Az egyre pusztítóbb hőhullámok ellen hatékonyan lehetne küzdeni a városi növényzet arányának jelentős növelésével: ha például egyharmaddal nagyobb lett volna a vegetáció az új évezred első két évtizedében a világ nagyvárosaiban, több mint egymillió, a hőséggel összefüggő halálesetet lehetett volna elkerülni, ezen belül Európában majd’ 400 ezer ember életét megmenteni – mutatta ki nemrég a The Lancet tudományos folyóiratban megjelent kutatás. Kétségtelen, hogy a városi növényzet, elsősorban a fák hathatósan mérséklik a hőterhelést, de nem könnyű megmondani, pontosan hova, mennyit és milyeneket kellene belőlük ültetni.
Az ideális arányt az elmúlt évtizedekben a lombkorona-borítottság alapján számolták a tájépítészek és városökológusok. E szerint 30–40 százalék körül kellene lennie a fák lombjai által lefedett területnek a település egészéhez képest. Az utóbbi években azonban kiderült, hogy ezek az átlagszámok nem feltétlenül tükrözik, milyen érzés az adott városban élni extrém hőségek idején.
Egy olasz kutató 2011-ben publikált összehasonlító elemzése szerint Budapesten például 21 százalékos volt ez az arány, de több mint tízszeres különbség mutatkozott a belső és külső kerületek között (2,5, illetve 27,3 százalék), vagyis az ebből a szempontból szinte élhetetlen belvárosi utcák átlagát a peremterületek, elsősorban a budai hegyvidék „húzta föl”. E tekintetben sokkal kiegyensúlyozottabb Varsó, Berlin vagy Stockholm természetes árnyékoltsága, arról nem is beszélve, hogy utcahosszal vezetnek a magyar főváros előtt lombkorona-borítottság terén.
