Zsugorfláció, legrammozás, burkolt áremelés: jobb, ha végleg beletörődünk?

Az élelmiszerek gyártói olyan piaci környezetben működnek, hogy ha tetszik nekik, ha nem, kénytelenek beszállni egyfajta zsugorflációs versenybe. Erre jutott a ScienceDirect Economics Letters sorozatának legfrissebb vizsgálata. Ez a jelenség lényegében a burkolt áremelés egy formája, ami nagyon elterjedt a kiskereskedelemben.

Ahogy a vállalatokat egymás után érik a beszállítói sokkok és más csapások, amelyek növelik termékeik előállításának költségét, kénytelenek áthárítani ezeket fogyasztóikra. Enélkül ugyanis elvesztenék nyereségtermelő képességüket, és előbb-utóbb lehúzhatnák a rolót. Ugyanakkor a vásárlók árérzékenysége miatt a mozgásterük is kicsi, hiszen az már a fejlett országok piacát is megfertőzte: a közvetlen áremelés katasztrofális hatással járhat egy-egy árucikk esetén. Ezért alakult ki a shrinkflation, azaz zsugorfláció, amit legrammozásként is szoktak emlegetni. Ennek lényege, hogy a cégek „feltűnés nélkül” csökkentik az ugyanannyiért kapható termékmennyiségeket.

Tojásos és csokis matek

A matek nagyon egyszerű. Például, ha egy 100 grammos csokoládé korábban 500 forintba került. A zsugorflációs módszerrel azonban 90 vagy 80 grammra csökkentik a tömegét, miközben az ár, és a csomagolás marad. A kilóra vetített egységár között azonban jelentős eltérések adódnak: a 100 grammosnál 5000, a 90-esnél 5555, a 80-asnál 6250 forint lesz a kilós ár. Másképp: ha nem a tömeget csökkentették volna, hanem áremelés lett volna, akkor több mint 555 vagy 625 forint lett volna a 100 grammos csoki. Persze nemcsak táblás csokik, hanem a tejfölök, csomagolt kenyerek, felvágottak mellett sok más terméknél is bevett gyakorlat volt az elmúlt években a zsugorítás.

Veres Viktor

Jó példa a tojás is, amelyből sokféle kerülhet a polcokra. Egyrészt a tojótyúkok tartása az egyik fő szempont: a ketreces (berendezett, kiscsoportos tartás) mellett van még a mélyalmos és az ökológiai (bio) tartás, valamint azok a tyúkok, amelyek szabadban élnek és úgy termelik a tojást. Továbbá ott vannak a méretkategóriák: az S-es mérettől az XL-esig, előbbiek 53 grammnál könnyebbek, utóbbiak tömege pedig meghaladja a 73 grammot a tojásszabályok szerint. Így aztán az kevés információt ad, hogy mennyibe kerül egy darab vagy éppen tíz darab tojás, hiszen, ha azonos tartásból származó tyúkok tojásairól van szó, a tömegben jelentős eltérések lehetnek. Éppen ezért már több mint tíz éve kötelező kiírni a tojás kilós árát is a boltokban. Ez meg is történik, de a darabár mellett jellemzően csak pici betűkkel szerepel.

Az Árfigyelő szerint egyik országos hálózattal rendelkező boltláncokban például az S-es tojásból tíz darab 600-680 forint, azaz maximum alig több mint fél kiló (legfeljebb 530 gramm) tojás jár ennyiért. Akad közöttük olyan, amelyiknél 430 gramm a tíz darab pici tojás tömege és 680 forint az ár. Vagyis 1 kiló tojást majdnem 1600 forintért (konkréran 1581 forintért) adnak. Ezzel szemben ugyanabban a boltban az M-esből 1430 forintos kilós áron lehet venni 1 kilót, az L-es méretnél 1357 forint lesz ugyanez. (Mindegyik esetben ketreces tartású tojásokról volt szó.) Vagyis a darabáron legolcsóbb, S-es méretű tojás 10,4 százalékkal drágább az M-es társánál, az L-esnél pedig 16,5 százalékkal.

Az ahány ország, annyi szabály

Ahogy terjedt ez a jelenség, úgy a világ számos országában elérte a politika ingerküszöbét is. Az Egyesült Államokban például 2024 elején elfogadtak egy Shrinkflation Prevention Act névre keresztelt törvényt. A DLA Piper legfrissebb jelentése szerint, ami International Shrinkflation Guide címen jelent meg, négy országban, Olaszországban, Franciaországban, Romániában és Magyarországon van érvényben konkrét szabályozás a zsugorflációval kapcsolatban. További kilenc országban érhetők el hivatalos ajánlások vagy zajlanak egyeztetések a szabályozásról – írta összefoglalójában Marosi Zoltán, partner, a DLA Piper Hungary versenyjogi csoportjának társvezetője.

Túry Gergely

Az Egyesült Királyságban 2025 októberében várható az új jogszabály, Spanyolországban egyeztetések zajlanak a jogalkotásról. Ugyanakkor szabályozások országonként jelentősen eltérőek. Míg egyes országok a gyártókat kötelezik a csomagoláson való külön tájékoztatásra, mások mindössze az egységárak láthatóságát és összehasonlíthatóságát várják el a kiskereskedőktől.

Magyarország ezen a téren nincs lemaradásban a világtól

A DLA Piper elemzése szerint Franciaországban 2024. július 1-je óta a legalább 400 négyzetméter értékesítési területtel rendelkező kiskereskedőknek a termék forgalomba hozatalától számított két hónapig a csomagoláson vagy a termék közvetlen közelében elhelyezett címkén kell felhívniuk a fogyasztók figyelmét a méret csökkenésére. Ennek elmulasztása akár 15 ezer eurós közigazgatási bírság kiszabásával is járhat. Olaszországban idén októberben várható annak a rendelkezésnek a hatályba lépése, amely csak akkor engedi meg a termékek mennyiségének csökkentését, ha ezt – egy megadott szöveg használatával – a gyártó egyértelműen jelzi a fogyasztóknak a termékek csomagolásán. Ausztráliában a kormány a Unit Pricing Code szigorítását tervezi, amely az egységárak feltüntetését írja elő a kiskereskedelmi láncoknak.

Magyarországon 2024 februárjában vezették be a zsugorfláció kezelésére vonatkozó szabályozást. A kormányrendelet értelmében a kiskereskedők feladata, hogy az eladótérben jól látható módon felhívják a fogyasztók figyelmét arra, ha egy előrecsomagolt termék kiszerelése csökken az ára változatlansága mellett. A Nébih korábban létrehozott egy nyilvánosan elérhető online adatbázist, amely azóta már átkerült a Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóság (NKFH) oldalára, itt pedig a vásárlók ellenőrizhetik, mely termékek esetében történt kiszereléscsökkentés.

2024 vége óta 266 bejelentés történt, csak az elmúlt napokban több tucat módosításra került sor. A teljes igénye nélkül, például a Tchibo kávékapszulái közül vannak olyanok, amelyek korábban 8 és 7,6 grammosak voltak, a június végén közzétett változás eredményeként azonban 7,8, illetve 7,4 grammosak lesznek a jövőben. Szintén az elmúlt hetekben két diszkontlánc, az Aldi és a Penny is hozzányúlt a pálcikás jégkrémekhez előbbi esetben a 6*120 milliliteres kiszerelés 6*100 milliliteresre változott, utóbbinál pedig a 3*120 millisekből lettek 3*100 millisek.

A matek szerint a fogyasztók átverése teljesen normális dolog

Visszatérve a kutatásra, a ScienceDirect elemzése annyiban hozott az eddig ismert tényekhez képest újat, hogy kiderítette: akármivel is próbálkoznak a politikusok és a fogyasztóvédők, a cégek nem fognak felhagyni ezzel a gyakorlattal.

Egy oligopol piaci helyzetet vizsgáltak két forgatókönyv szerint. Az egyik abból indult ki, hogy a fogyasztók tisztában vannak a zsugorflációval, a másik abból, hogy nem igazán veszik észre ezt a trükköt. A görög ábécéből kölcsönzött betűket is tartalmazó, többemeletes egyenletek, sok plusz, mínusz, szorzás és osztás jellel kihozták, hogy a vállalatok költségeik növekedése esetén úgy tarthatják fenn az árrésüket, hogy csökkentik termékeik ugyanannyiért adott mennyiségét. A kérdés nem az, hogy ezt még átverésnek nevezzük-e és megpróbáljuk törvényekkel megakadályozni, hanem az, hogy tudatában vagyunk-e vagy sem.

Csak a tudatosság segíthet valamit a vásárlókon

A tanulmány szerint főként azokon a piacokon jellemző a zsugorfláció, amelyeken viszonylag gyengébb verseny a vállaltok között. Szakszerűen fogalmazva oligopol helyzet alakul ki. Ha a gyártók olyan vásárlókkal találkoznak, akik kevésbé vannak tisztában ezzel a jelenséggel, akkor tovább fokozzák a zsugorflációt.

Ezét a vizsgálat készítői úgy látják, hogy a törvényi szabályozás nem sokat tehet a jelenséggel szemben. A cégek végül is hasonló csomagolásban új terméknévvel is forgalomba hozhatják a zsugorinflációs drágított árut, amivel megkerülik azt a vádat, hogy ugyanabból a termékből kevesebbet adnak a régi árért. Az egyetlen ellenszer a zsugorfláció fékezésére a nyilvánosság, a tájékoztatás, valamint a már említett vásárlás során kihagyhatatlan egységár-ellenőrzés lehetnek azok, amelyek valamelyest visszatarthatja a gyártókat a trükközéstől.