Palócz Éva: A Fidesz nem beszél reformokról, de csinálja

A hagyományos gazdaságpolitikai megoldásokkal szakító Orbán-kormány akár még sikeres is lehet, sok függ a nemzetközi pénzügyi fejleményektől, illetve az ellenérdekelt kormányzati lobbik ellenállásától. Gyurcsányék sokat beszéltek reformokról, nem csinálták, Orbánék ezt a szót ki nem ejtik a szájukon, közben reformértékű lépéseket tesznek – fejtegette többek között Palócz Éva, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet Zrt. vezérigazgatója.

hvg.hu: Egyes német vélemények szerint gazdaságpolitikai kísérlet folyik Magyarországon, amelyet ők érdeklődéssel figyelnek. Ön szerint van-e valami speciális a jelenlegi magyar gazdaságpolitikában, ami akár követésre méltó is lehet az EU más országaiban?

Palócz Éva: A magyar gazdaság már jó néhány éve olyan lefelé mutató spirálban volt, amelyből kétségtelenül csak paradigmaváltással lehet kitörni. A nemzetközi krízis előtt, a korábbi évek súlyosan elhibázott költségvetési politikája miatt szükségessé vált korrekciókat csak a válság hatására hajtották végre. E korrekciók erősen legyengítették a gazdaságot.

Fotó: epa.oszk.hu

A nemzetközi tapasztalatok megmutatták, hogy a fiskális kiigazításnak nem kell feltétlenül gazdasági recesszióval együtt járnia, ha a korrekció elsősorban a kiadások csökkentésével, és kevésbé a bevételek növelésével (adóemeléssel) jár. Magyarországon az első, 2006-os költségvetési kiigazítás nem tartotta be ezeket a szabályokat. Mára mindez lényegében kilátástalan helyzetbe sodorta az országot: egy egyre gyengébb gazdaságból kellett volna egyre több adóbevételt kisajtolni ahhoz, hogy az időközben hatalmasra duzzadt államadósságot csökkenteni tudják, de legalábbis a további növekedését megállíthassák. Mivel egy gyenge gazdaságból nyílván nem lehet több bevételt elérni, az államháztartási hiány lefaragása újabb és újabb megszorításokat tett szükségessé.

hvg.hu: És mivel az új kormány mindezt megörökölte, jött a merőben új megoldásokkal: a válságadóval és a nyugdíjpénzek átirányításával?

P. É.: Nem tudható, vajon a magyar kormány azáltal került-e a mai helyzetbe, hogy félreértette az IMF-fel való tárgyalások jelentőségét, vagy tudatosan választotta az idei 3,8, és a jövő évi 3 százalék alatti hiány betartásának vállalását. Mindenesetre ehhez két olyan pénzügyi forrást talált – a válságadót és a magánnyugdíj-pénztári befizetések átirányítását az állami nyugdíjalapba – amelyek enyhén szólva is nem konvencionálisak, de ettől praktikusan még eredményesek lehetnek.

Akármit is gondolunk erről a két lépésről, azt mindenképpen be kell látni, hogy alapjában véve egyik sem fékezi a gazdasági növekedést. Nem hiszem, hogy bármelyik bank vagy kereskedelmi lánc elhagyná Magyarországot a válságadó miatt, hiszen azért eddig elég jól jártak az itteni befektetésekkel, és különösen nem hiszem, hogy a válságadó visszavetné a nem oligopolisztikus piacon működő, exportorientált külföldi befektetéseket, hiszen ezeket az adó nem érinti. A magánnyugdíj-pénztári ügy már kockázatosabb, szerteágazó jellege miatt. Két dolgot le kell szögezni. Egyrészt, hogy a pályakezdők esetében az elmúlt mintegy másfél évtizedben a magánnyugdíj-pénztári tagság  nem szabad választás eredménye volt ugyan, de aki most bent akar maradni a magánnyugdíj-rendszerben, az ezt szerintem nyugodtan megteheti. Már csak azért is, mert – és ez a másik fontos szempont – a kormánynak a bennmaradókat mindenképpen kompenzálnia kell a befizetések elmaradt jóváírása miatt. Ez mindenki számára nehéz döntés lesz, mert eltekintve a kormány erőteljes ellenkampányától, nehéz eldönteni, hogy az állami nyugdíjrendszer vagy a nemzetközi tőkepiaci helyzettől való függés rejt-e magában nagyobb bizonytalanságot.

hvg.hu: Sok a bizonytalanság. Mennyire rizikós ön szerint a jelenlegi gazdaságpolitika?

P. É.: Meglehetősen kockázatos. Mint mondtam, a megoldások korántsem konvencionálisak, azt is mondhatnánk, hogy a közgazdasági főáram, a mainstream szerint nem állják meg a helyüket. Sok múlik azon, hogy a nemzetközi pénzpiaci szereplők és a külföldi befektetők végül is megbarátkoznak-e ezekkel a nem-konvencionális megoldásokkal. Ennek egyébként vannak jelei, ahogy ön is utalt rá, a német véleményformálók érdeklődéssel figyelik a magyar kísérlet kimenetelét. Az eredmény részben a szerencsén, részben a kormány gazdaságpolitikáján múlik. Ami a szerencsét illeti, csak remélni lehet, hogy a következő egy-két évben nem következik be újabb nemzetközi pénzpiaci összeomlás, amely először nyilván a legsebezhetőbb országokat találná el, és Magyarország most ilyen. Ami pedig a kormány gazdaságpolitikáját illeti, az alapvető kérdés az, hogy azt a két év haladékot, amelyet most a kormány ezekkel a nem-konvencionális eszközökkel teremtett magának, jól használja-e ki, és megteremti-e a fenntartható fiskális politika feltételeit.

hvg.hu: Egyre többen mondogatják, hogy az Alkotmánybíróság jogkörének megkurtítása a kormány szempontjából pragmatikus lépés, megelőző manőver, amellyel a jövő évi költségvetés összeomlását igyekszik megelőzni. Ön egyetért?

P. É.: A jelenlegi gazdaságpolitika szemmel láthatóan a növekedés ösztönzésével, azaz az államadósság „kinövésével” próbálkozik. Az adócsökkentésekkel ösztönzik a fogyasztást és a beruházásokat, és a kormány az ily módon elért beinduló gazdasági növekedéstől reméli, hogy a lefelé mutató spirál felfelé indul. Azaz több adóbevétel folyik be, amely egyre inkább fedezetet nyújt a kiadásokhoz, alacsony deficit mellett.

Elvileg lehetett volna más megoldást is választani: elérni, hogy az IMF és az Európai Unió, amely 2008-ban pénzügyi segítséget nyújtott a magyar gazdaságnak, egyezzen bele, hogy az idei és a jövő évi hiány 5-6 százalékot érjen el. Ehhez a magyar kormánynak minden érve meg lett volna, hiszen egyáltalán nem magától értetődő, hogy a sok sebből vérző magyar gazdaságnak kell az Európai Unió egyik legkisebb államháztartási deficitjét produkálni, miközben a régi tagországok 6-8-10 százalékos GDP-arányos hiánnyal él együtt, sőt, ez az arány néhány országban még ennél is kedvezőtlenebb. De ha nem megyünk ilyen messzire, hanem csupán a szomszédos Romániáig, akkor is azt láthatjuk: az idei hiány-előrejelzést folyamatosan emelték, most már 8 százalék felett vannak, amellyel szemben az Unió csak gyenge és formális kifogásokat emel, jobbára elfogadja.

hvg.hu: Visszatérve az Alkotmánybírósághoz, ha, mondjuk, elutasítja  a válságadókat és a magánnyugdíj-befizetések átirányítását, ezzel több százmilliárdos lyukat vágott volna a 2011-es költségvetésen.

P. É.: Kétségtelen, a 2011. évi költségvetés gyakorlatilag ezen a két tételen alapul. A kormány mintegy 350 milliárd forintot vár el a válságadóktól és 530 milliárd forintot tervez a magánnyugdíj-pénztárból átlépők áthozott portfóliójából. Ez összesen majdnem 900 milliárd forint, amely nélkül a jövő évi költségvetés nem működne. A kormány ezért is ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket kivegye az Alkotmánybíróság hatásköréből. Én nem is emiatt aggódom elsősorban. Sokkal inkább aggaszt, hogy mi lesz, amikor már nem lesz sem válságadó, és a magánnyugdíj-pénztári átlépők pénze sem növeli az államháztartás bevételeit. Eközben a kormány további adócsökkentést tervez, a kvázi szuperbruttóról a bruttó bérek adóztatására való áttéréssel. (Már az interjú felvétele után derült ki, hogy a kormány 2012 után konzultációkat kezd az érdekeltekkel újabb extra adók kivetéséről, igaz, ezek a korábbinál szerényebbek lennének. A szerk.)

A nemzetgazdasági miniszter azt várja, hogy 2013-ig 400 ezer új munkahely létesül, és az ebből származó befizetések pótolják majd a kieső egyszeri bevételeket. Kétségeim vannak afelől, hogy ez alig három év alatt megvalósulhat. Az irány jó, mert a foglalkoztatást csak a részmunkaidősök arányának a növelésével lehet elérni, és e téren a kormány helyes lépést tett a részmunkaidő járulékterheinek a csökkentésével. Bizonyos, hogy nagyszámú új munkahelyeket csak az atipikus foglalkoztatás növelésével lehet elérni, nemcsak Magyarországon, hanem a világon bárhol. A német foglalkoztatási csoda, a magas foglalkoztatottsági ráta jórészt a részmunkaidősök bevonásán alapul. Ma azonban senki nem tudja megmondani, hogy a várhatóan felgyorsuló gazdasági növekedés és a részmunkaidősök preferálása mennyi új munkahelyet tud teremteni. Nagyon úgy tűnik, hogy ez önmagában nem fogja tudni megoldani a 2013 utáni költségvetési helyzetet. Ennek ugyanis párosulnia kell a kiadások további csökkentésével. A kulcskérdés tehát az, hogy a kormány eredményes lesz-e az állami kiadások csökkentését illetően. Ez elsősorban azon múlik, mennyire képes a gazdaságvezetés ellenállni a kormányzati lobbierőknek.