„A mai napon vizsgázni fogunk állampolgári és orvosi érettségből” – próbálja fellelkesíteni sebtében összehívott munkatársait a kórház igazgatója. „Egyik kollégánk bezárkózott a beteggel, vagyis a karantén első fokozata már létrejött” – közli, hozzátéve, hogy mindent meg kell tenni az országos vagy világjárvány elkerüléséért. „Tekintsék úgy, hogy hadiállapotban vagyunk – folytatja az eligazítást. – Szóval, az első parancs: azonnal le kell zárni a lépcsőházi kijáratokat, az emeletek között tilos a közlekedés.” A kórházban tartózkodó betegek előtt „a pánik elkerüléséhez elő kell állnunk egy olyan magyarázattal, ami nem izgatja fel őket túlságosan. Be kell jelentenünk, hogy elrendeltük a karantént, aminek az oka...” Itt elakad.
A halálos kór nevét muszáj titkolni, mert még kiszivárog.
De mit mondjanak helyette? Az influenza mellett döntenek. Elvégre a kórházba bekerült rettegett járványos betegség is magas lázzal, légszomjjal, köhögéssel kezdődik, aztán tüdőödéma lép fel, végül összeomlik a keringés, és beáll a halál.
