Hujber Ferenc Hujber Ferencet játssza a bemutató előtt álló Negyvenen vagyok one-man show-ban. A téma a saját élete, az összes karakter ő maga. Arról beszélgettünk a színésszel, nem volt-e már elege magából, hogyan néz vissza a Bulvár Feri-s időszakra, és lenne-e újra kék majom.

hvg.hu: „Életrajzi szatíra” és „titkok Hujber Ferenc életéről” – egyszerre komolyabb és bulváros vonal is előkerül a Negyvenen vagyok-kal kapcsolatban. Melyikről van szó inkább?

Hujber Ferenc: A titkok rólam… Jézusom, ilyen nincs, eddig sem éltem hú, de titokzatos életet. Sőt, inkább magamnak ártó nyilatkozatokat tettem. Maradjunk annyiban, hogy az őszinteség nem mindig kifizetődő. Amerikában olyan színészek csinálták ezt a dolgot, akik köztudottan voltak már lent is. Ez a szép benne. Arról is beszélnek, hogyan kászálódtak ki a mélyből. Ott van például Mike Tyson, aki nem színész, mégis csináltak vele ilyen darabot. Bűbájos, ahogyan ez a drabális ember hatalmas tetkóval az arcán azt mondja, üdv a nappalimban. Őszinte, kitárulkozó dolog, szerintem ezt szeretik az emberek.

hvg.hu: Mondta most azt is, hogy az őszinteség nem kifizetődő. Megbánt valamit?

H. F.: Lehet, hogy egyszer az életem végén azt fogom majd mondani, minden így volt jó. De most a korábbi időszakok keserű levét is iszom, maradjunk ennyiben.

hvg.hu: A Negyvenen vagyok műfaja az itthon még nem annyira ismert, a Broadwayn sikeres életrajzi alapú one-man show lesz. Billy Crystalt említette az egyik werkvideóban...

H. F.: …és John Leguizamót. Ő zseniális, már több ilyet csinált.

©

hvg.hu: Milyennek ismerte meg a műfajt?

H. F.: Teljesen le kell csupaszítanod magad, nem tudsz elbújni egy figura mögé sem. A másfél-két órás előadás nagy részében te magad vagy, magadról beszélsz, magadat személyesíted meg. Emellé az a truváj, hogy a veled beszélgető karaktereket is te csinálod meg. Hála istennek van ennek szórakoztató jellege is, vagyis nem megy át veszélyesen monodrámába. Most pengeélen táncolunk ezzel. Én azt szeretném, hogy az emberek inkább jól szórakozzanak.

hvg.hu: Felolvasok pár címet, ami az utóbbi években a nevére keresve feljön. Utoljára arról volt szó, hogy mentőt hívtak önhöz.

H. F.: …ez nem igaz.

hvg.hu: …azelőtt az emigrációjáról, a diplomája plágiumügyéről írtak, aztán van egy idézet swingerklubról, hír nyitott házasságról, majd alkoholizmusról.

H. F.: Mire kíváncsi ezzel kapcsolatban?

hvg.hu: A Negyvenen vagyok az életéről szól – ezek a címek mutatják a szakaszokat, amiket az emberek ismernek, vagy amikről szó esik majd?

H. F.: Nem igazán. Mindent, amit a kétezres évek elején megúsztam (a népszerűség csúcsát hozó Valami Amerika 2002-ben jött ki – a szerk.), a jóisten százszorosan adta vissza, miután hazaköltöztem Angliából. Nem tudtam egy mozdulatot tenni anélkül, hogy egy fotós rajtam ne lett volna. A bulvár számára valamiért úgy vagyok érdekes, ha odabiggyeszthetik a nevem mellé, hogy botrányos. Megmondom őszintén, félek attól is, hogy most a HVG-ben mi lesz idézőjelben a Hujber Ferenc-portré felett. Nem vagyok ennyire… rossz. Nem vagyok balhés gyerek.

©

hvg.hu: A bulvár is saját döntés volt, nem?

H. F.: Persze, és sok a hátulütője. Tanultam ebből. Ezért is mondom, hogy nyelem a keserű levet. Nagyon örülök annak, hogy ha most beütöm a nevem a hírkeresőbe, nem az jön ki, hogy nyitott házasság, hanem hogy Hujber Ferenc komoly színpadi munkára készül. Szomorú, hogy másként nem vagy érdekes. Az, hogy most Hujberként csinálom ezt, hírérték. Közben vannak nálam sokkal magasabban jegyzett színészek, akik bármit csinálnak, a nevük mellé oda kell írni, hogy amúgy Kossuth- vagy Jászai-díjasok, különben az embereknek fogalmuk sem lenne. Áldás vagy átok, hogy a Valami Amerika vagy a Barátok közt óta országosan ismernek. Utánunk jött még például Csányi Sándor vagy Fenyő Iván, de később nem sokan. A Valami Amerika komoly csomag. Szoktam mondani, hogy ha egyszer meghalok, az lesz a sírkövemen, hogy elment a kék majom.

hvg.hu: Mennyit kellene fizetni, hogy újra felvegye azt a jelmezt?

H. F.: Nyilván felvenném, természetesen. Pozitív megítélést kaptam a film után, még komoly színészként jegyeztek. Utána lett ez a Bulvár Feri-időszak. Voltak azért kiugrások. Mikor például két éve megkaptam a Kőműves Kelemen felkérést Alföldi Robitól. Ott álltam Stohl Bucival szemben, bízott bennem egy produkció. Akkor azt mondtam, talán még nem tettek le rólam.

hvg.hu: Most hogy érzi?

H. F.: Óriási a teher. Na, tessék Feri, most megmutathatod. Higgye el nekem, erre fognak nyomni az emberek like-ot vagy dislike-ot. Félek, vagy inkább azt mondom, rettegek. Amíg az van, hogy ismerik a nevem Magyarországon, ötször többet kell leraknom az asztalra. Hujber Ferivel jön egy csomag, amit az emberek vagy szeretnek, vagy nem. De, ahogy beszéltük, én generáltam, szavam nem lehet.

©

 hvg.hu: Mióta próbálják a darabot?

H. F.: Ha belevesszük az előzetes interjúkat is, másfél hónapja. A Broadwayn ugyanez kilenc hónapig szokott menni. Ennyi idő van megtalálni a karaktereket, tréningezni, próbálni.

hvg.hu: Ehhez képest a másfél hónap elég kevésnek hangzik. Miért alakult így?

H. F.: Egyrészt nem az én döntésemből, másrészt itt egy apparátust kell fizetni. Magyarországon az ember nem vonulhat el csak úgy alkotói szabadságra, szerepre készülni. Én is viszem reggel iskolába a kicsit, vagy hajnalban érek haza vidéki szerepésből. Reggel a buszban senki nem kérdezi tőlem, hogy kialudtam-e magam, vagy voltam-e edzőteremben, mert ez a szerep jó kondit kíván.

hvg.hu: Mit szólt először a Hujber one-man show ötlethez?

H. F.: Azt mondtam köszönöm, megtisztelő és szuper. Nézzük meg. Kérdezték, hogy láttam-e már ilyet, és mikor megmutatták John Leguizamót, kivert a veríték. Olyan technikai tudás van emögött, pőrén, egy ruhában, kellékek nélkül, ennyi szereppel… Mindent a te karaktered, mozgásod, mimikád, gesztusaid határoznak meg.

©

 hvg.hu: Nem volt olyan pont, mikor azt érezte, elég már magadból?

H. F.: De. Pár napja egyben lement a darab. Kerestük, mit lehetne húzni, igazítani. Az írónk (Banner Szűcs Lóránd – a szerk.) kérdezte, hogy le tudnám-e tolni még egyszer? Mondtam, hogy ne haragudj, de nem. Nagyon megterhelő, nehéz feladat. Közben úgy kell kinéznie, hogy ilyen könnyű (csettint). Ne vicceljen, a végén még éneklünk is közösen.

hvg.hu: 2001 óta szabadúszó, előtte a Vígszínházban volt. El tudja képzelni magát újra kőszínházban?

H. F.: Őszintén, nem. Tényleg nehéz ember vagyok.

hvg.hu: Mit ért ezalatt pontosan?

H. F.: Van egy vélt vagy valós igazságérzetem, ami miatt esetleg kényelmetlenül érzem magam, mikor valaki más van a szerintem nekem szánt helyzetben. Mikor már országos hírnevünk volt, de a Vígben még mindig statisztaszerepeket kaptunk, akkor mondtam, hogy köszönöm, de ezt nem kérem. A szabadúszás jó visszajelzés. Nem csörög a telefon, ha csak nagy volt a szád, hogy te főszereplő típus vagy. Lassan 15 éve tudok szabadúszóként dolgozni, miközben rengeteg minden változott. Bejöttek a tehetségkutatók, egy másik érdeklődési kör. A színészet háttérbe szorult. Ha ma megkérdezek egy gyereket, mi szeretne lenni, azt mondja, énekes vagy informatikus. Tudják, mitől döglik a légy. A mi szakmánk kicsit mostohává lett, ezt el kell fogadni.

©

 hvg.hu: Azért vannak most is ismert és népszerű színészek.

H. F.: Magyarországon? Én inkább kis, elszórt jelzőtüzeket látok. Még senkitől nem hallottam, hogy a Saul fia főszereplőjét dicsérte volna, és ne a filmet magát. Ha van egy meghatározó előadás, nem a színészekről beszélnek, hanem a darabról vagy a rendezőről. Talán Törőcsik Mari az egyetlen, akire fiataltól idősig mindenki felnéz, ő egy ikon.

hvg.hu: Azt mondja, most csak a celebség van?

H. F.: Hát, nem ez van?

hvg.hu: Így érti, hogy a színészet háttérbe szorult és a színész nem példaképe a fiataloknak?

H. F.: Így, persze. Nézze meg, mire ad ki pénzt egy kereskedelmi tévé. Feltűnnek emberek, aztán senki nem emlékszik rájuk. Van ez a közhely, hogy sorold fel az utolsó négy X-Faktor győztesét. Mondod a Vastag Csabit, és kész. Nem akarok ebbe mélyebben belemenni, ez egyszerűen létező jelenség. El kell fogadni.



A
Negyvenen vagyok bemutatója november 25-én lesz a Millenáris Teátrumban.