Az Orbán-kormány természetesen mindig külső okokat keres a visszatérően gyenge teljesítmény magyarázatára. Volt már itt migráns-válság, Covid-járvány, háborús recesszió, szankciós visszaesés, az uniós pénzek jogtalan visszatartása, hogy csak néhányat említsünk a felhozott indokok közül.
Valójában azonban az a helyzet, hogy a magyar gazdaság jelen állapotában önerőből csak ennyire képes: 0-1 százalék körüli gazdasági növekedésre, 4-5 százalékos inflációra, 3 százalék feletti államháztartási hiányra, folyamatosan növekvő államadósságra, csökkenő felhalmozásra és stagnáló fogyasztásra.
A lehangoló gazdasági eredmények és komor kilátások magyarázata a gazdaságunk állapotából következik. Krónikus válságba került a magyar gazdaság, másként fogalmazva, egy olyan csapdába került, amelyből az adott politikai rendszer keretei között nem tud kiszabadulni.
Az Orbán Viktor által vezetett adminisztrációk 2010 után tudatosan alakították át a magyar gazdaság működési rendszerét és fogalmaztak meg egy új gazdaságpolitikát. Ez a két radikális beavatkozás azonban végzetesnek bizonyult, mert éppen ezek miatt került a gazdaság zsákutcába.
