányhatározat értelmében tizenkét múzeumi intézmény úgynevezett gesztor jellegűvé válna, vagyis bizonyos nem szakmai feladatokat megosztva végeznének.  

Ezek közül jelenleg csak hét tartozik a tárcához, első lépésként a fennmaradó öt intézményt a minisztérium felügyelete alá vonnák. 
Magyarázatként Schneider Márta közölte: bizonyos funkciók egy helyről gazdaságosabban elláthatók, ilyen lehet például az anyagbeszerzés vagy a takarítás.
 
A tizenkét intézmény között van az Iparművészeti Múzeum, a Közlekedési Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, az Országos Színháztörténeti Múzeum, az Országos Mezőgazdasági Könyvtár, a Magyar Nemzeti Filmarchívum és az Országos Műszaki Múzeum. 
 

Terelőutak

A Magyar Közlönyből értesült az érintett kulturális intézmények vezetőinek többsége, hogy elérte őket a kormányzati átszervezési hullám. A HVG cikke a struktúraváltásról.

Schneider Márta szólt arról is, hogy a kormányhatározat alapján felállítanak egy hatósági irodát és egy háttérintézményt. Az előbbihez rendelnék például a filmiroda igazolás-kiadási jogkörét, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hatósági jogkörét és a lapnyilvántartást, míg az utóbbi intézmény szakmai, módszertani, tudományos megalapozottságú feladatokat végezne.
 
A szakállamtitkár a sajtótájékoztatón bemutatta Farkas Katalint, a Professzorok Házának eddigi főigazgatóját, aki miniszteri biztosként koordinálja a szervezeti átalakítást a tárcánál.
 
A minisztériumi tájékoztató után a Műcsarnokban Petrányi Zsolt igazgató állt a sajtó képviselői elé. Mint mondotta, bár előzetes egyeztetés nem volt az OKM és a Műcsarnok között a tervezett változtatásokról, a Műcsarnok alapvetően partner az átalakításban. A racionalizálással, mint céllal egyetértenek. A lényeg azonban - mint kifejtette -, hogy nem sérülhetnek a Műcsarnok alapító okiratában megfogalmazott célok, elsődlegesen is a kortárs művészet szakmai alapon történő bemutatása.

Mint Petrányi elmondta, akár az intézmény piaci alapokon történő működtetésétől sem zárkóznak el, sőt, erről már maga a vezetés is gondolkodott, alakított ki elképzeléseket. Elmondta, eddig is érdekeltek voltak a bevételek működésbe való visszaforgatásában, szakmai projektjeikre eddig is jelentős részben maguk teremtették elő a pénzt. Mint jelezte, nem világos, az OKM kft-t, vagy kht-t csinálna-e a Műcsarnokból, s hogyan változna az államhoz való viszonyuk. Nem világos, egy esetleg létrehozandó kft-nek például mi volna a vagyona, illetve ez esetben kapná-e továbbra is az állami támogatást. Ez utóbbit fontos kérdésnek nevezte, hiszen komoly önrész nélkül nagy nemzetközi kiállítások, projektek sem hozhatók Magyarországra.

Petrányi kijelentette, szintén el tudja képzelni a piaci szféra, a cégek fokozottabb bekapcsolását a Műcsarnok fenntartásába és finanszírozásába,  de ehhez az állam részéről "garanciák és kedvezmények" kellenek; itt az igazgató az európai gyakorlatra, az adókedvezményekre célzott. Ez utóbbit egybként a sajtóbeszélgetésen az intézmény előző vezetője, Fabényi Júlia is emlegette, mint a piaci alapú működés egyik alapfeltételét.

Petrányi szerint fontos, hogy az állammal közösen újradefiniálják a kortárs művészet bemutatásának intézményi, kulturális-politikai helyzetét. "A kortárs művészet nem lehet piacorientált, mert társadalmi szerepvállalásával kerül ellentmondásba" - érvelt Petrányi Zsolt, aki ugyanakkor örvendetesnek nevezte azt, hogy a  racionalizálással "harmincéves intézményi struktúrát" tudnak átalakítani. Az esetleg elvárt piaci működéshez azonban bevételeket kell termelni, ám a nagy bevételt hozó, legsikeresebb nevek nem mindig a szakmailag legjobbak. Mint megjegyezte, a siker kiszámíthatatlan, tudomása szerint Magyarországon egyetlen kortárs művész tárlata volt eddig "nullszaldós", Andrés Serranoé a MEO-ban.