© Túry Gergely

Ellenzéki politikusok és jobboldali publicisták egyaránt tartózkodnak az állásfoglalástól egy olyan ügyben, melyről minden bizonnyal lenne mondanivalójuk. Csak éppen taktikai okokból hallgatnak róla, annak ellenére, hogy elégedetten nyugtázhatnák: az idő őket igazolta. Lamperth Mónika leváltásáról van szó, pontosabban arról az ügyről, mely oda vezetett, hogy a volt szociális minisztert a miniszterelnök felmentette tisztségéből és a pártkabinet vezetését bízta rá.

Ha valakinek elkerülte volna a figyelmét, idézem a volt miniszterasszony interjúját, melyet a Népszabadság május 20-i számának adott. A tisztségéből bruttó 7,7 millió forintos végkielégítéssel távozó politikusnő felmentésének okai között kitért az Út a munkához nevű, újonnan meghirdetett kormányprogram megítélése körüli nézeteltérésre. „A belső vitákon azonban volt egy olyan álláspont, amely szerint szigorítani kell bizonyos területeken, így például csak azon gyerekek után lehessen családi pótlékot kapni, akik iskolába járnak. Ez szerintem aránytalanul sújtja a szegényeket, és ezzel nem értek egyet.”

Úgy tűnik tehát, a kizárólag szocialista képviselőkből álló kisebbségi kormány elszánta magát arra, hogy újra „visszahozza” a megszüntetett 1998. évi LXXXIV. törvényt, mely a családok támogatásáról szólt, illetőleg a végrehajtásáról rendelkező 223/1998. (XII. 30.) kormányrendeletet. Ezek a jogszabályok, mint emlékezetes, arról is intézkedtek, hogy a családi pótlék folyósításának előfeltétele a rendszeres iskolalátogatás legyen. Azok a családok, melyek nem gondoskodnak arról, hogy iskolaköteles gyermekeik a megadott óraszámnál többet ne hiányozzanak igazolatlanul, nem kaphatják meg készpénzben a családi pótlékot. Az önkormányzatok ezt az összeget más módon (például étkezési vagy ruhautalvány formájában) továbbra is eljuttathatják a családoknak, de végső soron meg is vonhatják, ugyanúgy, ahogy ez Szlovákiában ma általános gyakorlat.

A szlovákiai gyakorlatról egy 2006-ban megjelent szakcikkben a következő olvasható: „A kötelező iskolalátogatás betartásáért egyformán felelős mindkét szülő, illetve törvényes gyám, ezért annak elhanyagolása a családi pótlék megvonásával járhat. Ez a törvény fiatal ugyan, de az iskolakerülés megfékezésére eddig ez mutatkozott a leghatékonyabbnak. Miután az iskola értesíti az önkormányzatot és a járási hivatal szociális osztályát az iskolakerülés tényéről, a szociális osztály rendeletben leállítja a családi pótlék, illetve annak bizonyos része folyósítását, és elrendeli annak átutalását az állandó lakhely szerinti önkormányzatnak. A továbbiakban megegyezik az önkormányzattal a visszatartott juttatás felhasználásáról. Például az iskolai étkeztetés, ruházkodás, tanszerek, tisztálkodószerek fizethetők ebből az összegből. Sok önkormányzat ezt úgy oldja meg, hogy vásárlási utalványokat állíttat ki, és az érintett családok ezeket a megadott üzletekben beválthatják.”

Amikor a már említett, és 2002-ben lényegében visszavont 1998. évi LXXXIV. törvény és a végrehajtásáról intézkedő rendelet megjelent, baloldali szociológusok és publicisták élesen bírálták, és nem alap nélkül. Hogyan lehet elvárni tanköteles korú gyerekektől, hogy rendszeresen járjanak iskolába, felkészüljenek az órákra, ha otthoni körülményeik a legkevésbé sem alkalmasak a tanulásra, továbbá a szüleik munkanélküliek? Mivel a szülők nem járnak el rendszeresen dolgozni, a gyerekek nem látnak maguk előtt követendő mintát. És miért törekedjenek akár komoly nehézségeket vállalva a jó eredmények elérésére az amúgy is gyengén felszerelt, rossz hatásfokú iskolában, illetve igyekezzenek továbbtanulni, ha tanulmányaik befejezésével szinte biztos munkanélküliség vár rájuk is?

A szocialisták dilemmája nyilvánvaló: elárulják a baloldali eszményeket, ha hátat fordítanak a legszegényebbeknek, s megtagadják a halmozottan hátrányos rétegekkel való szolidaritást. Jelenleg 170 ezren részesülnek szociális segélyben, közülük 140 ezren álláskeresési segélyre már nem jogosult, regisztrált munkanélküliek.  A szociális kiadások megnyirbálása, egyben a munkára való ösztönzés ugyanakkor jobb esélyt ad a bevételi oldalon az adók csökkentéséhez, ezzel pedig a gazdaság felpörgetéséhez. Ez sem utolsó szempont két évvel a választások előtt.

P. J.