Dercsényi Dávid
Dercsényi Dávid

Az orosz befolyásolási eszköztár változatos, a cél ugyanaz: gyengíteni a liberális demokráciát.

Konferenciát rendezett a Political Capital a régiónkban, Kelet-Közép-Európában tapasztalható orosz befolyásról, közelebbről az oroszbarát szélsőséges csoportok aktivitásáról. Az egyik panelben négy szakértő próbált rávilágítani, hogy és miként jelentkezik az orosz befolyás országukban. Az összkép tarka, egyértelmű, hogy az oroszok célja az EU gyöngítése, a nyugatosság elleni küzdelem minden eszközt megenged, a szélsőbalos antiimperialistáktól a szélsőjobbos motoros bandákig olyan csoportokat és ideológiákat támogatnak különböző országokban, amelyek amúgy teljes mértékben szembemennek egymással. Az oroszok ellenségként tekintenek a liberális demokráciára, az európai politikusoknak erre nagyon oda kell figyelniük, hangzott el többször.

Vlagyimir Putyin és az ''Éjszakai Farkasok'' motoros csoport vezetője, Alexander Zaldostanov 2011 augusztusában.
©

Ausztriától Lengyelországig minden ország más történelmet, társadalmi viszonyokat mondhat magáénak, és ennek megfelelően változik az orosz eszköztár is.

Szlovákiában a szélsőjobb erős, a Kotleba-féle, de facto neonáci Mi Szlovákiánk Néppárt parlamenti párt. Vannak szervezetek, amelyeket Moszkva pénzel, vannak paramilitáris csoportok, amelyek illegalitásban működnek. Ezek kétfélék: neonáci csoportok, amelyek katonai gyakorlatokat végeznek, illetve oroszok által alapított militáns sportklubok, amelyek a pánszlávizmus ideológiáját is magukévá tették. Van olyan magán középiskola, amely biztonsági őröket nevel, a tanárok volt rendőrök, katonák, titkosrendőrök és persze orosz vendégtanárok – itt is nagy százalékban oroszbarátok a diákok.

Lengyelországban az oroszellenesség mélyen gyökerezik, a szmolenszki tragédia meg is erősítette ezt az alapvető érzést – a lengyelek még az ukránoknál is erősebben helyeslik az oroszok ellen hozott szankciókat. Itt az orosz tevékenység a soft powerre fókuszál: indirekten, más módokon közelítenek. Megpróbálnak ukránellenes érzelmeket szítani, mégpedig történelmi szemszögből közelítve: a mai ukrán hatalom azokat a második világháborús ukrán történelmi alakokat dicsőíti, akik annak idején lengyeleket öltek – miképp lehet ezekkel egy platformra kerülni, sugallják. Másfelől pedig az ukrán bevándorlást stigmatizálják, mivel elég sok ukrán dolgozik Lengyelországban – itt a szokásos kettősség jelenik meg: jönnek az ukránok, akik lusták, élősködnek, illetve elveszik a munkát.

Csehországban akár az elnök körül is lehetnek orosz érdekeket képviselő súgók. Az országban ún. Donyecki Konzulátus is nyílt, a szeparatisták által megszállt kelet-ukrán területek képviseletében, amit persze senki nem ismert el, a cseh külügyminisztérium tiltakozott, nyomoznak miatta, egyelőre eredmény nélkül. Vannak vicces, orosz kötődésű szervezetek: Csehszlovák Tartalékosok a Békéért vagy Csehszlovák Tartalékosok a NATO-háborúk Ellen. Vannak putyinista motoros bandák, amelyek orosz mintára alakultak, és az orosz testvérszervezettel is tartják a kapcsolatot. A cseheknél van orosz diaszpóra, őket is eléri az orosz propaganda. Ausztriában a szélsőjobb a keblére ölelte Putyint, a szélsőjobb újságok sztárolják az orosz elnököt.

Az orosz befolyást fizetett, gyakran felgöngyölíthető orosz kapcsolatokkal rendelkező ügynökök ápolják és gondozzák, illetve felhasználnak olyan "hasznos idiótákat", akik tudatlanságból, elkeseredésből állnak az ügy mellé, kelnek ki a Facebookon, kommentelnek erősen.

A szélsőjobb mellett a marginálisabb szélsőbalos szervezeteknek is jut az orosz befolyásból. Csehországban a nemrég még a kiszipolyozott menekültekről értekező kommunisták felvették az iszlámellenes, kvázi menekültellenes retorikát. Szlovákiában az antiimperialista, Nyugat-, NATO-ellenes retorikát képviselő szélsőbalos szervezetek erősen antifasiszták, de a történelmi antifasizmus alatt kizárólag az oroszokat értik, tehát ez is oroszbarát érzelmeket erősít.