Szia, ezt az e-mailcímet már évek óta nem használom, most is csak véletlenül nyitottam meg a fiókot, kerestem valami ősrégi levelet. Persze az új címemet, ne haragudj, nem adom meg. Nem gondolom, hogy zaklatni kezdenél, de jobb az óvatosság, meg most olyan egyensúly van bennem, körülöttem, nem mondom, hogy néha nem lesz elegem mindenből, na de kinek nincs ilyen hangulata, utána elmúlik, és minden megy tovább. Szeretem a férjemet, a két gyerekemet, csibészek, na, nem a férjem, ő szerencsére nem az, legfeljebb fiatalon, de ami volt, elmúlt. Annyira semmiképp sem csibész, mint te voltál, ez a vagányságod tud néha hiányozni, de már nem igazán jutsz eszembe. Egyszer-egyszer azért feljönnek emlékek.
Amúgy régóta nincs kupi az életemben, apropó, emlékszel még a Kék Macskára?
Mennyit röhögtünk az előtte cigiző selyemzakós striciken meg nyakigláb ribancokon, most kipattantak az ügyek, egyik korrupt politikus nem tudta eladni, a másiknak sikerült. Mindig jön egy olyan, aki ügyesebb. Csak ki kell várni.
Most, hogy írtad a hársfaillatot, az nekem is örökre beégett, de persze nagyon másképp, mint neked, az az este a jeges rémület volt maga, akkor először idegen hódítónak láttalak, aki betör az életembe, és megkaparint mindent, amit csak talál. Módszeresen elindultál befelé az énemben, mint egy viking harcos vagy mittudoménmi, a fiamnak vannak ilyen számítógépes játékai, megy tovább a páncélos, falut épít, malommal, várfallal, megy tovább, kiirtja az erdőt, eladja a fát társzekereken, megy tovább, egy várat megostromol, porig rombolja, újat húz fel a helyén, megy tovább, vadlovakból álló ménest lát, egybetereli őket, karámmal veszi körbe, őrtornyokat épít, megy tovább.
Ilyen kérlelhetetlen hódító voltál, kitúrtál engem saját magamból, elszántan haladtál előre, megijedtem, hogy egy talpalatnyi hely nem marad számomra, ahol meghúzódjak. Saját magamban leszek száműzött, mert mindenütt a te csapataid, a te váraid, a te földjeid, a te bányáid. Kizsigereltél volna. Magad alá gyűrsz, ha akarom, ha nem. És a legdurvább, hogy akartam is, miközben nem akartam. Brutál jó volt időnként, de ezt te is tudod, a váratlan manővereid, melyekkel meg lehetett szédíteni egy butácska lányt, aki én voltam akkoriban. Mint mikor hipp-hopp síelni mentünk, ez se tegnap volt,
idén a síszezon kuka, járványügyileg elmarad, megmondták az illetékesek.