Jó, ha tudja, hogy az orosz trollgyárakból a magyar választásra is lőnek

„Az országos médiumok megalkotják az álhíreket, a közösségi oldalak pedig ráerősítenek a mondandóra. A nagy orosz internetes portálok, illetve a Szentpéterváron vagy Moszkvában működő trollgyárak, ahol százezerszámra születnek a Facebookra vagy a Twitterre kitett kommentek, ugyanahhoz a központosított gépezethez tartoznak: felül határozzák el, hogy egy-egy álhír milyen csatornákon jelenjen meg” – mondta a HVG-nek Jevhen Fedcsenko, a kijevi Stopfake nevű civil szervezet alapítója.

A „Nagy Testvértől” érkező álhírek leleplezését céljának tekintő Stopfake.org internetes oldalt működtető Fedcsenko és társai az Ukrajnával szomszédos országokat, így Magyarországot is figyelik, s egy közelmúltban közzétett tanulmányban hangsúlyozták: az orosz propaganda ugyanazokon a csatornákon és nagyon hasonló tartalommal jut el a közép-európai régióba. A választásra készülő EU-tagállamok is fontosak. Svédországban, ahol szeptemberben járulnak az urnákhoz a szavazók, a kiemelt orosz érdeklődést látva például új állami hivatalt hoztak létre a külső beavatkozási kísérletek visszaverésére. A titkosszolgálat, a Säpo kémelhárításért felelős vezetője, Johan Olsson pedig egy múlt héten közzétett elemzésben figyelmeztette honfitársait: egyes külföldi hatalmak arra próbálhatják meg felhasználni a parlamenti választás kampányát, hogy elmélyítsék a társadalmi ellentéteket, és meggyengítsék a demokratikus intézményeket.

Fedcsenko szerint egyáltalán nem csökken az álhírek száma, az orosz médiumok folyamatosan azt ismételgetik, hogy Ukrajnában napról napra romlik az életszínvonal, és egyre rosszabbá válik az EU és Kijev viszonya. Az orosz propaganda terjesztői nem elégszenek meg a hírgyártással, néha ők is tesznek azért, hogy legyen miről beszámolni. Néhány nappal ezelőtt például kiderült, hogy nem az ukrajnai oktatási törvény elfogadása után kirobban magyar–ukrán vita miatt felháborodott ukrán nacionalisták, hanem a pánszláv eszméket hirdető, putyinista szélsőjobboldali lengyel szervezet, a Falanga két aktivistája gyújtotta fel február elején a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári székházát. A Falanga annyira oroszbarát, hogy a szervezet több tagja az Ukrajnából kiválni akaró kelet-ukrajnai szakadárok oldalán harcol a 2014 óta tartó összecsapásokban. A gyújtogatással kapcsolatos eredeti hírek mindenesetre megjárták az orosz sajtót, az incidens azt volt hivatott bizonyítani, hogy Ukrajnában egy percig sincsenek biztonságban a magyarok. Aztán február végén újabb támadás érte a magyar szervezet székházát: a gyújtogatás következtében kiégett az épület földszintje.

Jevgenyij Prigozsin (balra) ételt szolgál fel Vlagyimir Putyinnak. A trollhadsereg irányítója

AP / Misha Japaridze

Az ukrajnai kisebbségek helyzetével foglalkozó egyik kijevi konferencián történt incidens mögött is az oroszokat vélik felfedezni Ukrajnában: a jól hangzó nevű, ám a valóságban csak rövid ideje működő szervezetek által néhány hónapja rendezett tanácskozásra épphogy megérkeztek az EU-s országok diplomatái, amikor álarcos férfiak törtek be a terembe, s megakadályozták a beszédek elmondását. A „fasiszta ukránok” újabb akciójáról szóló hír azonnal megjelent az orosz médiumokban, a valóban létező, általában nem túl szemérmes ukrán nacionalista szervezetek viszont váltig tagadták, hogy ők álltak volna az akció mögött.

Míg a fősodorhoz tartozó orosz médiumokban ismert újságírók – leginkább Dmitrij Kiszeljov, a Rosszija Szivodnya állami hírügynökség vezetője és az állami televíziós holding igazgatóhelyettese – fogalmazzák meg a legfontosabb üzeneteket, a szentpétervári és moszkvai trollgyárakban jellemzően húsz év körüli fiatalok dolgoznak, akik elsősorban az átlagosnál magasabb, havi 1400 euró körüli fizetés miatt csatlakoznak. „A szentpétervári kommentelőközpontban mintegy ezren dolgoznak, de sokan vannak, akik otthonról írogatnak. A munka nem nehéz, két ledolgozott nap után két szabadnap jön. Amikor az ember beérkezik, már várja a gépén az üzenetet arról, hogy mi lesz aznap a dolga. A listán mindig előkelő helyen szerepel az USA, és azt, hogy éppen melyik alkalmazott melyik médium felületére írjon, szóbeli utasításokkal döntik el” – mesélte újságíróknak Ljudmila Szavcsuk orosz újságíró, aki hónapokon keresztül dolgozott egy álhírgyárban, hogy utána megírhassa tapasztalatait.

Míg az alkalmazottak többsége névtelen bértollnok, a trollgyárakat ismert személyek hozták létre és működtetik. Egyikük a Putyin séfjeként is ismert Jevgenyij Prigozsin, aki az ártatlanul hangzó Internetkutató Intézet (IRA) néven létrehozott vállalat mögé rejtette propagandagépezetét. A működtetéshez szükséges pénzt – havonta állítólag legalább egymillió dollárt – papíron Prigozsin adja, aki messziről indulva vált Vlagyimir Putyin államfő bizalmasává. Fiatalkorában kétszer is állt bíróság előtt, a második alkalommal – rablás, sikkasztás és kerítés vádjával – 12 évet kapott, amiből kilencet ült le. Szabadulása után az 1991-ben szétesett Szovjetunió romjain újra létrejött Oroszországban a vendéglátás felé fordult: előbb egy hot dog büfékből álló láncot hozott létre, majd a bevétel azon részéből, amelyet nem a maffiának fizetett ki védelmi pénzként, elegáns éttermeket nyitott. Ezek annyira sikeresek lettek, hogy még Putyin is ott ünnepelte egyik születésnapját, s oda vitt néhány külföldi vendéget, köztük Jacques Chirac akkori francia államfőt.

Szu–57-es vadászbombázó. Próbaúton Szíriában

hvg

A már kiterjedt közétkeztetési láncot és építőipari vállalkozásokat is működtető Prigozsin az évek során sokszoros milliárdossá vált, amit állítólag részben annak is köszönhet, hogy a Kreml megrendelésére olyan vállalkozásokat is finanszíroz, amelyeket a kormány aligha vállalhatna magára. A Fontanka nevű szentpétervári internetes oldal nyomozása szerint az IRA mellett Prigozsinnak köze van egy olyan moszkvai vállalathoz, a Wagnerhez, amely a szürkezónában működve zsoldosokat toboroz kelet-ukrajnai, illetve szíriai bevetésekhez. A zsoldosok jól használhatók: amíg ők halnak meg a harcokban – legutóbb többtucatnyian egy szíriai bombázásban –, az orosz hadsereg a minimális szinten tarthatja hivatalos veszteségeit. „Először a Wagner emberei mentek be, majd az orosz hadsereg katonái. Utána jöttek az arabok és a kamerák” – mesélte a szíriai Palmüra elfoglalásáról az RBK orosz lapnak egy volt Wagner-alkalmazott.

Prigozsint már az amerikaiak is „elismerik”: az 57 éves üzletember egyike annak a 13 orosz személynek, akiket az USA-ban hivatalosan is azzal vádolnak, hogy a trollgyárak révén befolyásolni próbálták a 2016-os amerikai elnökválasztás kimenetelét. A Kremllel jó kapcsolatot ápoló „főszakács” mellett említést érdemel a trollgyár igazgatója, Mihail Bisztrov, illetve a második számú vezető, Mihail Burcsik is. A korábban rendőr ezredesi rangig jutott Bisztrov a mindennapi működtetés ügyeit intézi, míg a 31 éves Burcsik az állítólagos „tartalomfelelős”. Burcsik, aki még azt is tagadja, hogy bármi köze lenne a trollgyárhoz, egyik nyilatkozatában közölte: „Ha több százmillió amerikai retteg egy átlagos orosz informatikus kisvállalkozástól, akkor nagyon súlyos lehet a helyzet az USA-ban.”

A cikk a HVG 2018/9. számában jelent meg.