Az igazságon túl a valóság vár. És üt.

A Brexit, a putyini aknamunka szárba szökkenése, és most Donald Trump győzelme kapcsán nagy sláger lett az igazságon túli politika. Eszerint elég bármilyen hülyeséget makacsul ismételgetni, és akkor azt elhiszik. Ez van, srácok, így kell manapság nyerni. Trumppal (és Putyinnal meg a Brexittel) kapcsolatban szokás még egyben okosan és mértéktartóan megjegyezni, hogy nem eszik olyan forrón a kását, valamint amelyik kutya ugat, az nem harap.

Sajnos az igazságon túli politika egyben igazságellenes is, ezért igenis harap. Kölcsönösen nem állhatják egymást.

Trump most jelentette be, hogy megvonja a támogatást a NASA klímakutató műholdprogramjától. Ennek az lenne az értelme, hogy fentről nézegetjük a bolygónkat, méricskéljük az ózonlyukat és a jégsapkát, számoljuk a jegesmedvéket meg a molekulákat, aztán ezekből megállapítjuk, mi újság klímaváltozás ügyében.

Trump azonban erre nem kíváncsi, hiszen ő már tudja. Mindenhez ért, sőt mindenhez is. Közzétette már a kampányában, hogy a klímaváltozást, pláne hogy az embernek ahhoz köze van, a kínaiak találták ki azért, hogy akadályozzák az amerikai ipari fejlődést.

Ennek a ténynek az ismeretében tényleg hiábavaló már az űrből nézelődni. Miben hisz maga? Amit a vaksi szemével lát? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához? Minek ide műhold?

A klímakutatás egyenesen ellenség. Ha ugyanis nincs változás, akkor simán újranyitjuk a szénbányákat, lesz munkahely, a füstöt meg le lehet szarni. Viszont ha valami ördöngös szputnyik kifigyeli, hogy mégis van, akkor... akkor Obamának lenne igaza. És nem látszana már olyan egyértelműen szuper ötletnek a szénprogram.

Az ostoba nagyotmondás nem egyszerűen túl van az igazságon, hanem el akarja hallgattatni.

Különben belebotlana úton-útfélen. Ezért ellensége a szabad sajtó helyből, ki is osztotta őket Trump ugyanazzal a lendülettel, amivel lelőtte a műholdakat. Az egész média hazudik – ezt ordítja minden ilyen pszichopata, de igazából azt fájlalja, hogy nem hagyják őt zavartalanul hazudni.

Mindebben semmi újdonság nincsen. A kellően nagy hazugság módszerét legalább Hitler óta ismerjük, a nemkívánatos, sőt burzsoá áltudomány fogalmát pedig Sztálin és Zsdanov alkotta meg. Ők arra jutottak ideológiai alapon, hogy számítástechnika (ahogy ők hívták: kibernetika), valamint genetika nem létezhet. Ült ez a két nagytudású egy-egy vodka fölött, és megbeszélték. Koba, hallod, állítólag lesznek robotok. Te elhiszed ezt? És nem hitték el. A genetikával az volt a baj, hogy egy szerzetes fedezte fel, a számítástechnika meg valahogy ellentmondott a marxizmus-leninizmusnak, és akkor az volt a fontosabb. Ma már eléggé fakultatív tantárgy. Az informatika és a genetika létfontosságú technológiává vált már a huszadik században, a Szovjetunió pedig reménytelenül és tartósan lemaradt.

A nácik zsidó fizikának nevezték el a relativitáselméletet, és megalkották helyette az úgynevezett német fizikát. Az természetesen téves volt, de legalább hazafias. Mire észbe kaptak, addigra kiderült, hogy atombomba viszont nem lesz belőle. Már megint a zsidó fizikusok jártak jól.

Mi magyarok láttunk már ideológiailag helyes, politikailag eladható, ám sajnos az igazságon túlterjeszkedő szénbányászati programot is; ennyire régi nóta, amit Trump fúj. Igaz, a magyar Eocén-program azért bukott meg, mert nem volt gazdaságosan kitermelhető szén, de ott is előbb járt a száj, mint az ész. Már készen volt a pártvezetők szövege arról, hogy arccal a széntüzelés felé felvirágzik a szocializmus. Senkinek sem állt érdekében, hogy ebbe holmi tudósok belerondítsanak. Környezetvédők nemigen voltak még, és ha elkezdenek pattogni, nyilván megnézhetik magukat.

A fenti példákban a történelem, úgy is mint az élet tanítómestere, azt mutatja, hogy az igazságtól elrugaszkodott politika mozgástere jóval kisebb, mint amilyennek látszik. Egyrészt kénytelen aktívan elnyomni az ellenérveket, mert különben tarthatatlanná válik a pozíciója. Másrészt meg le lehet az igazságot taposni, és kalandozni odaát, de az igazságon túl ott vár apukája, a valóság.

És olyan pofont kever le, hogy évtizedekig cseng a füled utána.

A megvezetett, alvajáró országok előbb-utóbb koppannak. Aztán lehet újragondolni a romok között. Mélyen igazságtalan, sőt igazságon túli, hogy sorsuk általában nem azonos azokéval, akik megetették velük a burzsoá áltudományt, a zsidó fizikát, az aranytojást tojó szénvagyont meg a klímatagadást. Ők ágyban, párnák közt, érdemeik elismerése mellett mondják tollba életrajzukat. Van idejük felélni egy ország vagy egy bolygó tartalékait, és előre röhöghetnek, hogy amikor eljön a következmények négy génmódosított, kibernetikus lovasa, akkor rájuk nosztalgiával fognak emlékezni, aranykorként.

Utánuk a vízözön. Így végzed hát te is.