IgNobel 2020: Többet csókolózunk, ha nagy a gazdagok és szegények közötti szakadék

Az IgNobel-díjkiosztókon méltatlanul rosszul bánnak a közgazdaságtannal. Amíg más tudományágakban a vicces, de mégis komoly tudományos alapú kutatások nyerik évről évre a díjakat (mint például idén a behéliumozott aligátorok hangjának vizsgálatáért), a közgazdasági IgNobelhez gyakran elég valami hihetetlen butaságot csinálni. Járt már díj azért, mert egy tőzsdei elgépelés következményeit úgy próbálta jóvátenni egy bróker, hogy véletlenül eltüntette az országa GDP-jének fél százalékát, a tavalyi IgNobel pedig az egyes országok bankjegyeinek baktériumvonzó képességét bemutató elemzésért járt. Idén aztán jóindulatúak voltak a díj odaítélői: a csókok és az ország gazdasága közötti összefüggés vizsgálatáért adták oda a közgazdasági IgNobel-díjat.

Oké, ez tényleg nevetséges – gondolhattuk nagyon sokan, amikor megláttuk a kutatás címét. Kevesebben lehettünk, akik meg is kerestük az elemzést, és még kevesebben, akik alaposan végig is olvastuk, pedig megérte. Elsőre még csak az tűnik fel, hogy mennyire komoly módszertannal végezték el a vizsgálatot, majd minél jobban belemélyed az ember, annál inkább látja, hogy egészen mesteri anyagról van szó.

A skót Abertay Egyetem professzora, Christopher Watkins vezette kutatócsoport abból a teljesen logikus alapötletből indult ki: ha egyszer tudományosan igazolt tény, hogy a csók jó a lelki egészség szempontjából, a lelki egészség pedig jobb gazdasági körülményekhez vezethet, és ugyanígy igazolt tény, hogy a csóknak vannak higiéniai kockázatai, ami viszont rossz a gazdaságnak, akkor melyik hatás az erősebb? De végül ennél fontosabb összefüggéseket is kimutattak.

Hat földrész 13 országából gyűjtöttek önkénteseket, összesen végül 2379 ember válaszait használták fel. A párkapcsolataikról, azon belül is különösen a csókjaikról töltettek ki velük kérdőívet, majd az eredményeket összevetették az országok gazdasági helyzetének mutatóival: