Pártállami időket idéző hatalomra tört Demeter Szilárd és Vidnyánszky Attila a magyar kultúrában. A nevükre írt kormánypárti törvény legképtelenebb ötleteit végül épp a Fideszben fúrták meg. Az Nemzeti Kulturális Alap megmenekült, azonban a kultúrharcosok csak csatát vesztettek, nem háborút.
Pintér Béla hiába tanulta be dühös beszédét, mire színpadra lépett a Madách téren hétfőn összegyűlt tömeg előtt, már újra is írhatta.
– kérdezte kételkedve. Ám nem csak ő volt meglepve. Ritka pillanatnak lehettünk ugyanis tanúi: amilyen hirtelen jött az egész pályás letámadása, olyan gyorsan vissza is vonult a kormány.
A kulturális területet átalakító törvénymódosítás elleni többezres demonstrációnak és az addig összegyűlt ötvenezer tiltakozó aláírásnak is köszönhetően már aznap délelőtt szelídebb formában került a módosítás a parlament elé. Kimaradt belőle a leginkább támadott két elem, a tízmilliárdos költségvetésű mecénásszervezet, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) megszüntetése és a független színházak működési támogatásának megvonása.
A legutóbbi választásokon 49 százalékot szerzett Fidesz–KDNP elvette az 51 százalékkal megválasztott főpolgármestertől azt a jogot, amit a szavazók októberben a kezébe adtak. Legitimitás híján a kormánypárt Gothár Péterre hivatkozik. A képtelen hazugságok ellenére két dolgot nehéz tagadni.
Ezzel ugyanis, a szocialista időkhöz hasonlóan, szinte teljesen központi irányítású lett volna a kultúra finanszírozása. A függetleneknek még az a néhány milliós – bár pályázati alapon, sokszor késve, botrányok között kiosztott, de többé-kevésbé fixnek mondható – támogatása is megszűnt volna, ami némi biztonságot jelent számukra. És amiből Pintér büszke szónoklata szerint olyan fájó darabok születnek, amelyeket a NER elitje is nézni szeret az unalmas kurzusdarabok helyett.
5 071 632 000 forint, 2 658 350 euró, 1 257 100 dollár.
