A Der Spiegel tudósítója, Marc Pitzke három pontban foglalta össze, mit érdemes tudni az amerikai elnök hágai szerepléséről. Elsőként azt emelte ki, hogy – bár mindenki tartott attól, hogy mi lesz majd – Donald Trump szokatlanul jól viselkedett. Szerinte ez főként annak köszönhető, hogy Mark Rutte NATO-főtitkár – ahogyan ő fogalmaz – szégyen és szemérmesség nélkül hízelgett neki, és az elnök szemmel láthatóan nagyon örült annak is, hogy a holland királyi pár, Vilmos Sándor és Máxima meghívta őt hágai palotájukba.
Bár volt, aki attól tartott, hogy Donald Trump tesz vagy mond majd valamit, amivel megakasztja a tárgyalásokat, semmi ilyen nem történt, ehelyett „rendkívül produktívnak” nevezte a találkozót, és külön kiemelte, hogy sikerült megegyezni abban, hogy a tagországok 2035-ig a GDP öt százalékát évente az alapvető védelmi követelményekre, valamint a védelemmel és biztonsággal kapcsolatos kiadásokra fordítják. Az öndicséret ugyan ezúttal sem maradt el, de amellett, hogy saját érdemeit megemlítette, a többi állam- és kormányfőt is méltatta. „Hihetetlen volt az a szeretet és szenvedély, amit a hazájuk iránt mutattak” – jelentette ki.
Marc Pitzke megjegyzi, Trump számára nem ment minden simán, hiszen úgy tervezte, hogy az Irán és Izrael közötti tűzszünet miatt igazi békeharcosként jelenik majd meg Hágában, ám nyilvánosságra került egy hírszerzési jelentés, amely megkérdőjelezte az amerikai támadások sikerét, az újságírók pedig erre rá is kérdeztek.
Trump ezt nem fogadta jól, ragaszkodott az álláspontjához, és söpredéknek nevezte a médiát, egy sajtótájékoztatón pedig a szintén jelen lévő Pete Hegseth védelmi minisztert informálisan hadügyminiszterré „nevezte ki”.
Nem mellékesen azt is bejelentette, hogy Izraelnek vannak emberei a helyszínen, akik személyesen fogják ellenőrizni a fordói nukleáris létesítmény elleni támadás eredményeit. Pitzke szerint ezzel valószínűleg az izraeli titkosszolgálat, a Moszad műveletére utalhatott. Hozzátette: Trump már korábban is szivárogtatott ki izraeli titkokat, ami feszültségekhez vezetett a két ország között.
Lenne eszköz a kormány kezében, hogy érdemben segítsen a nyugdíjasok helyzetén, ehhez csak át kellene vennie a nyugdíjemelésnek azt a mintáját, amelyet a környező országokban az elmúlt években be-, nálunk pedig kivezettek – mondja Farkas András.